Úttalan utakon [demó] (2010)
Már magam sem tudom miként jutottam hozzá két hazai demóhoz, mindenesetre a fiókom alján ott szomorkodtak, a világ pedig általam nem ismeri még őket, holott mindkettő mögött ugyanaz a személy áll: Neubauer Roland, akit a szemfülesebb hazai underground azért név alapján illik, hogy ismerjen – Oral Climax 'fanzine egyik szerkesztője, az említett szakosodott "lap" pedig mind külsőség, mint tartalom terén az erősebb halmazt alkotja a honi súlytásokon belül. Felmerül a kérdés, hogy vajon Roland barátunk munkássága hogy alakul, ha nem publikációról, hanem zenei szféráról van szó... a szombathelyi Witcher 2009-ben alakult és még tavaly „piacra is dobták” szerzői kiadásban – gyenge külsőségek szintén aránytalan hangzással párosítva – az Úttalan utakon névre hallgató demót. Az imént többesszámot használtam, hiszen a billentyűk mögött Gere Karola segíti ki a Witcher-t, s mellesleg Karola neve pedig a Trollheimen-ből lehet ismerős. Mint már említettem a külsőségek gyengék (kemény papírtokos kiadvány minimál grafikával, írott CD-n) és a hangzás arányossága se lett éppen a legszerencsésebb – teszem hozzá azt is, hogy nullából vagy minimális anyagiakból hozták össze. A basszust szinte sehol sem hallom, a dobgép pergői szörnyűek, és a cinek és duplázók is halkak, míg a szintetizátor és az ének erős, egyedül a citerázó gitár van a helyén, na de mégiscsak egy demó, szóval ne keressük mindenben a hibát, inkább lássuk mit kapunk a próbálkozáson!



Egy rövid intró után két hosszú és gyötrelmes nótával léphetünk be az erdőbe, melynek tisztásait a rothadás, oszlopos fáit pedig a korhadás fertőzte, lelkünk lesüllyed a mélybe, melynél már csak testünk süpped mélyebbre e lápos és kietlen vidéken. Mint a dalok címeiből is jól látszik, magyar szövegekkel párosul ez a depresszív és mély utazás (így tehát a koncepció lényegében működik a szójátékkal), penge tánc ez a farcolás görnyedő szobasarkaiban. Az inkább hörgés, mint károgás már első hallgatásra is a szövegek nagy részét érthetővé varázsolja – aminek csak örülhetünk, ugyanis nem a kliséhez simuló, értelmes és komoly gondolatokról tanuskodnak. A billentyű témák remek dallamokban tűndökölnek – vagyis inkább lebegnek, míg az említett dob és basszus helyzet szörnyű – nem értem amúgy én ezt, hiszen az Under The Surface-ben dobos volt (ha pedig a demón élő dob van és nem gépi – akkor még jobban elkeserít a dolog). Zeneileg a lassú, cammogó és középtempós depresszív black metal halmazát erősítik s amihez én leginkább hasonlítani tudnám az a Burzum Filosofem-je, de természetesen ez másként mély. Lényegében az egész zenei varázs a koncepciótól függetkenül is számomra a '90-es évek közepén gombamód szaporodó, majd a 2000 elején fogyatkozó pici csapatok zenéit juttatta eszembe illetve olyan underground fogalmak, mint a Deinonychus vagy a Beatrik, netalántán a Nortt féle megsemmisülés.

Zárásképpen meg kell osszam veletek, hogy a demó idén újra megjelent (hivalatosabb formában is, de a hangzás ugyanaz maradt, pedig egy újrakeverés nagyon ráférne) a második Fekete Terror fanzine CD mellékletén - Hungarian Black Assault Vol. II., ingyen lehúzni pedig INNEN lehet!

Witcher_Uttalan_utakon_demo_2010
Kiadó:
Stílus:
Honi feketeségbe oltott mélység...
Értékelés:
 
Pont
: 7.8 / 10
 
Külalak
: Szörnyű
 
Hangzás
: Vékony
Dalok:
1.Intro (1:20)
2.Az utolsó percben (9:24)
3.Mindentõl megfosztva (9:40)
Írta:
haragSICK
2011. június 19., vasárnap, 18:46
Facebook:
Vrag - Avarkoporsó [demó] (2011)
Kritika, haragSICK @ 2011. július 16., szombat, 12:46
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.02 seconds to render