In Somniphobia (2012)
Kedves tévedésből, érdeklődésből vagy készakarva ide kattintó olvasó! Ez egy lemezismertető. A violinkulccsal és szünetjellel mészárlási szándékkal boncasztalra szögezett album pedig az 1990-ben alapított japán Sigh együttes kilencedik, In Somniphobia című, 2012-es alkotása. Mit érdemes tudni róla? Lássuk!
 1. rész
Semmit. Aki nem hallgatja meg, el sem tudja képzelni, hogy mit rejt a fura borító, írhatok én ide bármit, valójában hasztalan, mint gumilepedő a vízágyon.

2. rész
Még mindig semmit. De ha akadna olyan elvetemült, aki nem gerjed rá a zenekarnév láttán, vagy az alvásfóbia címet elolvasva nem tömi éberen azonnal a lejátszójába, annak adok egy dobbantónyi kíváncsiság morzsát.
A műfaját nem akarom meghatározni, de fogom: avant-garde metal, legalábbis az Encyclopedia Metallum szerint; jelentsen bármit is. De egy biztos, aki nem utazott még a méltán híres japán Sinkanszenen (szerintem egyébként nincs ilyen ’forgácson bóklászó), az el sem tudja képzelni, hogy milyen érzés lehet az, hogy az egyik pillanatban még erdőt látunk a síküvegen túl, aztán egy elkapkodott pillantás után füves hegyek tükröződnek vissza, egy óvatlan orrfújást követően meg már síkságon utazunk. Ez a lemez is valami ilyesmi. Soha nem tudhatjuk, hogy milyen műfajt, hangulatot, ritmust kapunk a következő percben.
De lássuk a dalokat apróbb, japán módra piciket totyogó léptekben, ezúttal kimonó nélkül. A végére úgy is harakirire vagy függőségre mutálódunk.
A nyitó Purgatorium egyből kiteszi a cégért a gyors dobtempóval és a hörgős vokállal támogatott hörgéssel. Vagy krákogós hörgéssel kísért dallamdarálással. És a zenei utazás induló állomása egyenesen a Futrinka utca! Nekem legalább is annak hangulatát idézi. A dallamokban emellett nem kevés lakodalmas is belekovászolódott, kiváltképp a hegedűvel áthajtott szólónál. A dalzárást felvezető gitárszóló az elképesztő sebességű utazásnak köszönhetően már Svédországban talál minket, méghozzá az Arch Enemy műhelyében. De sajnos csak pár másodpercre csupán. És már zakatolunk is tovább.
A The Transfiguration Fear egy máig felfedésre váró afrikai törzs dobját felhasználva indítja el és hajtja végig képzeletbeli járművünket. És ezúttal mi az uticél? Ki tudhatja azt még ilyenkor? Egy biztos. Érinti a Holdat (űri hangzás), járunk Auszriában az Alestorm háza táján, egy gospel kórust szerződtetett amerikai imaházban. De kapunk norvégosan, Ansurosan megfogalmazott szaxofon-gitár együttállást és spagettiveszternesen megkalibrált dalzárást is.
Aki a hallottaktól asztmatikus rohamot kapott, az a két perces Opening Theme: Lucid Nightmare Dánosan King Diamondos borzongása alatt nyugodtan vehet levegőt. De ajánlom, hogy jól tankoljon be belőle, mert rázós futamot sejtet a tény, hogy a következő megálló a címadó tétel lesz.
Indiát kapjuk a nyakunkba pár szívdobbanásra, azért, hogy az azt követő brit anyahon Cradle of Filth-je elkísérhessen minket egy hindu cirkuszba. Értelmetlen a mondat? Nem hiszem. Inkább a zene túl összetett. És az idillbe keverednek itt templomi harangok, hatvanas évek-béli ős rock morzsák a nyugati partról és még Jean Michel Jarre Computer weekendje is felszínre kerül egy percre.
A L’excommunication a Minuit meggyőz minket arról, hogy a San Francisco utcáin sétálva észrevétlenül átkerülhetünk Albániába egy kis koccintásra a birkapásztorokkal. De hogy a kínai hangulat honnan cseppent ebbe a közhelytelenségbe, azt nem tudom. De gyanítom, hogy nem viccnek szánták, mint a dalzáró idegesítő zörejtárat. Mert az csak vicc lehet, komolyan nem lehet ennyire melléfogni.
Hol is tart a világutazásunk? Á, megvan! Az Amnesia egy francia város blues kocsmájába tetet velünk nyolc percnyi pihenést. És a vajasbagett rágcsálása közben merenghetünk a világegyetem tágulásán, vagy épp a sanzonok hörgésítésének lehetőségein. Nálam ez az állomás a lemez egyértelmű csúcsa. A presszó, amely hallgatáskor megfesti behunyt szemem horizontját nem tűnik el a felocsúdáskor sem. Tökéletes, de még mindig Sighesen zagyvalékos, mint mindmáig a Marcal vize. A szerzemény végét persze itt sem értem.
Far Beneath the In-Between: múlt század eleji Anglia, a gőzvontatás tökéletesítése, a gyerekes csínytevések időszaka. És a keringőé. De hogyan is lehetne meglenni a kínai sárkánytánc nélkül egy percig is? Nos, sehogy. De valljuk meg, már hiányzott is a több ezer kilométeres térugrás. A dalzáró zajok már határozottan kezdenek bliccelésre késztetni, nem is értem, miért kellenek. Pedig a zongora hatalmas löketet adhatna nélkülük is.


