Elragad a tél [demó] (2010)
Somogy-megyei Kaposvár korántsem a metal zene fellegvára, de ugyebár van nekünk egy modern Sick-Room vagy kardforgató barbár Fekete Seregünk és egy valag kis punk és deszkás banda és bizony egy „misztikus Akela” bagázsunk is… A megyeszékhelyi Winter eredetileg Forever Winter néven alakult réges-régen, pontosan 1997-ben. A csapat tíz évvel rá a sima Winter-re vált át, amiből minimum 4 darab van a világban, szóval ők a hazai Winter


Az Elragad a tél alapvetően melodikus death metal szeretne lenne, de túl egyszintűek és heavy-sek a témák hogy valóban a skandináv fagyok erejét hordozza hópelyhek lepte testében, inkább olyan mint egy tavaszi táj, olvadó, folyékony és lucskos, mint némelyik nő, olykor... Sokat ront a helyzeten a szövegek magyarsága, angolul eladhatóbb lenne, de magyarul is lehetne erről úgy írni, hogy az üssön. Az, hogy a hangzás és külsőség nem karcolja meg az igazi nemzetközi szintet, azzal semmi baj sincs, pénztelenség van, látszik hogy a srácok bele adták mindenüket, amilyük csak volt, legyen szó időről, energiáról, tudásról vagy anyagiakról. Az összkép lényegében egységes, minden nótának megvan a maga varázsa, de a vokál ömlengéséhez súlyosabb témák lennének valók, tehát nem riffek, hanem erős kásás vezeklések, a dobok komplexebb összjátéka és mellőzni kéne a lovaglós power hatást keltő unalmas folyamat duplázokat. 

„Mindig sötétben éltem, soha sem láttam a fény,
várok egy új reményre, olvadjon a jég…”

Szerencsére nem mindenhol érteni a szövegeket amúgy – de sajnos az imént idézett részeket nem igazán lépik túl értelem terén sehol, sőt van; ahol rosszabb is - amikről a "misztikus Akela" jutott eszembe, zeneileg is néhol, holott nagyon más barlangokból jönnek elő. Arról nem is beszélek, hogy ez így 13 éves zenekar miért ezen a szinten mozog, ezzel így soha sem lépnek túl a megyei szférán, nem mintha a változtatásokkal sokkal előrébb lennének, egyszerűen hazailag erre a zenére olyanok kíváncsik élőben, akik megnézik őket előzenekartként, aztán pogóznak egyet utána a kedvencükre. Nincs valójában nagy gond a Winter-rel, csak ajánlatos lenne olyan csapatokat újrahallgatni, mint az At The Gates vagy a korai In Flames, vagy késői Carcass, ne adj’Isten Edge of Sanity vagy Bolt Thrower, amúgy érdekes, de néhol egész élvezetes középminőségű old school metalcoreba mennek át – szerintem tudtuk nélkül (Túl minden vége fele pl.). Most éppen bőgőst keresnek, hiszen kilépett Major Nándor, szóval nem egyszerű az ifjak élete.


Érdemes lenne jobban odafigyelni a dolgokra, komolyan venni, amiket írtam, mert alapvetően a zenével nem tudásbéli hanem koncepcionális problémák merülnek fel, melyek által komolytalanná és tipikus hazai metal zenévé lesz, holott ennél sokkal erősebb, egyedibb és minőségibb produkciót is neki lehetne feszíteni a boldog és nyárban vergődő világnak.


Winter_Elragad_a_tel_demo_2010
Kiadó:
Stílus:
Misztikus melodikus Akela...
Értékelés:
 
Pont
: 7.3 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Átlagos
Dalok:
1.Elragad a tél
2.Ne imádkozz értem
3.Nyugodj gyötrelemben
4.Túl mindenen
Írta:
haragSICK
2011. január 12., szerda, 12:53
Facebook:
indi 2011. október 15., szombat, 11:51
indi
Csatlakozott:
2011. október 15.
Hozzászólások: 1
Hello! Ha megengeditek offolnék egyet, merthogy ez az egyetlen hely ahol olvasni lehet egy pár szót róluk: ki a fene az a "misztikus Akela" ? Fogalmam sincs pedig helyi gyerek vagyok... Kaphatnék egy linket vagy valamit a tagokrol és a műfajról? Netán egy videorol? \m/
Indi
haragSICK 2011. február 9., szerda, 08:38
haragSICK
Csatlakozott:
2008. január 3.
Hozzászólások: 1161
Válasz Kovi Markovics üzenetére:

Nem értem, mi baja van Bálintnak.
Biztonság kedvéért mégegyszer átolvastam a kritikát, de szerintem korrekt módon mutatta be a lemezt, rámutatott minden erényére és hibára. Mi a gond?

