A Nigromantia zenekar 2008-ban alakult Nyíregyházán és a Blind Faith a csapat második demoja. Tavaly a ’forgácsos körökben jól ismert Toscrew-val adtak ki egy közös splitet.
Közben egy stílusváltáson is átestek a srácok, ugyanis idén az egyik alapító tag kivált a bandából és az ő távozásával a black metal is távozott…
A Blind Faith-re már a melodic death metal jelzőt lehetne ráaggatni, ha mindenképp be akarjuk őket valamelyik műfajba sorolni.
Ehhez képest a Prayer to the Souls egy olyasmi riffel indít, ami a Metallica sokat kritizált „dühös” lemezét idézi. Persze aztán valóban a skandináv dallamos death kelléktárát vonultatják fel, érthető hörgés, dallamos gitártémák, amelyek simán helyettesítik a dallamos éneket, zakatoló riffek, tempóváltások.
Az Embrace of Sorrow még az első nótánál is svédebb!
A korai In Flames rajongói biztos elismerően csettintenének a dal hallatán!
Már-már slágerről beszélhetünk, valahogy csöppnyi hiányérzetem sincs a dallamos ének mellőzőse miatt, hiszen a gitárok valóban nagyszerű pótszerként funkcionálnak, Papp Roland és  Kiss Péter nagyon szép harmóniákat, szólókat, ikerszólókat produkál!


Egyetlen dologra hívnám fel Gaál Krisztián énekes/bőgős figyelmét: a nothing szó t-vel való kiejtése (nating) nem csak az Ektomorfnál ciki!
Szóval csak óvatosan azzal a semmivel!:D
Zeneileg viszont nehéz lenne belekötni az anyagba.
Persze forradalmi újítások nem érhetők tetten, de a stílus keretein belül szerintem simán felveszik a versenyt egy akármilyen nációba tartozó bandával!
Ha már a többi tagot megemlítettem, akkor nem mehetek el szó nélkül Gazdag Gergő dobolása mellett sem. Feszesen üt, megdolgoztatja a lábdobokat is rendesen, ráadásul nem is szól rosszul a szerkója!
Csakúgy, mint a többi hangszer.
A záró címadó nóta refrénje és az azt kísérő gitárharmónia (nagyon ismerős valahonnan!) a lemez egyik csúcspontja!
Töredelmesen bevallom, hogy bár nem vagyok a melodic death stílus nagy híve, úgy érzem, hogy a Nigromantia egy minőségi zenét játszó, nagylemez érett banda!