Aztán itt van nekünk még egy Solitude Productions termék, hogy még véletlenül se szusszanjunk fel a nyomasztó létkérdésből. A brazil fővárosból érkezett HellLight 2001-ben alakult és tavaly óta már a harmadik nagylemezzel fárasztják az élethez ragaszkodó boldog emberek korántsem kötél ideiegeit. A külsőségek és a hangzás egyaránt a már említett kiadótól megszokott professziónalitással lettek felvértezve, ám a zene...


Nos, a muzsika némileg nehezebb eset, hiszen a srácok funeral death-doomban vergődnek, hihetetlenül színes és délceg álmokkal teli putonyokkal érkezhettek meg a stúdióba. A nagy ajándékozás után minden csomag kibontottan hevert, a végeredmény pedig több, mint kiemelkedő. Egyetlen baja a lemeznek, hogy túl gyakran ül le, sok az olyan járat, amely üres vagy csak nagyon nehezen ereszkedik le elménkig. Mély hempergések hada a fájdalom megcsorbult piksziseiben, vérző testű, szilánkokkal teli testek a lépegető tükörboltok mentén, s kivénhedt episztólákat zsengő repedt zvickeres álomásfőnökök keresik a legjobb vonalat az elátkozott éterben. Benépesülő szép új világ, melynek minden sejtje mérgezett és végzettel fertőzött, avagy a katlan amely úgy lélegzik, hogy önnönmagad testébe fecskendezett boldogság gyámoltalanul válik a függőség megvéndhedt perspetívájává. Bólogató gyászhuszárok és névtelen öngyilkos jelöltek keringőznek a meghasonulás mimézis pecsételte üvegcséi körül. Mélységbe merülő kanalakba dédelgetett artériás kilengések és színes képek kavalkádja emelkedik ki a nagy szürke zengő és zakatoló funeral halmazból. Míg egyesek a valóság és gyönyör szerelmeseiként süppedni igyekeznek az realitás elől a dallamok mennyegzőjébe, addig a hallgató itt részese lehet annak az utazásnak, amely nem egyik várostól a másikig tart, fárasztó és a maga nemében szörnyű és kielégítő. Szétnyalt picsával tátongó lányok a kihegyezett ceruzák lucskos tágításaként vegyülnek el a billentyű felhők katlanjai mögött. Egyszerre éget és temet el, miközben nem érzel mást, csak egy lélegző testet, amely belédhatol; ezer karmával hasít hátadba és nyálának forrósága émelyítő ízekkel vegyíti a nemzés ősmimézisét. A mély hörgés és dallamos elszállással kísért vegetáció, képek, halmazok, álmok és benépesülő vakság és jellem hasadás. Végzetes másolata ez a keserűségnek és elveszettségnek, szürke és fekete tónushadjárat, élén pompás vezérek, s egy nagy harc a Halál mellett, avagy az első öngyilkosság utáni feltámadás egy messzi országból!