Ezzel kapcsolatban Shockmagazin egyik cikke juttatja eszembe....be is másolom, ha nem gond:

Furcsa szereptévesztésben él a magyar. Ebben az országban ugyanis ha valaki megdicsér valamit vagy valakit, az:
1.Magától értetődő, hiszen mindenki úgy érzi önmagáról, hogy szuper, tökéletes és felülmúlhatatlan (pedig dehogy)
2.Nyalizik, hiszen más mindig béna, tökéletlen és nem ért ahhoz, amit csinál (pedig könnyen lehet, hogy igen)

Ugyanígy, ha bárki kritizálni mer (és álljunk itt meg egy szóra, hiszen ez a kifejezés a hétköznapi nyelvhasználatban ROSSZ észrevételeket jelent, pedig valójában a kritika a Tolnai Nagylexikon definíciója szerint: "Kritika magyar néven bírálat, valamely művészi alkotás (könyv, festmény, szobor, zenemű) tulajdonságainak, kiválóságainak és hibáinak megállapítása.”) akkor aljas csótány, csúf bunkó, gonosz, aljas mocsokállat, aki egyrészt:

1.Tuti nem ért hozzá, amit mond, hiszen mi szuperek, tökéletesek és zseniálisak vagyunk, ő pedig botfülű, retardált és popsifejű (csak az lehet, ha nem vette észre, mi milyen zsenik vagyunk, amit mi hiszünk magunkról)
2.Biztos direkt kötözködik, mert bármilyen érdeke fűződik hozzá: sógora, haverja, barátja valamelyik olyan bandának, művésznek, pártnak vagy focicsapatnak stb... amelyiknek mi nem (csak ez lehet, hiszen mi zsenik vagyunk)
3.Ha az ellenfelünket vagy nem kedvelt versenytárunkat érik a rossz észrevételek, akkor a kritikus: “végre megmondta nekik valaki, hogy bénák és seggfejek, amit én már régóta tudtam”

Remélem ezeket a sorokat olvasva most sokan magukra ismernek... Azt remélni sem merem, hogy mind elgondolkodnának ezen, sőt biztosan vannak, akik már fogalmazzák a számomra írandó anyázó levelet. Előre szólok: olvasás nélkül fogom kitörölni az ilyesmit!

Akkor most hadd meséljek két rövid történetet, amíg mindenki megnyugszik...

Emlékszem, egyszer a 90-es években részt vettem egy amatőr zenei versenyen, a zsűri tagjaként. Számítógépes zenéket hoztak a lelkes fiatalok, mintegy 40-en, így előzsűrizést folytattunk. Én minden egyes nótánál jegyzeteltem, általában elitélő szavakkal, hiszen az indulók nagyon nagy százaléka csak monoton dobalapot volt képes írni, azt sem túl jól. Odajött hozzám az egyik induló, hogy mondjam már meg neki, mi a véleményem a zenéjéről. Mivel fogalmam nem volt róla, ki ő, megkérdeztem, melyik zene volt az övé. Kiderült, hogy a 15-ös. Elővettem a papíromat, amelyen mielőtt diplomatikusan próbáltam volna elmondani, milyen volt a “szerzeménye”, megakadta a szeme a megjegyzésemen: “kurva szar, az ellenségemnek sem mutogatnám” minősítés szerepelt 15-ös szám mellett. A srác azonnal kikelt magából, hogy hogy képzelem, amikor az anyukájának meg a barátnőjének nagyon tetszett és én egy utolsó seggfej vagyok, aki nem ért hozzá és egyébként is voltak nála sokkal rosszabbak... Hiába próbáltam mutogatni neki olyan megjegyzéseket, hogy “Ezzel végeznék ki halálraítélteket”, vagy “humanitárius okokból még halálraítélteket sem végeznék ki vele”, esetleg “az azonnali hánytató”, netán “Ettől fog kipusztulni az emberiség” stb... Ő csak azt hajtogatta, hogy én egy bunkó vagyok, és az, amit ő csinál az jó, mert a barátnőjének meg a haverjainak tetszett. Az persze nem hatotta meg, hogy több ilyen zenei versenyt megnyertem annak idején, amelynek mind máig nyoma van az interneten, és talán egy picit értek hozzá. Úgy látszik a haverok, a barátnő és anyuka nagyobb szakértő. Egy szempontból biztosan: őket ismeri, és bennük megbízik. Csak a bizalom nem egyenlő az izéssel, a hallással, és a kritikai képességekkel: sőt nem feltétlenül elfogulatlan.

Másik ilyen érdekesség sok éves, nem zenei újságírói pályám során ért: egy konkurens magazin, amely ugyanazokat a termékeket tesztelte, amelyeket mi, rendszeresen sokkal nagyobb osztályzatokat, jobb értékeléseket adott rájuk. Ha szerintünk az adott cucc 3-as volt, szerintük 4-5. Ha szerintünk 4, akkor szerintük 5. Az olvasókat érthetően zavarta a dolog, hiszen általában az adott témakörben tevékenykedő újságok között nagy az átolvasás: az olvasók kíváncsiak minden elérhető véleményre. Ekkor vettünk észre egy érdekes dolgot, ugyanis a konkurens lap egyben egy bolthálózat kiadványa is volt és azokat a termékeket, amelyeket ők rendszeresen felülértékeltek, azokat a bolthálózatban árusították is, szemben velünk, akik totál függetlenek voltunk és vagyunk is mind a mai napig. Így bár bizonyítani sosem tudtuk, de különösebb kockázat nélkül bátran feltételezhettük, hogy elfogultak, hiszen ez náluk zsebbevágó dolog. Hogy tisztességes-e vagy sem, az egy más kérdés, és nem ide tartozik ennek megítélése: ez az Ő véleményük volt. Azért azt még megemlíteném, hogy az a magazin egyre csökkenő olvasottsága miatt már megszűnt, ahol én dolgozom, az pedig még létezik és virágzik... Érdekes nem?

