Fura egy kiadvánnyal tette gazdagabbá a német Ván Records a világot, ez pedig nem más, mint a Year Of The Goat. A svéd csapat 2006-ban alakult és elméletileg ez a kislemez az első anyagjuk – azért elméletileg, mert semmilyen honlapjuk sincs, azt imént megosztott információt is csak komoly nyomozás árán sikerült megosztani veletek. Elméletileg idén még megjelenik a debüt, így tehát gyakorlatilag a Lucem Ferre annak előjárója egy olyan műfaj halmazain belül, amely már évtizedek óta nem él, bár ettől még nem hinném, hogy svéd barátaink valami hatalmas űrt pótolnának ki... A kiadvány korrektül szólal meg és külsőségek terén puritán, bár szép nyomdai munkát takar, a booklet sovány és pár rézkarcon kívül mást nem tartalmaz.
Zeneileg a '60-as és ’70-es évek világa köszön vissza, olyan mint valami okkult hippi bagázs, amihez legközelebb áll az a Pentagram, de meg lehetne említeni az Uriah Heep, Raven és a Black Sabbath jelenlétét is, ahogy a frontember orgánuma erősen emlékezetet a HIM-es tojása, avagy Ville Valo-ra. A produkció igényes rock zenét takar lírai, kissé talán post-rock szerű futamokkal, s valahol nagyon mélyen a heavy és doom metal is mozgolódik, de véletlenül sem jut felszínre. A saját szerzemények mellett egy Sam Gopal feldolgozás is helyet kapott...
...álmodozó és szomorú zene, megvan a maga mélysége, tisztasága és mocskossága is, a pszichedelikus jelenlét viszont elenyésző, pedig annak kapcsán haragozták be a nevük bizonyos média berkeiben.