Sok ember ismeri a Kalmah zenekart úgy, hogy hangzása nagyon hasonló a Children of Bodom hangzásához. Dinamikus kőkemény zene, súlyos billentyűzetek, és kitűnő gitáros munka jellemzi a csapatot. Személy szerint én rajongója vagyok a csapatnak. Antti Kokko's nagyon egyedülálló, dallamos gitározása nekem többet jelent mint Alexi Laiho remek szólói. A csapat idén jelentette meg negyedik lemezét The Black Waltz címmel a Spinefarm Records gondozásában.

Most mindazonáltal a Kalmah úgy tűnik szeretne megszabadulni a CoB féle power metal stílus kategóriától. Pekka Kokko hangja is változásokon ment keresztül és az új lemezen egy szörnyű mély hörgést hallhatunk tőle, ami nagyszerűen simul bele a zenébe. Megtanulta hogyan használja úgy a orgánumát, hogy az a zene összhatásának javára váljon. A billentyű témák is sokkal változatosabbak lettek mint a korábbi lemezeiken, néha már-már atmoszférikus hatást adva a zenének. Szerencsére ez is csak hasznára vált a Kalmah dinamikus muzsikájának. A kemény gitárhangzás vezette dallamos mocsármetal tehát mondhatjuk minden tekintetben fejlődéseken ment keresztül. A Time Takes Us All című dal változatos tempóival az igazán kiemelkedő szerzemények sorába tartozik. A Bitter Metallic Side dalban több stílus is keveredik ezáltal nagyon változatossá téve a nótát. Hallhatunk thrash,black, de heavy metalos riffeket is. Ha meg kéne neveznem zenekarokat, akkor azt mondanám hogy vegyük az Iron Maiden, Megadeth és Dimmu Borgir zenekarok zenéjét, rakjuk ezeket egy nagy üstbe keverjük meg és hallhatjuk a Kalmah hangzását. A The Groan of Wind húzós kezdése végig nagyszerű dallamai és lüktetése teszi különlegesé. Aztán hallhatunk még a lemezen egy perces akusztikus szöszenetett Svieri Doroga címmel. De igazából nem is tudok gyenge pontot említeni a lemezről. minden dal remekül van felépítve és a dallamok is mind jól eltaláltak. Mindemellett egy nagyon változatos tempójú lemezt készített a zenekar, ami nem engedi hogy unalomba fulladjon a zenehallgatás.

Azt hiszem a Kalmah elindult egy úton, hogy megtalálja saját hangzását. Azt kell mondjam az első lépések nagyon jól sikerültek. A tavalyi CoB lemezhez képest ez az album sokkal több értéket képvisel (legalábbis számomra). Ajánlom a korongot a dallamos skandináv zene kedvelőinek, egy nagyon értékes alkotással lehetnek gazdagabbak. És persze azt is mondom tegyél vele te is próbát olvasó, lehet ez az a lemez amit eddig kerestél.