A két történet után: amelyből mindenki vonja le a megfelelő tanulságot, már csak néhány kérdés maradt meg bennem, amelyekre nem tudom a választ:

Miért van az, hogy valaki ahelyett, hogy a független megítélés (direkt ezt a szót használom a rossz szájízű kritika helyett) alapján elgondolkodna a kritikus szavain, levonná a következtetéseket, és magába temetkezve próbálna javítani egyszerűen nekiáll anyázó levelet írni? Elárulok egy titkot: anyázó levél írásától senki zenéje nem lesz jobb, a technikája nem csiszolódik, sőt a stúdiófelvétel, a dalszövegek vagy a témák sem javulnak meg. Végső esetben a hamis énekes egy anyázó levél megírásától is hamis énekes marad. De úgy még bunkó is legalább.
Miért van az, hogy zenészek nem hallanak? Pedig ez alapvető dolog lenne: ugyanis ha valami hamis azt meg kell hallani már azelőtt, hogy a dalunkat, lemezünket elküldjük, hogy valaki írjon róla kritikát. Ha ezt valaki nem hallja meg, sürgősen módosítson pályát, vagy menjen el fülészhez: akkor komoly bajok vannak vele.
Hova tűnt a ZENE iránti alázat? Miért nem törekszenek a zenészek tökéletességre, miért nem gyakorolnak éjjel-nappal, miért nem hallgatnak mások véleményére, miért nem tudják, KINEK a véleményére érdemes hallgatni? Mert őszintén: 100 ember egy salgótarjáni, nyíregyházi, zalaegerszegi klubban néhány sör után bármit jónak talál...
Hova tűnt a józan, paraszti ész, amelyik rájön, hogy a kritikus jót akar: tanácsaival és észrevételeivel a produkció gyenge pontjaira mutat rá, amelyeket kijavítva SOKKAL JOBB lemezeket és dalszövegeket lehetne írni, jobban oda lehetne figyelni a stúdiómunkára stb...
Miért nem igényesek a magyar zenekarok? Valamelyik nap egy ismert magyar banda rajongója küldözgetett nekem mp3-akat a társaság új lemezéről, hogy ez milyen jó: én cserébe a Primal Fear új lemezéről küldtem vissza egy átlagos nótát, hogy “Íme, nem mondok semmit a magyar bandáról, csak hallgasd meg a különbséget”. S lőn meglepetés, az átlagos nyugati metálbanda tisztán, pontosan szólt, korrekt stúdiómunkával, a magyar banda pedig a sokadik lemez után is kásásan, hamiskásan...
Miért nem tűnt még fel senkinek, hogy magyar rockzenekarok véletlenül sem lettek világhírűek? Ez alól egy-egy adott stílusban vannak ritka kivételek, mert mondjuk a Nemesis-t (illetve ma már Age Of Nemesis) minden prog rock rajongó ismeri: no de nézzük csak meg mennyit tanultak az adott zenekar tagjai? Milyen zenészek?...
Megválaszolatlan kérdések: s megértem, egy új banda minél hamarabb lemezt akar, híres akar lenni: de hozzátenném, hogy 100 ember előtt játszani egy szegedi klubban nem jelenti azt, hogy híres valaki, sőt, ha beteszik valakinek egy nótáját egy wurlitzerbe Visegrádon az sem: ez csak azt jelenti, hogy vannak, akiknek tetszik a banda zenéje. És ettől nem kell hanyatt esni: arra kell törekedni, hogy minél több embernek tetsszen az a zene. De az a zenész, aki nem milliókhoz, hanem csak százakhoz akar eljutni, bele se kezdjen: aki kispályásan gondolkodik, az is marad mindörökre... Lehet, hogy ez fáj, de akkor is így van. Oké oké, tudom, hogy valahol el kell kezdeni, de ebben az országban minden banda csak elkezdeni tud: abban nagyon jók vagyunk. Tovább is kellene lépni.

