The Revolution Is Dead! (2012)
Valószínűleg 2012 utolsó ajándéka számomra zenei téren az, hogy a Blutmond 2 év után új lemezt adott ki, viszonylag váratlanul, vagy csak az én figyelmemet kerülte el, hogy ilyen tervük van. Mindenesetre óriási várakozásaim voltak a lemezzel szemben, amelyeknek a pontszámból látható, hogy nagyjából sikerült megfelelniük.

Mivel nem gondolom, hogy a svájci zenekar olyan ismert lenne, amilyennek lennie kellene, pár szót a dicső múltról. Az én első találkozásom velük a Hangpróba 165. körén a 2010-es lemez, a Thirteen Urban Ways 4 Groovy Bohemian Days volt, amit annak az évnek kimagaslóan a legnagyobb eredményének tekintettem akkor is, azóta is. A srácok valami olyasmit műveltek, amire nem is tudom, találkoztam-e más példával a metalzene berkein belül. A lemez nagyságát nem az adta, hogy jobbak a szólók, tisztább az ének, triplábbak a duplázások, ergo nem a technika; nem is a feledhetetlen dallamok és remek szövegek. A lemez abban volt zseniális, hogy 13 számon keresztül, pusztán zenei eszközökkel, nagyon kevés szöveggel egy szabályos körpanorámát mutatott be a városi életről, különböző helyszínekről, napszakokról, emberekről, eseményekről; történetek bontakoztak ki a hallgató szeme előtt a hatására, érzések, életképek, hangulatok, amiket maga is megélt ezerszer, és most a zene hatására újra. Ez pedig akárhogy is nézem, zseniális, tekintve, hogy a zene alapvetően nem audiovizuális médium; a Blutmond viszont valami olyan lehetőséget aknázott ki mégis, amire mások nagyon kísérletet se tettek, megmutatva, milyen lehetőségek volnának a zenében…

A Blutmond egyébként 2004-ben alakult, 2005-ben jelentkeztek egy demoval, 2006-ban az Endzeit nevű koronggal, amit akárhogy is hallgattam azóta, sosem sikerült felfedeznem a zseni első megnyilatkozásait, és teljesen semleges black-es lemeznek találtam, de lehet pont az előzetes elvárásokkal volt a baj. Ezután igazoltak át a Code666-hez, ami lehet, hogy arra determinálja a zenekarokat, hogy onnantól nagyon jónak kell lenniük..

A 2010-es lemez tehát számomra örök megunhatatlan, és most kissé aggódva kezdtem hozzá az új alkotás meghallgatásához, pontosan a magas elvárásaim miatt, hogy mi lesz, ha nem tudnak megfelelni és a korábbi eredményt újra produkálni. Leszögezem: jelenleg úgy érzem, nem tudták.

A The Revolution is Dead! Folytatja a kísérletezést, ami derék dolog. Ha valami általánosat akarnék megállapítani még, azt mondanám, ez sokkal hallgatóbarátabb lemez lett az előzőnél (azért ne várjátok, hogy a rádión egyhamar leadják), szóval ezt már talán az avantgarde dolgokért nem annyira rajongók is meg fogják tudni szeretni. Valamivel több hangsúlyt kap most a gitár, és növekedett a szaxofon használat is, szerintem kezdenek rájönni, mégis hogyan lehetne ezt a hangszert az egyedi Blutmond-image-be beilleszteni. Ami még meglepi, az egy erőteljes női hang megjelenése (ha jól tudom, benne Anna Murphy-t tisztelhetjük az Eluveitie-ből), és a sok tiszta ének, aminek én alapvetően örülök, és nem érzem úgy, hogy ne férne bele, bár kétségtelen, hogy az ének terén bekövetkezett eklektikusság alaposan átrajzolja a zenekar arculatát. Vendégzenészek még szép számmal akadnak, úgy, mint: Markus Baltes (Autumnblaze), Fredy Schnyder (Nucleus Torn), Christoph Ziegler (Vinterriket) és Managarm (Varg). Ezek az extrák néha kicsit szimfonikus irányba viszik a Blutmond zenéjét, ami alapvetően jól áll neki.

Ha az ember nyomon követi a zenekart Facebook-on (ahol időnként állítólag cenzúrázgatják őket), tele van most minden a zűrökkel az egyébként november 19-én megjelent lemez kiadása körül, mivel a srácok szeretnek kissé szélsőségesek lenni, és a borító itt-ott sérti a jó ízlés határait (mondjuk tényleg randa), így például jelenlegi lakhelyemen követelik, hogy változtassák meg. Haha.


