"Úgy tudom, problémája van a maszturbálással - mondta a szociális munkás. - Szeretne beszélni róla?"
/Chuck Palahniuk - Halálkultusz/

Nem igazán kedvelem a Rising Records-ot már egy ideje, annyira mocskosul puritán promókat küldenek, hogy az embernek a kedve is elmegy, hogy belehallgasson. Szerencsére magukkal a termékeikkel nem szokott gond lenni zeneileg. Most sincs ez másként a spanyol Liquid Graveyard esetében sem (nem is bocsátkozom a nem létező értékelésébe). Természetesen vegyük hozzá a körhöz, hogy van benne egy kultikus tag, aki 2006-os alakulásuk óta aktívan hozza a maga riffjeit. John Walker-ről van szó a Cancer-ből. A csapat mellesleg progresszív death metalban utazik, fura megoldásokkal operálva, amire rá lehet húzni az avantgárd nagy halmazát, de én nem szívesen tenném. Mellesleg 2009-ben jelent meg a debütjük, az idei korong meg a sorkövető társa, lássuk mitől olyan komplex ez a profizmussal szeletelő dallamos Halál!

Avagy mégsem? Hiszen a végeredménynek vajmi kevés köze van a death metal valós berkeihez, a képződmény inkább ipari hatásokkal felvértezett nem klasszikus értelemben vett gótikus black-dark féleség. Gyakran jutott eszembe a Cradle of Filth Dusk időszaka vagy az egykori Dismal Euphony jobb pillanatai, természetesen a háttérben ott mozog valahol a Death, de sarkítás lenne kijelenteni, hogy rétegesen is bármi köze van a spanyol–angol formációhoz. Néhol annyira alternatívvá lesz a keveredés, hogy be-bevillan a hazai Trottel neve, de leginkább a The Kovenant-hoz tudnám kapcsolni a dolgot. Sajnos, amennyire erősen kezdődik, úgy ül le a negyedik számtól az egész korong, és a disszonáns összjáték halmaz kohéziói megteremtik azt a felemás varázslatot, amelyet bár szívesen hallgatunk, mégis túl hamar ismerjük ki, ül le és sunnyad-alszik ki, akár egy deck a hamutálban. Ehhez még vegyük hozzá, hogy nagyon is érezni a stúdió jelenlétét, hiszen ennyire egyenletesen megosztva és kikeverve élőben lehetetlen előadni, mellyel az is természetes, hogy ugyanúgy plasztik, akár némelyik samplerük. A dalok megírása se mutat annyira mély perspektívát a katlanból, amelyet ekkora zenész jelenléte mellett jogosan várnánk el. Persze, nincs kizárva, hogy egyeseknek az év lemeze jelent meg, de úgy gondolom sovány vigasz ez, ha jobban belemerülünk a témába.

Érdekes, de nem érdekfeszítő, hangulatos de nem délceg álmokba végződő, profi, de nem professzionális, kerek, de mégis bontott, hallgatható és élvezhető, de nem feltétlenül szükséges...