És ismét elő a száguldósabb nyúlcipőkkel az Amongst the Phantoms alatt! Ezúttal a germán heavy szólókból kapunk bemutatót némi skandináv blackkel és középkori lovagi játékok hangulatával keverve. A harmonika és a lassú-gyors-gyors ütemre ismét Párizsba sasszézzuk magunkat, de csak hogy meghallgassuk Kovács Katit, hogy mi történik a régi ház körül. A lassú kórus dallamvezetése ezúttal rendesen megküzd az életben maradásért a dob folyamatos és agyament szögelésével. Csak a záró idétlenség ne siklasztaná megint ki varázsjárművünket.
Ismét rövid kitérő következik, ezúttal azonban eseménytelenül és értelmetlenül. A temetést idéző Ending Theme: Continuum kezdete hamar szertefoszlódik a túlhangsúlyozott dobgéppel. És ennyi.
A Fall to the Thrall nevet viselő öt perc viszonylag erőteljes gitárjátékkal és tempóval fűti fel sokkerekű járművünk kazánját, ám elég hamar el is térít minket zongorájával a szomorkodás holtvágányára. De, mint semmi ezen a lemezen, a melankólia sem tart soká. Vissza az eredeti kerékvágásba! És ez így váltakozik, mint a nappali és az éjszakai műszak.
Az Equale már az album végét, így az utazásunk végét is jelenti. Mi is maradt ki a lemezből? Hammond? Zongora? Ős Edda hangzás a csavargós évekből? Űrhangok? Duplázón elkövetett dobhártyaizgatás és kávázás? Hegedűnyektetés? Ezen utóbbi tényleg, de más nem. És aki hiányolta a menüettet, az itt megnyugodhat, mert az is van a szigetlakók tarsolyában, csak hogy valami szokatlan a végére is maradhasson.

Igen, nagyjából ez vár a bátor kalandorra, aki merészel egy gyors ismerkedést az In Somniphobiával. De ha örökös álmatlanság lesz a vége, én szóltam, figyelmeztettem mindenkit, hogy belefülelni naponta csak húsz másodperc erejéig szabad és még akkor is szükségeltetik a füldugó használata. Mert különben könnyen függővé válhatunk… 


Sigh_In_Somniphobia_2012
Kiadó:
Stílus:
avantgárd metál
Értékelés:
 
Pont
: 9.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Purgatorium (04:48)
2.The Transfiguration Fear (04:51)
3.Opening Theme: Lucid Nightmare (01:58)
4.Somniphobia (07:34)
5.L'excommunication à Minuit (05:38)
6.Amnesia (08:10)
7.Far Beneath the In-Between (07:10)
8.Amongst the Phantoms of Abandoned Tumbrils (09:31)
9.Ending Theme: Continuum (01:42)
10.Fall to the Thrall (05:17)
11.Equale I) Prelude II) Fugato III) Coda (08:00)
Írta:
bahon
2012. március 5., hétfő, 22:00
Facebook:
baathory 2012. március 9., péntek, 21:34
baathory
Csatlakozott:
2008. november 23.
Hozzászólások: 574
Vannak, akik magas szintre jutnak a metaforikus gondolkodásban; vannak, akik csak addig, hogy szó szerinti jelentést tudnak tulajdonítani annak, amit olvasnak. Ehhez ennyit fűznék hozzá.