Valamelyik nap megkeresett egy fiatal srác, hogy mivel hallotta, hogy dobolok, ajánljak neki egy jó dobszerkót. Megkérdeztem, mennyire tud: mesélte, hogy a haverja kapott egy basszusgitárt és eldöntötték, hogy bandát csinálnak: a haverja basszerozik, ő meg majd dobol, az nem lehet olyan bonyolult. Én pedig halkan sikítoztam, mert ezeknek nemsokára lemezük lesz, amit elküldenek a Shock!-nak, amelyre a Shock leírja, hogy rémes és hamis, erre ők küldenek majd egy anyázó levelet, hogy a Shock! nem ért hozzá és egyébként is az ő k***a nénikéjüket. Az pedig, hogy ma már mindenkinek lemeze lehet ne jelentse azt, hogy kell is: ne adjunk ki gagyit a kezünkből csak azért, mert ki lehet adni.

S még egy adalék: annak idején a Megasztár első sorozatában volt egy énekesnő, aki rendszeresen hamisan énekelt: a zsűri észre is vette, meg is jegyezte. Azonban a rajongók az egyik fórumon, ahol szóvá mertem tenni, hogy a drága, aranyos leányzó bizony hamis, közölték, hogy én nem értek hozzá, mert csak alternatív... Én nagyon sajnálom, hogy a magyar rockban ennyi alternatív énekes és bandatag van: inkább legyenek nem alternatívok... Oké?

Nekem pedig csak egy szép hosszú nyílt levelem maradhat ide a vége felé:

Kedves, tisztelt, aranyos zenekari tagok! Anyázás, összeesküvés-elméletek gyártása helyett inkább rengeteget kéne gyakorolni, maximalista módon addig, ameddig nem közelítetek a tökéleteshez, akkor pedig azért, hogy le is hagyjátok. A stúdióban a kevés pénz dacára FÜLELNI kell, hogy szól az anyag, ha rosszul, akkor szánni kell rá még zsetont, hogy jó legyen, aki pedig nem hallja meg, az menjen inkább péknek: ott nem kell hallás. S hiába a technológia, amely bizonyos hamisságokat korrigál az énekes hangjában, inkább járjon tanárhoz, és a technikáján korrigáljon, hogy ne legyen hamis egyáltalán. Aki pedig nem szeret gyakorolni annak jusson eszébe a kiváló labdarúgó Ronaldinho esete, aki egy edzést sem hagy ki csak azért, mert “ezt már tudja”. S Tudom, hogy a rokonok, a barátok véleménye szent, de az esetek nagyobb részében az ő véleményük elfogult és hozzá nem értő. Emellett igaz, hogy jó dolog a rajongás fényében fürdeni, de egy rajongó is elfogult. Érdemes tehát a FÜGGETLEN kritikára (gy.k. Egy művészeti alkotás tulajdonságainak, kiválóságainak és hibáinak megállapítása.) odafigyelni: olyanra, akinek SEMMI érdeke nem fűződik egy adott hangzóanyaghoz és csak az emberi segíteni vágyás szándéka dolgozik benne. Anyázó válaszok helyett pedig inkább gyakoroljatok még egy órát, attól csak jobb zenészek lesztek és talán a következő lemez, demó stb... jobban sikerül majd.

Mi itt a Shock!nál azon reménykedünk, hogy egyszer lesznek majd világhírű magyar bandák: de ahhoz zenélni kell, nem anyázó leveleket írni... Én tiszta szívemből reménykedem. S most már ideje elolvasni azt a kritikát és elgondolkodni a segítő szándékon. Ugye menni fog? Aki pedig fél attól, hogy rossz kritikát kap, az inkább gyakoroljon még: vagy menjen el péknek. Ugyanis kenyér mindig kelleni fog. Bár azt is jól kell megcsinálni, hogy fogyasztható legyen...


forrás: http://www.shockmagazin.hu/portal/kulturshock/kenyer-mindig-kelleni-fog


A helyzet az, hogy Bálint később már megértette a dolgot, de mindenképpen érdekes - s sajnos - igaz írás :}
--
"MisanThr0PiG & Здравствуйте CO."
Kovi Markovics 2011. február 9., szerda, 00:23
Kovi Markovics
Csatlakozott:
2009. október 24.
Hozzászólások: 195
Nem értem, mi baja van Bálintnak.
Biztonság kedvéért mégegyszer átolvastam a kritikát, de szerintem korrekt módon mutatta be a lemezt, rámutatott minden erényére és hibára. Mi a gond?

Ezzel kapcsolatban Shockmagazin egyik cikke juttatja eszembe....be is másolom, ha nem gond:

Furcsa szereptévesztésben él a magyar. Ebben az országban ugyanis ha valaki megdicsér valamit vagy valakit, az:
1.Magától értetődő, hiszen mindenki úgy érzi önmagáról, hogy szuper, tökéletes és felülmúlhatatlan (pedig dehogy)
2.Nyalizik, hiszen más mindig béna, tökéletlen és nem ért ahhoz, amit csinál (pedig könnyen lehet, hogy igen)

Ugyanígy, ha bárki kritizálni mer (és álljunk itt meg egy szóra, hiszen ez a kifejezés a hétköznapi nyelvhasználatban ROSSZ észrevételeket jelent, pedig valójában a kritika a Tolnai Nagylexikon definíciója szerint: "Kritika magyar néven bírálat, valamely művészi alkotás (könyv, festmény, szobor, zenemű) tulajdonságainak, kiválóságainak és hibáinak megállapítása.”) akkor aljas csótány, csúf bunkó, gonosz, aljas mocsokállat, aki egyrészt:

