Ha jól számoltam ennek a moszkvai zenésznek eddig 104 lemeze jelent meg. Nem tudom, hogy létezik-e nála termékenyebb a műfajban (vagy azon kívül is). Még csak kettőt hallottam közülük, de azok eléggé különbözőek. A debüt (Cognitive Discord) egy avantgárd cucc, nagyon mély nyomot nem hagyott bennem, nem úgy a jelen cikk tárgyát képező 2011-es anyag. Tavaly kilenc teljes hossznyi lemezt adott ki.
A facebook oldala szerint ebből a tengernyi anyagból csak hét jelent meg fizikai formában. Illés Andris meg említette, hogy szintén a Facebookon írja, 150-nél több megjelent anyaga van már. Igen, EP-k és válogatások is vannak a Metal Archives profiljában feltűntetve.

Az Eastextures of Soundstones egy néhol nagyon kellemes, szuggesztív közel-keleties, egyiptomi beütésű és hangszerelésű, másfelől pedig egy masszívan megdörrenő metallemez (kicsit félek kategorizálni, mivel egyre gyakrabban kapom meg, hogy nem tudok). Inkább lassabb vonulatban utazik, nem gyorsul be a középtempóknál jobban, mégis sodró, lendületes. Számomra rendkívüli hangulatot áraszt. Hogy mennyit agyal a hangmintákon, azt annyira nem figyeltem meg, de sok moduláció nem tűnt fel a szintetizátor-témákban. Igazából nem is ez a lényeg, és bár talán sokan kritizálhatják azzal, hogy csak az előre gyártott sablonokat rendezgeti (nem tudom, ismétlem), ez azonban engem őszintén szólva nem érdekel. Tomas Haake Meshuggah dobos jelentette ki egyszer, hogy totál hidegen hagyja, hogy egy lemez hogyan készül, csak a végeredményt tartja fontosnak (éppen azon ment a hitetlen hiszti akkoriban, hogy a mesügében tényleg gépdob van???). Nos ezzel teljesen egyetértek. Ha valami jó, akkor is jó, ha géppel lett összeszerkesztve teljes egészében. Főleg, ha nem hallani. Főleg, ha a zenész előre bocsátja, tehát bevallja.
Senmuth ezen lemezén nagyon okosan váltakoznak a finom halk részek, és a morózusabb alapozások, könnyű, és élvezetes hallgatnivaló. Egyaránt szórakoztató, és varázslatos is, sokszor átfülelhető, sok kis részlet elbújik benne.
Ének nincs a lemezen, illetve csak loopokat hallottam, amik szintetizátorral kelthetők életre. Totál elég, illetve egyszer sem volt hiányérzetem.

A lemezt az Ixtlan Industries Records adta ki 2011. szeptember 22-én. Említett, egy mexikói kiadó, és számomra egy rövid ideig kérdés volt, hogy létezik-e valójában. Aztán a dicsogs.com-on találtam öt megjelent lemezt tőlük, így igen, a kiadó létezik. A hangzás kiváló, semmi panasz nem lehet még az igényesek részéről sem véleményem szerint, és a borító is kifejező.

Fura fazon lehet Senmuth, és két anyaga még vajmi kevés lehet ahhoz, hogy objektíven felmérjem mennyire kamuzik, illetve mennyire megalapozott. Az biztos, hogy a Cognitive Discord és a Eastextures of Soundstones teljes értékű lemezek nálam, előbbi annyira nem hatott meg, ez viszont nagyon szépen össze lett rakva. Aki szeret merengeni, szereti a keleti dallamvilágot, az gyorsan töltse le (ingyen letölthető 320kbps mp3-ként jogtisztán - INNEN), mert a sivatagi szél, a homoktenger és az ókori romok fogják üdvözölni hallgatása közben.
Szóval a Metal Archivesen bogarászva az eddigi életművét, a lemezek megjelenésének időpontjaiból ki lehet következtetni, hogy Senmuth mikor megy nyaralni, és ez utóbbi anyagból talán az is kiderül, hogy merre járt 2011-ben. Meg azért a képek is segítenek - persze.