A Holodomor nevezetű alakulatot a neve alapján Lengyelországban, avagy valamely posztszovjet államban kerestem volna a képzeletbeli térképen, de mindenképpen valahol Európa keleti, vagy középső részén. Ehhez képest az Egyesült Királyságban, Plymouthban székeltek, igen, a múlt idő joggal szerepel e helyütt, hiszen egy feloszlott bandáról beszélünk. A Holodomor szó egyébként az ukrán történelemből ismeretes, így nevezik ugyanis az 1932–1933 közötti időszakot, amikor 10 millió ukrán halt éhen a Szovjetunióban. Lássuk, hogy összhangban áll-e a névválasztás a muzikalitással?


A formáció egyébként 2009-ben alakult, idén jelent meg a Témoignages de la Gnose Terrestre névvel ellátott kislemez, majd ezt követően zárult be a Holodomor szentségtelen, ébenfekete kapuja.

A kislemez bő 16 perces játékidővel gazdagítja a zenei ismereteinket. A régisulis thrash és death metal elemeket nagyjából ugyanolyan arányban prezentáló brit banda egy középtempós, ultra agresszív zenét vág könyörtelenül az arcunkba. Semmiféle manírra nem számíthatunk a zenekartól, a thrash metal alapokon nyugvó death riffek futószalagon érkeznek, amelyet Adam Widawski vokalista spékel meg a bestiális énekhangjával, amit jó néhány black metal banda is megirigyelne. A Holodomor nem a mesterkélt és körmönfont virtuozitásával, egyedi megoldásaival emelkedik ki a mai szürke szférából, hanem a minimalista zenei atmoszféra mögött fellelhető elemi energiával, ami végig, mind az öt dal esetében tetten érhető. Talán nem tévedek, de a Holodomor egy ízig-vérig koncertbanda benyomását kelti számomra, persze a lemezen ugyanúgy érezhető a formációból áradó pusztító, agresszív erő. Ez a korong megérdemelt volna egy komolyabb külcsínt, hiszen a borító sajnos rendkívül gyermekdedre sikerült és negatív értelemben véve minimalizmusban szenved.

Soha rosszabb meglepetést, mint amit a Holodomor okozott!