The Bottom Deep (2011)
A norvég Communic 2005-ös debütáló lemezével rendesen megosztotta a rock/metal zenei újságíró szakmát és a zenerajongókat is.
Mivel sikerült nekik ezt elérniük?
Azzal, hogy egy az egyben lemásolták az amerikai progresszív/power metal legenda, Nevermore stílusát.

Emiatt sok kritikus kapásból leírta őket, mondván ahhoz nem kell tehetség, hogy valamit leutánozzanak, ráadásul szemérmetlen módon, hisz a Communic esetében nem arról volt szó, hogy egy-egy téma, riff hasonlított a nagy előd dolgaihoz, hanem az énekesük pl. olyan szinten utánozta Warrell Dane-t, hogy az már bőven túllépi a hatás fogalmát.
Az ellentábor viszont azt mondta, hogy egy bemutatkozó lemeznél még el lehet tekinteni a saját stílus, hangzás hiányától, hisz idővel az úgyis meg fog jönni, a lényeg az, hogy a Conspiracy In Mind dalai erősek.
Erre a feltevésre markáns választ adott a 2006-os új opusz, ami arról tett tanúbizonyságot, hogy az a saját hang csak nem akar megjelenni, a Nevermore hatása viszont ha lehet, még erősebben jelen van.
Igaz, a Waves of Visual Decay dalaira, azok minőségére se lehetett panasz; sőt!
Én ezután az album után tettem be a Communicot a „legjobb kópia-banda” skatulyába.
Hogy egy, az órás szakmában használt kifejezéssel éljek a norvégok zenéje replica (kópia, másolat). De némelyik ritka, vagy full-extrás óra esetében is előfordul ugye, hogy a replicája is több millióba kerül…
Valószínűleg a srácok is érezték, sőt egyenesen tudták a sajtóvisszhangokból, hogy azért többen is szeretnék már végre megtudni, milyen is az a Communic-íz, úgyhogy a 2008-as, harmadik lemezen (amiket általában vízválasztónak szoktak tartani a bandák esetében) egy szolid kísérletet tettek a skatulyából való kitörésre.
A Nevermore hatása csökkent is, lement 95%-ról úgy 75-re, de összességében továbbra is a jól bevált receptet alkalmazták.

És el is értünk a negyedik albumhoz, ami már a borítóra pillantva előre jelzett valamit.
Legalábbis számomra.
Nagyon hatásos a borító és a cím is beszédes, hisz valóban ez a Communic eddigi legmélyebb, legsötétebb lemeze!
A nyitó nóta, a Facing Tomorrow elején egy Megadeth-típusú riff üti fel a fejét, de ahogy Oddleif megszólal rá kell jöjjek, ha ez a csávó ha akarna, akkor se tudna nem Warrellesen énekelni.
Mondjuk szerintem egyébként nem is akar…
Bár azért több dalban is hoz olyan dallamokat, hangszíneket, amik nem jellemzőek Dane bátyóra, igaz, azok nem is olyan hatásosak.
Egyébként a Facing Tomorrow egy fajin nóta, hatásos riffekkel, tempóváltásokkal és egy sötét, nyomasztó hangulattal.
Amit a következő, Denial című szerzemény tovább fokoz!
Oddleif valami iszonyat pszichós dallamait hallva kénytelen vagyok elismerni, hogy bár a srác kevésbé jó énekes, mint Warrel és nem olyan technikás, virtuóz gitáros, mint Jeff Loomis, mégis emlékezetesebb ének és gitárdallamokat prezentál ezen a lemezen, mint a „Nagytestvér” az utóbbi 3-4 albumán!
De a ritmusszekcióra se lehet egy rossz szavam sem, ők is magas színvonalon tolják végig a lemezt!


Számomra a csúcspontot a Flood River Blood, Voyage of Discovery, In Silence With My Scars hármas jelenti, amik egész egyszerűen tökéletesek.
Bár az ezeket követő nóták se rosszak, úgy érzem a lemez második fele valamivel gyengébb.
Azért a címadó, akusztikus gitáros, merengő, Dickinson szólólemezeinek hangulatát idéző dal nagyszerű zárás.
Vagyis mégsem, hisz jön még egy Overkill feldolgozás, ami bár rendben van, de én lehagytam volna innen, főleg, hogy a Bottom Deep úgy ér véget, hogy „This is the end”.
Ennél tökéletesebb végszót pedig nehéz lenne találni…:D

Mindent összevetve szerintem a Communic elkészítette az eddigi legjobb albumát, bár úgy érzem sosem fognak/akarnak kilépni a Nevermore árnyékából.
Mondjuk a seattle-i horda jövője mostanában elég bizonytalannak tűnik, tehát az is benne van a pakliban, hogy a norvég trió győztesen kerül ki ebből a játékból…







Communic_The_Bottom_Deep_2011
Kiadó:
Stílus:
Progresszív power metal
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Facing Tomorrow (7:44)
2.Denial (6:34)
3.Flood River Blood (5:16)
4.Voyage of Discovery (6:51)
5.In Silence With My Scars (6:23)
6.My Fallen (6:54)
7.Destroyer of Bloodlines (5:50)
8.Wayward Soul (7:03)
9.The Bottom Deep (2:39)
10.In Union We Stand (bonus) [Overkill cover] (5:04)
Írta:
oldboy
2011. augusztus 5., péntek, 10:37
Facebook:
Pistike66 2011. augusztus 5., péntek, 11:51
Pistike66
Csatlakozott:
2008. június 17.
Hozzászólások: 3408
"mégis emlékezetesebb ének és gitárdallamokat prezentál ezen a lemezen, mint a „Nagytestvér” az utóbbi 3-4 albumán!" ezzel azért vitatkoznék, bár nyilván ízlés dolga... :-) Egyébként tényleg nagyon jó lemez.
Koncertek
© 2001-2021 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.016 seconds to render
Query failed:
INSERT INTO `session` (
`id`,`user`,`data`,`ip`,`useragent`,`bot`, `rnd`)
VALUES (
'vi7t48ivpkchsavkhg0pps3714','','szoveg|s:7:\"DJQLADI\";koncert_helyszin|i:1;groups|a:0:{}language|s:2:\"hu\";lyricsfile|s:12:\"neurosis.php\";lyricsrow|i:1;','52.23.219.12','CCBot/2.0 (https://commoncrawl.org/faq/)','0', RAND()
)

Error: Incorrect integer value: '' for column `femforga_femforgacs`.`session`.`user` at row 1