Na de a lemezről végül, nem utolsó sorban. Kezdetektől érezhető, hogy a több mint egy órás példány nem akar beállni az előző mögé a sorba, hanem saját karakterét építi ki, mindezt egy – mondjuk így – Blutmondos hangzással, mégis sokkal erőteljesebb energikusabb zenei megoldásokkal teszi, ami ugye passzol a címhez és az átadni kívánt tartalomhoz.
Rögtön az első Putting Hearts Together egy iszonyú erős felütés, ami nagyjából mindent felvonultat ízelítőként, ami a következő számokban jönni fog. A Regret 2.0 viszont sokkal inkább az újdonságokra helyezi a hangsúlyt, például olyasmit tartalmaz, amire nem rémlik, hogy az előző lemezen lett volna példa: refrént; illetve a szám második része a billentyűs-gitáros betétekkel már a dallamosság irányát villantja fel.
A Pas De Deux eleinte kissé Lifelover-esnek tűnik, a szaxofon-kiállás után viszont igazi Blutmond számmá alakul. Ha az előző album hangulatából akar az ember érezni valamit, akkor pl. a Stop The Rain, Neuzeit Jesus lesz az ő száma, mind hangzás, mind hatás tekintetében, bár a zárás katartikussága kissé ezen is túlmutat már. Az Absolution Lies In Evolution pl. azon számok egyike, amikben keresve is alig találok közös vonásokat azzal a Blutmonddal, amit szeretek, ugyanakkor igen élvezetes darab lett, így nincs harag.

A Moonlit Chair ™ viszont ráférne az előző lemezre is, rendkívül vizuális darab, ami még hozza azokat az agresszív black metalos elemeket, amelyekkel valaha a svájciak indították pályájukat, és erőteljesen vizuális, éppúgy, mint az őt követő, a maga módján gyönyörű Breakdown 2012, ami után elég gonosz volt a darálós Birds Of Prey-t tenni, aminek a kiállásával talán még vallatni is lehetne. Az erőteljes számok sorát a One World – One Feature is folytatja, leszámítva egy szépséges gitáros kiállást.
Az olyan kis kedves, hogy az énekes hölgy az Attention Whore! című szerzeményben tűnik fel újra, hogy duettet énekeljen a károgó úriemberrel és a szaxofonnal. Alapvetően elmondható, hogy minden szám tartogat valami meglepetést, meredek váltást, vagy valami váratlant mindenképpen, nehogy unatkozzon a kedves hallgató, pl. az If I Could Reach The Stars tiszta énekes betétje és záró akkusztikus kiállása is ezek közé tartozik. Mondjuk egy óra után ez lehet már kicsit sokká válik, de egyik számot se volna szívem leszedni a lemezről, a 21st Centruy Prophets-et sem, ami kissé olyan kitekintő-elgondolkodtató jellegű (éppúgy, mint a 2010-es lemezt záró Dance n’ Society).



Mit is mondhatnék, mikor erőteljesen elfogultan közelítettem meg a The Revolution Is Dead-et, és csak remélni tudom, hogy nem vált idegesítővé, hogy egyfolytában a korábbihoz hasonlítottam (azzal a nem titkolt céllal, hogy aki még ne ismerné, annak azt is a figyelmébe ajánljam). Úgy gondolom, megint remek lemez született, ami talán szerethetőbb lesz a legtöbbeknek, mint az előző volt, mert kétségkívül könnyebben befogadható; ugyanakkor nekem egy kicsit hiányzott az a magasabb célkitűzés, ami ott egyértelműen megvolt, itt viszont nekem nem sikerült felfedeznem.

Blutmond_The_Revolution_Is_Dead_2012
Kiadó:
Stílus:
avantgarde metal
Értékelés:
 
Pont
: 9.6 / 10
 
Külalak
: Szörnyű
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Putting Hearts Together
2.Regret 2.0
3.Pas De Deux
4.Stop The Rain, Neuzeit Jesus
5.Absolution Lies in Evolution
6.Moonlit Chair (TM)
7.BreakDown 2012
8.Birds of Prey
9.One World - One Feature
10.Attention Whore! (Lost in Bliss)
11.If I Could Reach the Stars...
12.21st Century Prophets
Írta:
baathory
2012. december 16., vasárnap, 10:58
Facebook:
baathory 2012. december 16., vasárnap, 11:20
baathory
Csatlakozott:
2008. november 23.
Hozzászólások: 574
Nekem meg se itt, se a zenekari profilnál nem. Pedig nem egyszer próbáltam meg. Mindenesetre köszi, kell ez a rondaság oda sajnos.

Válasz oldboy üzenetére:




Nekem egyből sikerült... :-p

oldboy 2012. december 16., vasárnap, 11:17
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1898
Válasz baathory üzenetére:

Kedves szerkesztő urak,

feladom, nem tudok mit csinálni, nem hajlandó a borítót feltölteni a helyére, ez már a 'forgács cenzúra? :-D


Nekem egyből sikerült... :-p
baathory 2012. december 16., vasárnap, 11:01
baathory
Csatlakozott:
2008. november 23.
Hozzászólások: 574
Kedves szerkesztő urak,

feladom, nem tudok mit csinálni, nem hajlandó a borítót feltölteni a helyére, ez már a 'forgács cenzúra? :-D
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.046 seconds to render