Chris Reifert neve szerintem mindenkinek beugrik még ha kevesen is tudják, hogy a legendás Death zenekarban kezdte a zenei pályafutását. Kilépése után Eric Cutler és Danny Coralles gitárosokkal olyan zenekar megalapításán voltak, hogy az a lehető legbrutálisabb legyen... Ez így utólag nézve sikerült is nekik. Első 4 lemezük szó szerint felbecsülhetetlen hatást gyakorolt a műfajra. Olyan bandákat jelöltek meg fontos hatásukként, mint a a Cannibal Corpse, a Deicide, a Dismember, a Gorefest, az Immolation és a Vomitory. Az Acts of the Unspeakable lemez 1992-ben jelent meg, az együttes legszélsőségesebb albuma ez, melynek death/doom metal dalai továbbra is gyomorforgató szövegekkel lettek ellátva. A középtempós dalok mellé beékelődtek punkos egyszerűséggel feljátszott rövidebb szerzemények is. A borító egy haláltábort ábrázol, pontosabban csak egy részletét, mivel a zenekart több kritika érte lemezborítóik miatt, így a teljes festmény csak belül látható.

Az album 18 tételből áll, ami összességében alig több 35 percnél. A legtöbb dal átlagosan két perces, de csak kevés szám üti meg a négy percet, és egy rövid szösszenet, ami húsz másodperces. Ráadásul jóval eltér a játékideje, az elődjeitől (Severed Survival, Mental Funeral), de a gyomorforgató és gusztustalan szövegek nem változtak. A riffelések egy másik légkört teremtenek a hallgató körül, amit lehetetlen leírni, ezt át kell élni.....
Kedvenc dalt nem szeretnék említeni.... de mégis csak fogok mondani: Your Rotting Face, Pus/Rot, Funereality, és a Voices. Ezek a számok jobban megmaradnak a fejemben, mint a Spinal Extraction, amely mindössze 20 másodperces. Bár a Funereality című tétel újrafelvett változatát jobban szeretem, amely a Severed Survival újrakiadásán található.


Zárásképpen, lehet hogy ez a kritika egy picit rövidebb, mint az átlagos, de tényleg ahhoz hogy sikerüljön megérteni ezt az egészet és mindenki saját magában kialakítson egy véleményt, meg kell hallgatni ezt a lemezt.
Egyik személyes kedvenc lett számomra.