“Amikor az ember már nem veszi természetesnek a létet, hanem meglátja benne annak misztikusságát, ott kezdődik a gondolat.”
<Albert Schweitzer>

Az olasz A Cold Dead Body vészjósló neve ellenére nagy valószínűséggel az egyik legsikeresebb Solitude Productions melléktermék lesz. A kiadásért a Slow Burn Records volt a felelős, s biztosan nagyon szép és igényes minden, de mivel csak a lemezt kaptam magát meg, így erről nem is értekeznék túl sokat. 2005-ben alakultak, de csak 2007-től tekinthetőek valóban aktívnak, a csapatnak amúgy korábban már kijött egy kislemeze három dallal – innen letölthető ingyen, melyből kettő teljességgel, egy pedig bonva került fel a debütre. S hogy miért is olyan sikeres ez a fura nevű olasz horda?


A Harvest Years zeneisége a nyers HC-tól a scream-on át a post-HC-ig jut, közben érinti a post-rock és post-metal berkeket is, ez pedig egészében egy annyira változatos és progresszív dolgot eredményez, melynek a hátterében ott vonaglik az atmoszférikus doom mély-landolása. Mindehhez vegyük hozzá a korántsem mindennapi koncepciót, amely egy nagy utazás emberi törekvések - álmok, ember vs. természet kiegyeliíthetetlen párviadalával, melynek lényegi elvonatkoztatása felveti az élet értelmének örök kérdését, s a halál misztikumának beteljesedését. A kulturális barangolás és hangszereltség is rengeteg helyről ered, így tehát némi népzenei vonal is ott dobog a háttérben, a dalok pedig félelmetesen felkészült és kidolgozott emocionális összeomlásokról, majd pedig felcseperedésekről tanúskodnak, ahogy az ének terén is kapunk férfi és női kiadást egyaránt, a suttogástól a kántáláson át, a hörgésig, károgásig, ordításig és beszédig – előkerülnek az epikus magasztosságok és a legmélyebb emberi lelkek bugyraiból feltörő ösztönlény megrekedések is. Az egész mögött amúgy két nagyon meghatározó jelenség húzódik meg, az egyik a korai és igazán mély Neurosis, illetve miliő terén a holland Celestial Season 1994-es Solar Lovers korongja ugrott be többször is, ám ettől függetlenül is a Harvest Years gazdagsága kevés zenével kapcsolható igazán sorosan össze, az más kérdés hogy korántsem egy könnyed falat – képes megakadni a torkunkon, vagy súlyos görcsökbe rántani gyomrunk, hiszen egyszerre szép, csodálatos és fertőzött, mérgező és romboló, keserűsége csontig hatol, epét hányó tinik és meglékelt vénájú terhes asszonyok, üvegekben üzenetet kereső névtelen alkoholisták hada no meg maga a zene, melyben több világ süppedt meg egyszerre, némelyik véglegesen el is merült, és ezek a birodalmak oszlásainak közös vegyülete az, amit A Cold Dead Body olyan igényesen és jól sikerülten reprezentál!


Nehéz egy ilyen anyag után olyan konklúzióval zárni amely nem hemzseg a közhelyektől; így érjétek be annyival; van értelme az egésznek és 2010-ben is lehet olyan lemezt összerakni, amely nem a hatáselméletek és fertőzések délceg lovagjaként tetszeleg, hanem mint zene, mint atmoszféra, mint miliő állja meg a helyét!!!