Galderia
The Universality (2012)
A Metalodic Records legutóbb kiadott három lemeze az én 30 éves asztalom kopottas lapján tért nyugvópontra. Csak ismétlésként, elsőnek a Vorpal Nomad mért rám kíméletlen ütést, majd a Kerion adott egy akkora maflást, amekkorát utoljára a tesitanáromtól kaptam egy satnyán kivitelezett négyütemű fekvőtámaszt követően. Most pedig itt van a fiatal marseillesi Galderia. Ezt sem úsztam meg ép bőrrel.

A promóciós cd nem egyezik meg a boltban kaphatóval, ez a kiadóra jellemző kettős gyártás nem lepett meg. Az első borító hátoldalára gondosan felragasztott kis gumikorong tartja magát a lemezt, sok információt így a bookletről nem tudok mondani. Amit látok, az szép, igényes, de pontatlan. 12 dal van ugyanis rajta feltűntetve, de egy majd’ 4 perces finom kis outroval több van a hordozóba égetve. A promó pikantériája viszont a rajta olvasható weboldalkód, ahonnan további hasznos érdekességek érhetők el.  
Ismerkedjünk meg egy kicsit a Galderiával, kezdésnek feszegetem pár sor erejéig a múltat.
2006-ban a tehetséges fiatal gitáros, Seb, úgy dönt, hogy francia létére megfrissíti a német heavy metal kilencvenes évekbeli vonalát, amit (többek között) a Helloween, Gamma Ray és a Freedom Call taposott fényesre. És mert nem akart túl nagy hasonlatot a nagy ősök és a saját dalok között, gyorsan beoltotta Blind Guardiannal, Edguy-jal, és hogy ne nevezhessük elfogult germanistának Angrával, Pagan's Minddal, Stratovariussal (a legjellemzőbbet pedig gonoszkodó módon egyenlőre elhallgatom). A végeredményt hallhatjuk a The Universality monstre 67 percében. (Gondolom nem tévedek nagyot, ennél a mondatnál a fémforgács őrjöngő zenéjéhez szokott olvasók hetven százaléka gyűlölködést keresve már tovább is lapozott. A maradék kedvéért viszont folytatom, mert megéri.) Seb ezzel nem állt meg. Hogy komoly együttesformát ölthessen, hamar maga köré gyűjtötte Tomot gitár és vokál, Lionelt basszusgitár és vokál, valamint J.C-t dobos posztra. Így lett kerek a világ!
Most pedig néhány gondolat a dalokról.
A rövid, de nagyon lelkesítő filmzenés, harcba hívó hősies bevezetőt követően rögtön megkapjuk a lemez leghosszabb opusát. A duplázó azonnal Dragonforce módjára nyomakodik a dicsőségbe, az ének meglepően sápatag, de tiszta és őszinte mivolta hamar megszokható, a vastagon kórusozott refrén himnikusságával, a szóló pedig a mérhetetlen kedvességével, merengős kiállásával és nagyzenekari hangszereivel melengeti a fantasy metal rajongók vidámsághoz, felszabadultsághoz szokott szívét. Ez kérem profi munka, minden Freedom Call rajongónak kötelező tétel! Nálam sem csak eme élménybeszámoló megírásáig marad a lejátszóban, az biztos! A címadó szám ha a Walls of Jericho bónuszaként látott volna napvilágot, akkor sem csodálkozott volna senki. Ráadásul itt már határozottan Kai Hansenes Seb nem megszokott orgánuma. A Raise the Worldben egy kis acsarkodó vokalizálással is megpróbálkozik valaki, nem túl nagy sikerrel, de ettől még a nóta kifogástalan. Finom oroszos duhajkodást és móros dallamokat is rejteget a sikollyal záródó kalózvágta. De ne higgye senki, hogy ezzel le is tudtuk a hasonlítgatások sorát, hiszen egyet nem árultam még el. Lassan öt éve annak, hogy egy egyedi heavy/power megközelítést folytató svéd csapat a sikertelenségtől tollait vesztve a porban végezte. Azóta is rendszeresen elzarándokolok a cdkbe zárt sírjukhoz. Pedig 1999-ben a földi örömök megélésére, annak hirdetésére jöttek a világra. Legalábbis a nevük erre utal. Dionysus. Ismerős valakinek? Hiányzik rajtam kívül valakinek? Ha igen, a Galderia a barátod lesz! Nem másol, de nosztalgikus érzésekkel tölti meg kriptasivár bensődet, amely annyi fényt tud általa magába zárni, hogy az a mindenkit körülvevő rothadt emberi modorokból szövődő semmifekete szöveten is átsejlik. Higgyétek el! Na de vissza a különlegességekhez. A Sundancers például egy meglepő darab a bájos női vendégénekessel és a poposított taptarapjával. Ezt a vonalat mondjuk én nem erőltetném (habár tetszik a dal), de a nénit biztosan megkörnyékezném egy állandó belépővel a próbaterembe. És most nem a boroskólák (micsoda ostoba szentségtörés, pfúj!) felszolgálására és az általános közérzet feldobására gondoltam. Hangulatos óoó-zás is akad a fegyvertárban, méghozzá a Far Space bejárati ajtajára igényesen felragasztva purhabbal. A Galderians, mintegy eszméjük címerét a zászlóra hímezve meglobogtatja a csapat epikus oldalát. Itt a zongora is délcegen a főszereplők közé lép, kezét megfogva a nagyívű dallamfolyamnak, ami olyan büszkén és megragadóan tör a hallgatóra, mint a Manowar örökzöldjei. A tempót alig emelve, de határozottam megkeményedve oson az „óceán fénye” a dicsőség csarnokába. Engedjük be mi is, ne féljünk tőle. A kemény fény nem árt a mosógépünknek, nekünk sem árthat. Legfeljebb a napelemes kvarcóra sínyli meg a dolgot. Az egyetlen utcai tucatpower szerzeménynek csak a hosszú címűt mondanám, de még az sem hallgathatatlan, csupán karaktertelen. Leginkább olyan borhoz hasonlítanám, ha már franciákról van szó, amit úgy kapunk, hogy mondjuk borfejtéskor egy demizsonba minden fajtából a maradékot összeöntjük. Iható, mi több, egy szelet kacsazsíros kenyér mellé kimondottan jóleső, de mégis csak kotorék. Az akusztikus, szélsuhogásos befejezés viszont 10 pont! (Van, aki még ébren van?) A Rising Soul Kasparek mester konyhájának láncon függő asztala alatt talált morzsák újrahasznosításából keletkezett nasi. Befaltam. Galoppból pedig soha nem elég! Ezt az elvet a 11-nek tálalt szerzemény is alátámasztja. Riffek a paso doble ege alatt enyhe kelta folkos hangulatban; "milliószor megálmodtam" már!