1.Tuti nem ért hozzá, amit mond, hiszen mi szuperek, tökéletesek és zseniálisak vagyunk, ő pedig botfülű, retardált és popsifejű (csak az lehet, ha nem vette észre, mi milyen zsenik vagyunk, amit mi hiszünk magunkról)
2.Biztos direkt kötözködik, mert bármilyen érdeke fűződik hozzá: sógora, haverja, barátja valamelyik olyan bandának, művésznek, pártnak vagy focicsapatnak stb... amelyiknek mi nem (csak ez lehet, hiszen mi zsenik vagyunk)
3.Ha az ellenfelünket vagy nem kedvelt versenytárunkat érik a rossz észrevételek, akkor a kritikus: “végre megmondta nekik valaki, hogy bénák és seggfejek, amit én már régóta tudtam”

Remélem ezeket a sorokat olvasva most sokan magukra ismernek... Azt remélni sem merem, hogy mind elgondolkodnának ezen, sőt biztosan vannak, akik már fogalmazzák a számomra írandó anyázó levelet. Előre szólok: olvasás nélkül fogom kitörölni az ilyesmit!

Akkor most hadd meséljek két rövid történetet, amíg mindenki megnyugszik...

Emlékszem, egyszer a 90-es években részt vettem egy amatőr zenei versenyen, a zsűri tagjaként. Számítógépes zenéket hoztak a lelkes fiatalok, mintegy 40-en, így előzsűrizést folytattunk. Én minden egyes nótánál jegyzeteltem, általában elitélő szavakkal, hiszen az indulók nagyon nagy százaléka csak monoton dobalapot volt képes írni, azt sem túl jól. Odajött hozzám az egyik induló, hogy mondjam már meg neki, mi a véleményem a zenéjéről. Mivel fogalmam nem volt róla, ki ő, megkérdeztem, melyik zene volt az övé. Kiderült, hogy a 15-ös. Elővettem a papíromat, amelyen mielőtt diplomatikusan próbáltam volna elmondani, milyen volt a “szerzeménye”, megakadta a szeme a megjegyzésemen: “kurva szar, az ellenségemnek sem mutogatnám” minősítés szerepelt 15-ös szám mellett. A srác azonnal kikelt magából, hogy hogy képzelem, amikor az anyukájának meg a barátnőjének nagyon tetszett és én egy utolsó seggfej vagyok, aki nem ért hozzá és egyébként is voltak nála sokkal rosszabbak... Hiába próbáltam mutogatni neki olyan megjegyzéseket, hogy “Ezzel végeznék ki halálraítélteket”, vagy “humanitárius okokból még halálraítélteket sem végeznék ki vele”, esetleg “az azonnali hánytató”, netán “Ettől fog kipusztulni az emberiség” stb... Ő csak azt hajtogatta, hogy én egy bunkó vagyok, és az, amit ő csinál az jó, mert a barátnőjének meg a haverjainak tetszett. Az persze nem hatotta meg, hogy több ilyen zenei versenyt megnyertem annak idején, amelynek mind máig nyoma van az interneten, és talán egy picit értek hozzá. Úgy látszik a haverok, a barátnő és anyuka nagyobb szakértő. Egy szempontból biztosan: őket ismeri, és bennük megbízik. Csak a bizalom nem egyenlő az izéssel, a hallással, és a kritikai képességekkel: sőt nem feltétlenül elfogulatlan.

Másik ilyen érdekesség sok éves, nem zenei újságírói pályám során ért: egy konkurens magazin, amely ugyanazokat a termékeket tesztelte, amelyeket mi, rendszeresen sokkal nagyobb osztályzatokat, jobb értékeléseket adott rájuk. Ha szerintünk az adott cucc 3-as volt, szerintük 4-5. Ha szerintünk 4, akkor szerintük 5. Az olvasókat érthetően zavarta a dolog, hiszen általában az adott témakörben tevékenykedő újságok között nagy az átolvasás: az olvasók kíváncsiak minden elérhető véleményre. Ekkor vettünk észre egy érdekes dolgot, ugyanis a konkurens lap egyben egy bolthálózat kiadványa is volt és azokat a termékeket, amelyeket ők rendszeresen felülértékeltek, azokat a bolthálózatban árusították is, szemben velünk, akik totál függetlenek voltunk és vagyunk is mind a mai napig. Így bár bizonyítani sosem tudtuk, de különösebb kockázat nélkül bátran feltételezhettük, hogy elfogultak, hiszen ez náluk zsebbevágó dolog. Hogy tisztességes-e vagy sem, az egy más kérdés, és nem ide tartozik ennek megítélése: ez az Ő véleményük volt. Azért azt még megemlíteném, hogy az a magazin egyre csökkenő olvasottsága miatt már megszűnt, ahol én dolgozom, az pedig még létezik és virágzik... Érdekes nem?