Most hallgattam csak meg, gratula bahon, jó írás, jó választás. ^^
bahon 2012. március 9., péntek, 20:00
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2837
Válasz noctium phantasmata üzenetére:

Ez a kritika valami vicc akart lenni, mint példéul az, hogy két pápa találkozik a vonaton Szarajevóba menet? Vagy egy jóízű fricska, mint az, ha croissantfalatozás közben azt mondjuk, "de finom ez a kifli"? Vagy csak számcímeket, országokat és együttesneveket írtatok egymás mellé, ahogy a lamantinok is írják a Family Guy részeit a South Parkban?

Egyszerű; ennyire összetettnek, csapongónak, különlegesnek és kaotikusnak találtam a zenét ennyi és még ennél is több behatással.
De miért nem hallgatod meg? Akkor elképzelhető, hogy neked is hasonló képek jönnek majd a hallottaktól. De ha nem, akkor csak fogadd el, hogy nekem ezt adta, adja.
;-)

De lehet, hogy Japánban van a legnagyobb lamantin telepe? (cool)
noctium phantasmata 2012. március 9., péntek, 18:00
noctium phantasmata
Csatlakozott:
2011. május 19.
Hozzászólások: 11
Ez a kritika valami vicc akart lenni, mint példéul az, hogy két pápa találkozik a vonaton Szarajevóba menet? Vagy egy jóízű fricska, mint az, ha croissantfalatozás közben azt mondjuk, "de finom ez a kifli"? Vagy csak számcímeket, országokat és együttesneveket írtatok egymás mellé, ahogy a lamantinok is írják a Family Guy részeit a South Parkban?
bahon 2012. március 7., szerda, 20:10
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2837
Válasz zeba üzenetére:


(w00t) Kétlem!
Nem akarja elárulni. :-@

Elárulhatom, de az csak egy újabb talány lesz (igaz, megoldható).
Tehát a válasz: negyvenkettő! (bag)
insomnium 2012. március 7., szerda, 15:22
insomnium
Csatlakozott:
2008. január 14.
Hozzászólások: 200
Én egyedül Kozsó megemlítését hiányolom a kritikából. :-)
zeba 2012. március 6., kedd, 21:26
zeba
Csatlakozott:
2010. május 9.
Hozzászólások: 1704
Válasz Linci üzenetére:

Han Solo-t kergette a Boba Fett, aztán áthajtott rajta egy hegedűvel? (gpig)

(w00t) Kétlem!
Nem akarja elárulni. :-@
--

Linci 2012. március 6., kedd, 13:05
Linci
Csatlakozott:
2010. április 28.
Hozzászólások: 3130
Válasz zeba üzenetére:

Nagyon jó, de mi az a hegedűvel áthajtott szóló? =D



Han Solo-t kergette a Boba Fett, aztán áthajtott rajta egy hegedűvel? (gpig)
Pistike66 2012. március 6., kedd, 10:23
Pistike66
Csatlakozott:
2008. június 17.
Hozzászólások: 3408
Nem fogok nyávogni, vagy én változtam vagy ők, de most valahogy sokkal inkább kedvemre való a dolog, mint a múltkor. Érdekes, izgalmas muzsikának tartom az új lemezt.
Koncertek
© 2001-2021 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.02 seconds to render
Query failed:
INSERT INTO `session` (
`id`,`user`,`data`,`ip`,`useragent`,`bot`, `rnd`)
VALUES (
'9v8htep4gqa56l8qciemmcifd5','','szoveg|s:7:\"NVFFPCY\";koncert_helyszin|i:1;groups|a:0:{}language|s:2:\"hu\";lyricsfile|s:9:\"ulver.php\";lyricsrow|i:1;','3.215.177.171','CCBot/2.0 (https://commoncrawl.org/faq/)','0', RAND()
)

Error: Incorrect integer value: '' for column `femforga_femforgacs`.`session`.`user` at row 1