Ha egyszer lesz annyi pénzem, hogy én adhatok kölcsönt a svájci bankelnököknek, akkor veszek majd egy korhű háromárbócos vitorlást. Az első kihajózáskor egy igazi himnusszal búcsúznék a sáros kontinenstől, remélve, hogy mire visszatérek már nem lesz bánat és reménytelenség a gyermekek őszinte és mosolyra született szemében. A Call to the World szólna! Nevessen ki bárki, vállalom, hogy a századik hallgatásakor is könnyekkel mosatja ki a szemembe száradt csalódás-pernyéket. Nehéz utána bármit is hallgatni. Tudta ezt Seb is, ezért az Outro a vadnyugat füttyszavával és az Andok valódi tulajdonosainak vidám elköszönésével zárja a lemezt.
Vissza a jelenbe, vége az extázisnak.

Így lettem egyszerre rajongója egy együttesnek és egy kiadónak.  Jó északát, szép álmokat!



 
Galderia_The_Universality_2012
Kiadó:
Stílus:
Euro Power Metal
Értékelés:
 
Pont
: 9.5 / 10
 
Külalak
: Szép
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Universal Glory
2.Children Of The Earth
3.Universality
4.Raise The World
5.Sundancers
6.Far Space
7.Galderians
8.Ocean Of Light
9.Beyond The Cosmic Winds
10.Rising Soul
11.One Million Dreams
12.Call To The World
13.Outro
Írta:
bahon
2013. február 3., vasárnap, 23:11
Facebook:
bahon 2013. április 8., hétfő, 07:40
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2837
Ilyen az élet! A lemez mára felkúszott a tíz pontosok picinyke táborába! \m/ (L)
lostmind17 2013. február 26., kedd, 22:25
lostmind17
Csatlakozott:
2011. július 31.
Hozzászólások: 53
Hát erre kiváncsi vagyok. Ide vele. \m/
Koncertek
© 2001-2021 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.016 seconds to render
Query failed:
INSERT INTO `session` (
`id`,`user`,`data`,`ip`,`useragent`,`bot`, `rnd`)
VALUES (
'ir37cpbi0us2rjfipclf236h96','','szoveg|s:7:\"GEOHPAZ\";koncert_helyszin|i:1;groups|a:0:{}language|s:2:\"hu\";lyricsfile|s:12:\"neurosis.php\";lyricsrow|i:1;','3.89.204.127','CCBot/2.0 (https://commoncrawl.org/faq/)','0', RAND()
)

Error: Incorrect integer value: '' for column `femforga_femforgacs`.`session`.`user` at row 1