A két történet után: amelyből mindenki vonja le a megfelelő tanulságot, már csak néhány kérdés maradt meg bennem, amelyekre nem tudom a választ:

Miért van az, hogy valaki ahelyett, hogy a független megítélés (direkt ezt a szót használom a rossz szájízű kritika helyett) alapján elgondolkodna a kritikus szavain, levonná a következtetéseket, és magába temetkezve próbálna javítani egyszerűen nekiáll anyázó levelet írni? Elárulok egy titkot: anyázó levél írásától senki zenéje nem lesz jobb, a technikája nem csiszolódik, sőt a stúdiófelvétel, a dalszövegek vagy a témák sem javulnak meg. Végső esetben a hamis énekes egy anyázó levél megírásától is hamis énekes marad. De úgy még bunkó is legalább.
Miért van az, hogy zenészek nem hallanak? Pedig ez alapvető dolog lenne: ugyanis ha valami hamis azt meg kell hallani már azelőtt, hogy a dalunkat, lemezünket elküldjük, hogy valaki írjon róla kritikát. Ha ezt valaki nem hallja meg, sürgősen módosítson pályát, vagy menjen el fülészhez: akkor komoly bajok vannak vele.
Hova tűnt a ZENE iránti alázat? Miért nem törekszenek a zenészek tökéletességre, miért nem gyakorolnak éjjel-nappal, miért nem hallgatnak mások véleményére, miért nem tudják, KINEK a véleményére érdemes hallgatni? Mert őszintén: 100 ember egy salgótarjáni, nyíregyházi, zalaegerszegi klubban néhány sör után bármit jónak talál...
Hova tűnt a józan, paraszti ész, amelyik rájön, hogy a kritikus jót akar: tanácsaival és észrevételeivel a produkció gyenge pontjaira mutat rá, amelyeket kijavítva SOKKAL JOBB lemezeket és dalszövegeket lehetne írni, jobban oda lehetne figyelni a stúdiómunkára stb...
Miért nem igényesek a magyar zenekarok? Valamelyik nap egy ismert magyar banda rajongója küldözgetett nekem mp3-akat a társaság új lemezéről, hogy ez milyen jó: én cserébe a Primal Fear új lemezéről küldtem vissza egy átlagos nótát, hogy “Íme, nem mondok semmit a magyar bandáról, csak hallgasd meg a különbséget”. S lőn meglepetés, az átlagos nyugati metálbanda tisztán, pontosan szólt, korrekt stúdiómunkával, a magyar banda pedig a sokadik lemez után is kásásan, hamiskásan...
Miért nem tűnt még fel senkinek, hogy magyar rockzenekarok véletlenül sem lettek világhírűek? Ez alól egy-egy adott stílusban vannak ritka kivételek, mert mondjuk a Nemesis-t (illetve ma már Age Of Nemesis) minden prog rock rajongó ismeri: no de nézzük csak meg mennyit tanultak az adott zenekar tagjai? Milyen zenészek?...
Megválaszolatlan kérdések: s megértem, egy új banda minél hamarabb lemezt akar, híres akar lenni: de hozzátenném, hogy 100 ember előtt játszani egy szegedi klubban nem jelenti azt, hogy híres valaki, sőt, ha beteszik valakinek egy nótáját egy wurlitzerbe Visegrádon az sem: ez csak azt jelenti, hogy vannak, akiknek tetszik a banda zenéje. És ettől nem kell hanyatt esni: arra kell törekedni, hogy minél több embernek tetsszen az a zene. De az a zenész, aki nem milliókhoz, hanem csak százakhoz akar eljutni, bele se kezdjen: aki kispályásan gondolkodik, az is marad mindörökre... Lehet, hogy ez fáj, de akkor is így van. Oké oké, tudom, hogy valahol el kell kezdeni, de ebben az országban minden banda csak elkezdeni tud: abban nagyon jók vagyunk. Tovább is kellene lépni.

Valamelyik nap megkeresett egy fiatal srác, hogy mivel hallotta, hogy dobolok, ajánljak neki egy jó dobszerkót. Megkérdeztem, mennyire tud: mesélte, hogy a haverja kapott egy basszusgitárt és eldöntötték, hogy bandát csinálnak: a haverja basszerozik, ő meg majd dobol, az nem lehet olyan bonyolult. Én pedig halkan sikítoztam, mert ezeknek nemsokára lemezük lesz, amit elküldenek a Shock!-nak, amelyre a Shock leírja, hogy rémes és hamis, erre ők küldenek majd egy anyázó levelet, hogy a Shock! nem ért hozzá és egyébként is az ő k***a nénikéjüket. Az pedig, hogy ma már mindenkinek lemeze lehet ne jelentse azt, hogy kell is: ne adjunk ki gagyit a kezünkből csak azért, mert ki lehet adni.

