A tagságot figyelve, azért Lengyelországban is belterjesség lehet a szakmában lévén, hogy az itt doboló fickó a Massemord utolsó lemezén is szerepelt, csakúgy, mint a másik kritikámban boncolgatott bársonyos muzsikát alkotó Seagulls Insane... egyik tagja.
Ez a zenekar 2010-ben alakult, tehát egy debütalbumról van szó, de azt hallani, hogy Priest, Zyklon és Warcrimer bizony nem mai zenészek. A stílus kiforrott, és bár nem mondhatnám, hogy fullra egyedi, mivel nagyon jól átjön, hogy mit hallgathatnak templomba menet, ennek ellenére roppant vérpezsdítő. Olyan, mintha a Vadert és a Dead Eyed Sleepert összegyúrtuk volna a Nile-lal.

Nagyon ijesztő nyögéssel indul a lemez. Szerintem ez egy megrettent ember erőtlen halálfélelmét akarná demonstrálni, viszont hallottam olyan véleményt is, hogy röhögés. Bár ki tudja, akár szarás közbeni nyögés is lehet... Túl sok időnk nincs gondolkodni, mert máris bedörren a death metal.
Szó szerint, mivel a hangzás erős, thrashes/deathes, az "ének" mocsadék, teljesen hiteles a hangszerelésben minden.
A zene pedig mentes mindenféle kompromisszumtól és púdertől. Tipikusan az a fajta rémség, ahol már az első pár hang után kiderül számunkra, hogy a művész urakat nem érdekli a piaci igény, és az sem, hogy szerepelnek-e majd valaha valami zenecsatornán.
A dob teker, mint a rokka, a gitárosok a legfeszesebb thrash/death riffözönt tolják a nyakunkba. A basszer túl sok vizet nem zavar, belefeszül a bárdista lekövetésébe, esetleg egy hangon döngöl, ahogy kell. Ebben a műfajban ez a dolga. Az Infernal Warból érkező Herr Warcrimer hangja meg pont olyan, ahogy kinéz.
Feleslegesnek tartom kielemezni a cuccot részletekbe bocsátkozva, csak az utolsó előtti számról jegyezném meg (The Vampire of Beuthen), hogy hallgatása közben olyan érzésem volt, mintha éppen az a bizonyos vérszívó táplálkozna belőlem, de még nem tudatosult, hogy a halál vár rám, csak egy kellemes jóleső érzés melegít, hogy fel ne ébredjek a táplálkozás közben (női vámpír természetesen :-D). Eeez eeegy kegyetlen jó death-thrash rakéta, ami szét is üti az embert, de finom dallammenetekkel is meg van tűzdelve. Mégsem lesz belőle melodic death.

A szövegek randa csúnya fekete dolgokról szólnak, de ezt majd letárgyalják ők a számadáskor, én személy szerint tojok rá, hogy mit röfög valaki, akinek eleve disznó feje, és teste van, ha közben ilyen eredeti, ízig-vérig death metalt kapok a pofámba. Egyetlen negatívumot találtam, mégpedig azt, hogy egy-két stíluselem gyakrabban van ismételgetve, mint kéne, de ezt a műfaj feltétlen hívei nem fogják észrevenni, Sőt! Lehet csak fentebb srófolja az értékmutató feszmérőt náluk tudat alatt. Én mindenesetre kivonok a 10-ből 0,5-öt emiatt.

A keverés a Haunted House Stúdióban történt, majd Hertz Stúdióban masterelték az anyagot. Ezt a két helyet mindenképp szerettem volna nevesíteni, mert bár engem általában idegesít a profi hangzás, itt nagyon bejött mégis. További két stúdióban készült a dob és a gitárfelvétel, és akkor már nevezzük meg ezeket is: előbbi a Radioaktyni a másik a Czysciec Stúdióban. A kiadó november 25-én jelentette meg a lemezt CD-n és bakeliten.

Höhehe... Az ilyen anyagra mondják azt, hogy bőven elég belőle fél óra. Dehogy is! Az ilyen anyagból én még bőven el tudnék viselni többet is.
Ha fél az energiaitalok káros hatásaitól Ön, a kávét meg nem szereti, használja ezt helyettük! Engem felhajított a sztratoszféráig, aztán jó sokáig ott is maradtam. És nem törtem be a pofámat földet éréskor. Mert azt előtte már beverte a Voidhanger.