Az ausztrál Alarum zenekar egy olyan stílust képvisel, ami még a metal irányzatain belül is rétegzenének számít. Ugyanis az ultra-technikás, progresszív thrash metalt keverik a jazzel.
Támpontként megemlíthető a Cynic, az Atheist, és a Death neve is, de összességében mégis önálló arculattal rendelkezik a társaság.
Legalábbis a Natural Causes című harmadik lemezükön.
Az első két opuszról nem tudok érdemben nyilatkozni, lévén nem ismerem őket, de ezen album tükrében azt hiszem pótolnom kell eme hiányosságomat!
Mert a Natural Causes nagyon meggyőző!
Bár a címadó és egyben nyitó nóta zongorával kezdődik, kb. 10 másodperc után már be is indul a riffözön és kapunk olyan megtekert tempókat, tördeléseket, ritmizálásokat, gitár és basszusszólót, hogy majd leesik az állunk! Mark Palfreyman ének szempontjából nagyon hajaz Chuck Schuldinerre, a bőgőn meg iszonyat technikás témákat játszik!
De a többi zenész is nagyon tud! Mark Evans a gitárt és a gitárszintetizátort kezeli nagyon meggyőző módon, Bob Brens pedig nem éppen kettőnégyeket üt.
Élőben Ryan Williams a másodgitáros, gondolom ő sem lehet egy fakezű csóka…
Többször a VoiVod neve is beugrott, de az említett kultikus csapatoktól az különbözteti meg az Alarumot, hogy a hihetetlen technikás zenét mégis úgy képesek prezentálni, hogy szinte slágeres lesz a végeredmény!
Komolyan mondom, én ilyet eddig még egy bandától se hallottam! Mondjuk Mark nagyon ügyesen használja a hangját, mert tisztában van korlátozott képességeivel, ezért nem vállalja túl magát, de szerencsére a kiabálás mellett dallamokra is merészkedik és sikerült is fogós témákat kitalálnia és megvalósítania.
Zeneileg meg nagyon színes az album és olyan természetes módon folynak egymásba a stílusidegennek számító thrashes/deathes riffek, tempók és a jazzes szólók, leállások, hogy egyszerűen jól esik hallgatni.
A The Signal című dalban szinte minden hozzávalóból kapunk egy kis ízelítőt, amik végül egy olyan ételkülönlegességgé állnak össze, ami elfogyasztása után az arra fogékony zenehallgató mind a tíz ujját megnyalja és rögtön repetáért kiált!
Amúgy nagyon okosan adagolják a nótákat a srácok, hisz az ilyen zenéből egy nagyobb dózis megterhelő lenne, ezért a 41 perces játékidő teljesen ideális, csakúgy, mint az átlagosan 3-4 perces szerzemények, amik közé még be-be kerül 1-1 átvezetőként is funkcionáló szösszenet, mint a címéhez hű, latinos, akusztikus gitározós Evspañol, vagy a basszustappingelős Transpiration.
Egy szó mint száz, aki kedveli az említett bandák munkásságát, az mindenképp tegyen egy próbát a Natural Causes-zal, mert egy, a stílusában mindenképp kiemelkedő banda az Alarum.
Azt meg már csak csendben jegyzem meg, mivel teljesen szubjektív a dolog, de számomra ez minden idők legjobb technical metal, jazz-fusion lemeze!
Úgyhogy a pontszám nem is lehet kérdéses.
Egy orbitálisan nagy, gigamega tízes!