Itt van Vaerohn, itt van újra!
Igaz a Way to End nem a fő zenekara, hisz ide 2010-ben ugrott be, helyettesítő basszusgitárosként. De ha már bekerült, a hangját is hallatta a banda 2. lemezén. Mint ahogy a többiek is. Lévén a Way to End egy olyan brigád, amelyben az összes muzsikus egyben énekes is…
A Various Shades of Black pedig legalább annyira érdekes hallgatnivaló, mint a Pensées Nocturnes nemrég bemutatott új albuma!
Az avantgárd black metal stílusmeghatározás erre a formációra is érvényes, sőt ez az anyag metalosabb a PN Nom d’Une Pipe! korongjához képest. Ugyanis itt nincsenek vonós, fúvós hangszerek, csupán négy zenész, akik egy klasszikusnak mondható (két gitár, basszusgitár, dob) metal felállásban nyomulnak.
Azért némi sampler, kütyü befigyel, de nem ezek uralják a hangzást, hanem a húrosok.

A Sous les rangs, ami introként is felfogható még egy nyugis, jazzes tétel, szépen csilingelő gitárokkal, a háttérből átszűrődő, francia nyelvű szövegfoszlányokkal.
De a L'apprenti-vel kezdetét veszi az avantgárd black hadjárat!
Ide-oda tekeredő gitárok, rafkós basszusfutamok, dinamikus dobolás, éles váltások, változatos ének. Mind megtalálható már ebben a nótában!
Decay dobolása szerencsére jóval sokrétűbb a tipikus blackes cséphadarásnál, ráadásul jól is szól a cájgja! Persze néha megered a keze-lába, de képes a finom játékra is.
Okosan használják ki a srácok a négy énekhang adta lehetőséget, jófajta háttérvokál, és kórustémákat pakoltak a dalokba!
Az Evolution Fictive zúzós nyitányát úgy másfél perc környékén egy iszonyat hangulatos, Opeth-ízű váltással oldják fel, hogy aztán újra bemorcosodjanak. Az a durva, hogy még sokadik hallgatásra is meglepődöm ezen a váltáson! És nem csak ezen. Hemzsegnek a váratlan megoldások, érdekességek a lemezen!
Nem tudnám azt mondani, hogy erre, vagy arra a nevesebb előadóra hajaz a Way to End zenéje, de gyanítom, hogy az Emperor, illetve Ihsahn munkássága nem ismeretlen a számukra…
A sötét tónusokkal és formavilággal operáló, elég nyomasztó grafikájú booklet nem tartalmazza a dalszövegeket, csak valami francia kísérőszöveget. De nagyon úgy tűnik, hogy a legtöbb dal szövege francia. A záró, címadó, egyben leghosszabb szerzeményé viszont egyértelműen angol.
Íme, ízlelgessétek:



Végszóként kb. ugyanazt tudnám leírni, mint a Pensées Nocturnes esetében, annyi különbséggel, hogy a Way to End lemeze kevésbé rugaszkodik el a metalos hangzásvilágtól, mint Vaerohn egyszemélyes hadseregéé.

És igen, a LADLO ebből az albumból is ajánlott fel játék célra!
Szóval, hajrá emberek!
Olvassatok, figyeljetek minket rendszeresen!