S még egy adalék: annak idején a Megasztár első sorozatában volt egy énekesnő, aki rendszeresen hamisan énekelt: a zsűri észre is vette, meg is jegyezte. Azonban a rajongók az egyik fórumon, ahol szóvá mertem tenni, hogy a drága, aranyos leányzó bizony hamis, közölték, hogy én nem értek hozzá, mert csak alternatív... Én nagyon sajnálom, hogy a magyar rockban ennyi alternatív énekes és bandatag van: inkább legyenek nem alternatívok... Oké?

Nekem pedig csak egy szép hosszú nyílt levelem maradhat ide a vége felé:

Kedves, tisztelt, aranyos zenekari tagok! Anyázás, összeesküvés-elméletek gyártása helyett inkább rengeteget kéne gyakorolni, maximalista módon addig, ameddig nem közelítetek a tökéleteshez, akkor pedig azért, hogy le is hagyjátok. A stúdióban a kevés pénz dacára FÜLELNI kell, hogy szól az anyag, ha rosszul, akkor szánni kell rá még zsetont, hogy jó legyen, aki pedig nem hallja meg, az menjen inkább péknek: ott nem kell hallás. S hiába a technológia, amely bizonyos hamisságokat korrigál az énekes hangjában, inkább járjon tanárhoz, és a technikáján korrigáljon, hogy ne legyen hamis egyáltalán. Aki pedig nem szeret gyakorolni annak jusson eszébe a kiváló labdarúgó Ronaldinho esete, aki egy edzést sem hagy ki csak azért, mert “ezt már tudja”. S Tudom, hogy a rokonok, a barátok véleménye szent, de az esetek nagyobb részében az ő véleményük elfogult és hozzá nem értő. Emellett igaz, hogy jó dolog a rajongás fényében fürdeni, de egy rajongó is elfogult. Érdemes tehát a FÜGGETLEN kritikára (gy.k. Egy művészeti alkotás tulajdonságainak, kiválóságainak és hibáinak megállapítása.) odafigyelni: olyanra, akinek SEMMI érdeke nem fűződik egy adott hangzóanyaghoz és csak az emberi segíteni vágyás szándéka dolgozik benne. Anyázó válaszok helyett pedig inkább gyakoroljatok még egy órát, attól csak jobb zenészek lesztek és talán a következő lemez, demó stb... jobban sikerül majd.

Mi itt a Shock!nál azon reménykedünk, hogy egyszer lesznek majd világhírű magyar bandák: de ahhoz zenélni kell, nem anyázó leveleket írni... Én tiszta szívemből reménykedem. S most már ideje elolvasni azt a kritikát és elgondolkodni a segítő szándékon. Ugye menni fog? Aki pedig fél attól, hogy rossz kritikát kap, az inkább gyakoroljon még: vagy menjen el péknek. Ugyanis kenyér mindig kelleni fog. Bár azt is jól kell megcsinálni, hogy fogyasztható legyen...


forrás: http://www.shockmagazin.hu/portal/kulturshock/kenyer-mindig-kelleni-fog
Stygian Shadows 2011. január 16., vasárnap, 20:04
Stygian Shadows
Csatlakozott:
2010. március 29.
Hozzászólások: 183
Szerintem kis hazánkban egyetlen hiteles Winter-zene van, az a Forest Silence, ami régebbi ettől a bandától. (gun)
haragSICK 2011. január 16., vasárnap, 17:12
haragSICK
Csatlakozott:
2008. január 3.
Hozzászólások: 1161
Válasz thomas lord üzenetére:

Nem az énekes hangját akarta utánozni.Ő nem az a típus aki koppintani akarná az énekest vagy bárkit.Csak 1szer hallanád őket élőben tuti más lenne a véleményed.Na mind1.Nem vitázni akarok csak nekem ez a véleményem.ennyi. (a)


És a barátaid véleményét miért PM-be küldöd el:

"ezt írta az énekes neked.olvastad azért?:Ave HaragSick!! Köszi hogy ennyire lehúztál minket,a Winter zenekart.Amúgy ez nem nagy lemez hanem demó, ha nem tűnt volna fel.Jah és ennyire szar zenét játszanánk, ahogy te fogalmaztál lagymatag lucskos.Amúgy már kiléptünk a megyéből, voltunk erre arra játszani.Nem másolunk senkit, és nem is szeretnénk.Próbálunk egyedi dolgokat beletenni a zenénkbe.Neked nem jön be ennyi!!A borítót igazán be scanelhetted volna,nem azt a szar borítót rakod ki.Ilyen jó kritikától megy el a kedve,az embernek az egésztől.Ajánlom a figyelmedbe a Heavy Metal.hu oldal, ott is kaptunk kritikát.Na ez az ő véleménye.Többit majd megbeszéled vele.na csáo."

