Kedves Sear Bliss rajongók! Miközben e sorokat olvassátok, tegyétek félre a szombathelyi zenekar eddig megismert lemezeit. Felejtsétek el a zenekar nevét is, és azt is, hogy egyáltalán készítettek eddig lemezeket! Próbáljátok majd totálisan elvonatkoztatva megközelíteni az Eternal Recurrence-t, mert ez most teljesen más… Magam is így teszek.


Nagy András basszusgitáros, énekes, frontember egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a szövegírást is próbálta más megközelítésben elkövetni ezúttal, melyről mélyrehatóan nyilatkozni nem tudok; nem kaptam szövegeket, hiszen a bookletben is csak foszlányok lesznek közzétéve.

Itt van máris a különleges The Eternal Quest kezdése: akusztikusan nyit, a mélyből a fretless basszusgitár egyedi és egyben gyönyörű nyújtásai rendkívüli módon emelik a hangulatot. Aztán amit a trombita hallat…elképesztő! Mintha egy jazzes beütésű témát hallanék. A torzított részek szigorú középtempót sulykolnak a fejembe, csupán a kiállásoknál és az átkötőknél vonultat fel a dal klasszikus értelembe vett black metalos témákat.
A Candlelight által közzétett második, Ballad Of The Shipwrecked című dalt itt hallhatjátok. Ez már sokkal több blackes elemmel büszkélkedhet, sőt itt András megvillantatja dallamos vokalizálását is. Kísérletezés a javából!
A Great Cosmic Disorder kezdése újra az első két daléhoz hasonlatos, de nem sokáig, hiszen rögtön berobban a szám egy utaztatós, kozmikus hangulatú témával, majd a lábdob és a gitárok 16-os/32-es váltakozásai igazán húzóssá teszik azt.
Egyszerű, de hatásos groove-os riffel nyit az A Lost Cause, melyben nem kevés dallamos énekkel örvendeztet meg András. És először találkozhatunk blastbeattel, igaz, csak igen rövid ideig.
Majd a The New Era Of Darkness, már-már rockos témázgatása következik, s később, a dal második felében hallható a lemez második blastbeatje. Ezt követi a doom-os lassúságú There’s No Shadow Without Light című szerzemény, ami nagyszerű atmoszférával büszkélkedik: a szintetizátorból népi dallamok is felcsendülnek, igaz csak nyomokban, nem direkt módon.
Majd az Entering The Seventh Gate által a lemez leglassabb, legnyomasztóbb, egyben leghosszabb tétele zárja a Sear Bliss hetedik albumát. Itt aztán találkozhattok olyan megoldásokkal, melyeket álmaitokban sem reméltetek! Hangulatával, vokális sokszínűségével (Alba Hyseni szerepel itt vendégként!) az egyik leghatásosabb szerzemény! De nem akarom előre lelőni a meglepetéseket…


A külcsínről sajnos nem tudok véleményt alkotni (annyit látok, amennyit mutatok), így ezt most nem értékelem.


Nem győzöm hangsúlyozni, hogyan kezdjetek neki a lemez megismeréséhez. Félek, hogy meg fogja osztani a zenekar rajongóinak táborát.

Összefoglalva a Sear Bliss régóta várt hetedik megnyilvánulását azt kell mondanom, hogy egy teljesen új profilját mutatja a zenekar. Rendkívül egyéni módon előadott illetve meghangszerelt tételek sorjáznak a lemezen. Mindezek mellett teljesen egységes az Eternal Recurrence. Előremutató! Előremutató úgy, hogy nincs itt egyetlen felesleges téma, nincs magamutogatás, nemes egyszerűséggel "csak" egy tökéletes lemezt készített a régi/új felállás, se többet, se kevesebbet. Valóban egy új fejezetet nyitottak a srácok a zenekar pályafutásában. Elképesztően nagyszerű lemez!