Ha Svájc, akkor óra, csoki, Federer.
Legalábbis számomra.
Jó-jó a rockzene területén is akadnak figyelemre méltó tehetségek, de hogy kedvenc stílusomban, a progresszív rock/metalban egy ekkora aduásszal rendelkeznek, mint az Appearance of Nothing eddig még csak nem is sejtettem! Pedig nem első lemezes bandáról van szó (hanem második he-he!)!
Amit ezen a lemezen összezenélnek és amilyen minőségben ezt tálalják, az példa értékű. Nem mondom, hogy megújítják a műfajt, de akkora nótákat írnak, hogy a dalpárti proggerek számára mennyei manna lesz ez a szűk 50 perc.
Ha azt mondom, hogy ez az album megidézi a Savatage, a Symphony-X, a Dream Theater legjobb pillanatait, nyakon öntve egy olyan fajta power metallal, ami valóban korszerű, erőteljes és nem vérciki, és egy egészséges kísérletező kedvvel, akkor nagyjából nyomon vagyunk.
De csak nagyjából.
Már a kezdő nótától dobtam egy akkora hátast, hogy csak na!
Dan Swanö bátyó is hörgicsél benne egy kicsit, de Pat Gerber gitáros/énekes olyan dallamokat hoz, ami első hallásra beleragad a hallójáratokba.
A refrén annyira megadallamos, hogy még a Scorpions is eszembe jutott a kapcsán és egyébként több dalban is érezhetőek germán hatások.
Swanö a nóta vége felé meg egy az egyben John Oliva.
Besz@rás! A 2nd God hozza leginkább a Wake of Magellan fílinget. Főleg a középtájt megeresztett akusztikus gitározós rész.
A Sweet Enemy köszönhetően „istenkirálycsászármaradona” Devon Graves/Buddy Lackey kispajtásnak a lemez legsötétebb témája, de a legjobb is egyben.
De a nagyszerű megoldásoknak ezzel még nincs vége, mert az egyik dalban azt is megtapasztaljuk, hogy milyen az, amikor egy prog. nóta a ’90-es évek technojának ütemeire indul, a la Ace of Base, 2Unlimited.
A lemez egy instru bűvészmutatvánnyal zárul, miközben a szám csak tárul és tárul.
És az a durva, hogy ez még a tizenhuszadik meghallgatás után is így van!
Na erre varrjatok gombot!
Vagy tudjátok mit?
Inkább kövessétek a példámat!
Besenyő Anti bá szavaival zárom ezt az ismertetőt, aki valami ilyesmit mondana eme remek 50 perc után: „hujujjjjj!!!”