Maynard James Keenan neve gondolom a legtöbb ’forgács olvasó számára mond valamit, hisz a Tool énekeseként beírta magát a rock/metal zenék nagykönyvébe!
Azt is megállapíthattuk, hogy Maynardnak mindig is voltak a Toolon túlmutató (he-he!) ötletei, amiket például nagyszerűen kiélhetett az A Perfect Circle lemezein.
Azon ideák számára pedig, amik egyik banda világába se fértek bele, létrehozta a már nevében is mókás Puscifert.
Ami stílusát tekintve egy experimentális, elektronikus/indusztriális, trip-hopos, parodisztikus alternatív rock…
Kb.
A Puscifer első kiadványai 2007-ben láttak napvilágot, egy poén-kislemez és egy EP után rögtön jött is a debütáló nagylemez, „V” Is For Vagina címmel.
Ezeket remix albumok és egy újabb EP követte, melyen társszerzőként/énekesként közreműködött a modellből színésznővé avanzsált Milla Jovovich is.
És ezzel el is érkeztünk a mába, ugyanis megérkezett a második album, a Conditions of My Parole.
A nyitó Tiny Monsters zeneileg megidézi Björk és a Morcheeba világát, amikre ráerősít a több nótában is Maynardot kisegítő énekesnő, Carina Round.
Egyébként ezen dal alapján nem könnyű megmondani, hogy itt bizony a Tool-guru énekel, bezzeg a másodikként felcsendülő Green Valley már egyből tipikusan Keenan-i dallamokkal kezd!
És ez már zeneileg is keményebb vizekre evez, jó sok NIN hatással.
Ami nem lehet véletlen, hisz az ex-NIN billentyűs Alessandro Cortini is zenél a lemezen.
Mint ahogy Maynard 16 éves fia, Devo Keenan is csellózik több dalban.
A Telling Ghost lehetne akár A Perfect Circle is, jó kis industrial zúzások vannak benne, melyek újfent Reznor bandáját idézik.
A loopos, lüktető Horizons-ban szívbe markolóan énekel Maynard, mellette még az akusztikus gitárt is pengeti.
A Man Overboard-ra készült az első klip és minden benne van, ami jellemző erre az albumra.

A Toma úgy zseniális, ahogy van, ennél a dalnál válik nyilvánvalóvá, hogy Maynard ha akarna se tudna kibújni a bőréből, hisz itt aztán akkora Toolos énekdallamok vannak, hogy csak na!
De még ezt is sikerül megfejelniük a The Rapture-rel, ami szinte hipnotizálja az embert.
A címadó még egy rockosabb darab, aztán a maradék szerzemények nyugodtabb hangvételűek, szépen zárják le a lemezt.

Összességében elmondható, hogy aki szereti a Toolt, a „Tökéletes Kört” és úgy általában Maynard hangját, dallamait, az szinte kizárt, hogy csalódjon a Puscifer új albumában.
De simán bejöhet egy Massive Attack rajongónak is, vagy bárkinek, aki nyitott szívvel, elmével áll neki egy lemez meghallgatásához.

Ezt meg fölösleges idebiggyesztenem, de mégis megteszem: Kedves Mr. Keenan! Jövőre már nagyon szeretnék egy új Tool lemezt hallani!