A 2005 óta aktív
Torn From Earth zenekar nyár elején megjelent kétszámos, ám kb. húsz perces EP-jének ismertetőjével már régóta adós vagyok. Ezúton is elnézést srácok!
Először is néhány szó a bandáról a saját szavaikkal.
„2010 végétől kb. 1 év leforgása alatt
Hatalyák Viktoron kívül a teljes tagság lecserélődött. A dobok mögé
Binder Gáspár (
Stereochrist,
Haw, ex-
Neck Sprain, Ex-
Vostok Room) ült be, basszusgitáron
Sultz Ödön (
Harvester, ex-
Vostok Room) játszik, gitáron pedig
Hargitai Attila. Az első felálláshoz képest nagy változás, hogy önálló énekes nincs a zenekarban, hanem az énekekért a három gitáros felelős. Az új tagokkal új lendület érkezett a zenekarba. A koncertek megszaporodtak.”
A csapat azóta rendszeresen koncertezik, több külföldi turnét is letudtak már (Ukrajna, Németország, Ausztria, Szerbia, Szlovénia, Szlovákia, Lengyelország, Hollandia). Játszottak az
Eyehategod előtt is. Idén ősszel pedig már idehaza is tettek egy kört. Jelen írás tárgyát 2011. végén kezdték felvenni a salgótarjáni
Corrodal zenekar stúdiójában.
S, hogy milyen is a demón/EP-n található két szám? Nos, talán a legmegfelelőbb skatulya a post-metal lehet (vitatkozzatok ezzel nyugodtan).
Ami elsőre feltűnik, az a dalok hossza. A két dal majdnem kereken húsz perces műsoridőt tesz ki. Ami őszintén szólva engem először visszarettentett, de azt is el kell ismernem, hogy minduntalan elő kell vennem, vissza kell térnem hozzá. Van tehát benne valami!
Igazából mindkét dal egy-egy utazás.
A nyitó
Constant Daily Strain egy durvább tétel, melyben
Crowbar hatásokat vélek felfedezni (egyik alapvető összetevő tehát a sludge, s a csapat önmagát is ebbe a stílusba sorolja). Ezért talán nem áll távol az igazságtól az sem, ha a
Neurosis nevét is megemlítem. A két szám hangulata, atmoszférája miatt érzem ezt.
Elkínzott üvöltések, durvább énektémák érkeznek a három (!) gitárostól, akik egymás között felosztották a vokalizálást.
Úgy hat perc környékén megérkezik a megnyugvás, s szinte ambientes zenét rejt a dal második fele. S, jól is esik a „lazulás”.
A
Lost And Found egy lassabban kezdő, lassan építkező tétel. Ez az, amelyikbe számomra könnyebb volt belekapaszkodni. A vokál persze ebben is az előző nótánál megszokott vonalat viszi tovább. A zene viszont finomabban struktúrált, legalábbis úgy érzem. A dal második felére viszont már ismét a durvulás, a lassan őrlő gitárok, kimért, bólogatásra késztető tempók a jellemzőek.
Bár még nem voltam
TFE koncerten, mégis úgy gondolom megfelelő vizuális támogatással nagyon hatásos előadás lehet. Annyi hangulati többlet van a dalokban, hogy bizonyára – nyilván megfelelő feltételek (hangzás, stb.) megléte esetén - nagy élményt nyújthat.
Ami kissé fura, hogy bár hárman osztoznak a vokális részeken, annyira nem tudom elkülöníteni, mikor kit is hallok. Ebben az irányban érzek némi lehetőséget, a banda helyében én erre fektetnék hangsúlyt.
A következő anyagot - ahogy az első találkozást is - pedig kíváncsian várom. Az anyag pedig meghallgatható: