The Day in the Year of Candles (2011)

A lengyel Serpentia hívei talán már le is mondtak arról, hogy valaha is a kezükbe vehetik a banda új lemezét. Hisz a második album, a Nails Enigma még 2004-ben jelent meg. Aztán nem csak az új opusz elkészülte, de a zenekar léte is teljesen bizonytalan volt évekig.
De, hogy egy közhelyes fordulattal éljek, minden jóra fordult, a Serpentia nem állt a földbe, ráadásul tavaly év végén napvilágot látott az újfent koncepciózus The Day in the Year of Candles! Az első két nagylemez és az azokat megelőző EP is koncept-albumok voltak, a Nails Enigma zárta a három kiadványon át vonuló, folytatódó történetet. Az új lemez már egy más sztorit dolgoz fel, mondhatni, hogy ez egy angyali album! A történet a Mennyországban kezdődik. Isten titokzatos eltűnése után Gábriel arkangyal kikiáltja a Mennyei Köztársaságot. És ezen esemény nem várt háborúkat indít el a Mennyben, a Pokolban és a Földön…
De nem akarom lelőni a poént, aki kíváncsi rá, biztos utána tud járni!
Térjünk át inkább a zenére!
Üveghangokkal, sampleres susmorgással és Ivy szövegmondásával indul az Archangel, de hamar bekapcsolódik Damian gitárja és Phoenix dobja is. Ez a hangulatos kis felvezető átcsap a Meshuggah-szerűen, vagy mondhatnám djent-esen, matekosan riffelő On the Wings of Destiny-be, amiben fajin tördeléseket, váltásokat mutatnak be a srácok, de szerencsére nincs túltechnikázva a zene! Alapjában véve egy olyan hibridet teremtett a Serpentia legénysége, aminek a fő összetevői a kései In Flames-féle modern melodeath, a technikás, matekos megoldások, és egy adag progresszivitás. A Proclamation of Tragedy lett az első klipes nóta, ez a leginkább In Flames-es szerzemény, kiindulópontnak megteszi, de ennél jóval színesebb az album összképe. Azért a második perc körüli váltás itt is elég váratlan és igen penge!
A Hole in the Soul vokalizálás, de a zene terén is rokonságot mutat a Soulfly utóbbi 3-4 jól sikerült lemezével. Damien iszonyat húsos riffeket és groove-okat csapat szinte végig a lemezen, Ivy bőgője pedig ahol kell gyomroz, máskor meg simogat. De hangilag is próbál változatos lenni, bár nagyrészt a keményebb vokalizálást alkalmazza, tud ő dallamosan is énekelni, ha akar. A Pain No More pl. tiszta énekkel kezdődik, igaz az első perc után már úgy üvölt, ahogy csak tud! :D Ebben a dalban is kiválóak az agresszív őrlések és a dallamos, szárnyaló gitárdallamok váltakozásai. Talán a szövegbeli koncepcióból is fakad, de a nóták is olyanok, hogy megtalálhatóak bennük az ördögi, az angyali és a profán, evilági hangulatok.
A Death is My Only Friend refrénje pl. egy az egyben a néhai Peter Steele-t idézi!
A For "The All" Reasons pedig talán meglepő, de a mi Wackorunkat!
A gitárszólóját azt hiszem a legtöbb prog. banda húrnyüvője megirigyelné.
A záró nóta zeneileg a nyitó Archangel továbbvitele, folytatása, ezáltal kiválóan keretbe foglalva a történetet. Ivy itt is szaval, csak ezúttal anyanyelvén.

Azt hiszem örülhetünk, hogy a Serpentia 7 év csöndbe burkolózás után egy ilyen erős albummal tért vissza! Mondhatnám rá azt is, hogy hozzák a „lengyel minőséget”. Egy biztos, hogy ők csak ráerősítettek arra, amit már évek óta tudok, miszerint érdemes nyomon követni a polák bandák munkásságát!





 

Serpentia_The_Day_in_the_Year_of_Candles_2011
Kiadó:
Stílus:
Ütős hibrid
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Szép
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Archangel (2:30)
2.On the Wings of Destiny (4:26)
3.Proclamation of Tragedy (4:00)
4.Hole in the Soul (4:46)
5.Pain No More (5:17)
6.Exile (4:25)
7.Death is My Only Friend (4:49)
8.Thorns From Savior's Crown (4:09)
9.For "The All" Reasons (5:03)
10.Psalm bezskrzydly/The Wingless Psalm (4:38)
Írta:
oldboy
2012. január 27., péntek, 15:25
Facebook:
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.017 seconds to render