A OneHeadedMan zenekar előző anyaga a 2009-es Winter, Thunder, Etc cet viselő anyag Vári Gábor (lásd még Angertea, Baby Bone, Solar Scream, stb) keze nyomát viseli.

A Markovits Lídia (ének), Szőnyi Zoltán (dob), Takács József (basszusgitár), Tóth András (gitár) felállású fővárosi banda igazság szerint elkerülte a figyelmem, eddig. Annak idején, bár maniac kolléga ismertetője alapján érdekesnek tűnt a bemutatkozó lemezük, aztán mégis elkerültük egymást. Most viszont előástam és igazság szerint az annyira nem ragadott magával, ellentétben a friss anyaggal.
A nyitó Open Seas egy hagyományosabb tétel. Értem ez alatt, hogy ez az előző album csapásirányát viszi tovább alapvetően. Az viszont már szembeötlik, hogy Lídia, mintha bátrabban használná a hangját.

A Маншук egy érdekes tétel. Torokénekkel nyit az introban, van benne némi keleties íz, valamint Balázs Gergely hegedűn és Maróth Bálint csellón közreműködik benne. De, hogy a cím mit is jelent, az nekem rejtély.
A kedvencem a Stonedirt-ös Endru vendégszereplésével készült The Room. Megkockáztatom, hogy akár Endre anyazenekarában sem mutatna rosszul. Egy jó kis headbangelős dal. Némi alter beütéssel, ami miatt a stoner címke mellett a grunge-éra is beugrott, ahogy a Pantera/Down jelleg miatt Phil Anselmo neve is megemlítendő. Élőben tuti üt, de szerintem ordít a klipesítésért is.
A kislemezre felkerült a Winter albumról már ismerős Shine On Me 2011-es változata, ami egy elektrósabb, némileg nyugisabb, de még inkább egy poposabb verzió. Viszont kellemesen zárja az EP-t, s kedvet csinál az újbóli hallgatáshoz.


Remélhetőleg ez a kislemez iránymutató a következő időkre, mert egyrészt kellően változatos (de nem eklektikus!), másrészt sikerült egy dalközpontú, emlékezetes dallamokkal teli anyagot letenni arra a bizonyos képzeletbeli asztalra. A hangzás teljesen rendben van, a borítókép meg zseniális.