Na, akkor itt válaszolok is. Kezdjük azzal kedves Kovács Bálint (mert aláírni a neved nem megy, no sebaj), hogy nem húztam le, mennyit is kaptatok? 7.3? Mutassak neked 2 pontos kritikát - pedig ők angolok... http://www.femforgacs.hu/kritika/1341/Guilt_Trip_Suffer_In_Silence_2008

vagy egy 4 pontosat, pedig ők meg amerikaiak:
http://www.femforgacs.hu/kritika/1153/Pro_Pain_No_End_In_Sight_2008

Tehát ha ismernéd a "munkásságom, vagy elbaszott stílusom" akkor könnyen vágnád, hogy 7.3 alapvetően korántsem rossz, a cikkben több helyen is elismerő szavakkal élek, az anyagot pedig alapvetően Demónak raktam ki, másnak nem is lehet egy pár számos, írott CD-én kijött, gagyi borítóval (a másik se jobb, amit nem sceneltem be, mivel egyre ment) megspékelt anyag, max némi sarkítással magánszerződésben napvilágot látott EP. Szóval mielőtt írsz, tanulj meg figyelve olvasni, s csak utána kritizálj, az meg hogy kiléptetek a megyéből; a Sick-Room pl. a Horse the band előtt is játszott, ha jól emlékszem Horvátországban, mégsem tekintem őket többnek csak egy megyei csapatnak, holott haverjaim - majd meglátod, nekik is vannak hibáik.
Mi ez a faszság hogy ettől megy el a kedved? Nem magadnak zenélsz te barom? Nem az önkifejezésről és a haverokról szól az egész? Nem? - akkor ott nagy baj van...
A Heavymetal.hu-t meg leszarom, ahogy a többi web'zine-t is, van amelyiknél vannak fasza billentyű-pötyögők, némelyikkel mailben jót is röhögünk egymás cuccain, sajnálom, hogy én ilyen fasz vagyok, s nem szerettem meg azt, amit alkottok, majd máskor egy másik időben s talán másik életben!

Ja és én aláírom; tisztelettel:

Pataki Zoltán, avagy a fasz haragSICK
--
"MisanThr0PiG & Здравствуйте CO."
thomas lord 2011. január 16., vasárnap, 16:16
thomas lord
Csatlakozott:
2009. november 5.
Hozzászólások: 10865
Nem az énekes hangját akarta utánozni.Ő nem az a típus aki koppintani akarná az énekest vagy bárkit.Csak 1szer hallanád őket élőben tuti más lenne a véleményed.Na mind1.Nem vitázni akarok csak nekem ez a véleményem.ennyi. (a)
haragSICK 2011. január 16., vasárnap, 15:42
haragSICK
Csatlakozott:
2008. január 3.
Hozzászólások: 1161
Válasz thomas lord üzenetére:

Amiket írtál róluk hogy van bennük rejtet metalcore.ez nem igaz mivel a Gyula a gitáros meg nem is ismer ilyen zenekarokat.Ő régi tipusu zenéket hallgat.ő old school metalt hallgat.amiket felsoroltál azokat nem ismeri.de azért kicsit más a zenéjük a felsoroltakéhoz.Az énekes nagy Crematory fanatikus.Szóval inkább ahoz sorolnám régen volt szintis a bandában,de már nincs.Most készülnek 1 (EP)kiadáshoz is.Remélem még idén megjelenik.na csáo.


Az, hogy egy zenész ismer-e egy előadót vagy sem, teljesen mindegy, ha már valaha is játszottál gitáron vagy zongorán magad is tapasztalhattad, hogy egy általad kitalált dallamot már előtted évekkel ezelőtt elkészített egy zenekar, te nem ismered az adott bandát és azt a dallamot te találtad ki magad. Tudod vannak közvetlen és közvetett, akart és akaratlan hatások. Az old school death metálhoz a Winter-nek annyi köze van, mint neked a helyesíráshoz - no sebaj, az énekes hangja meg még véletlenül se haja Felix orgánumára, de megint csak semmi baj. Ha lesz EP természetesen kíváncsi vagyok rá, s úgy amúgy, egyebet nem tudok elmondani; kérem kapcsolják ki!!!
--
"MisanThr0PiG & Здравствуйте CO."
thomas lord 2011. január 16., vasárnap, 14:00
thomas lord
Csatlakozott:
2009. november 5.
Hozzászólások: 10865
Amiket írtál róluk hogy van bennük rejtet metalcore.ez nem igaz mivel a Gyula a gitáros meg nem is ismer ilyen zenekarokat.Ő régi tipusu zenéket hallgat.ő old school metalt hallgat.amiket felsoroltál azokat nem ismeri.de azért kicsit más a zenéjük a felsoroltakéhoz.Az énekes nagy Crematory fanatikus.Szóval inkább ahoz sorolnám régen volt szintis a bandában,de már nincs.Most készülnek 1 (EP)kiadáshoz is.Remélem még idén megjelenik.na csáo.
Koncertek
© 2001-2022 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.077 seconds to render
Query failed:
INSERT INTO `session` (
`id`,`user`,`data`,`ip`,`useragent`,`bot`, `rnd`)
VALUES (
'25kuq09gh8oqe1ddkpqjbn2q97','','szoveg|s:7:\"WCDUCLF\";koncert_helyszin|i:1;groups|a:0:{}language|s:2:\"hu\";lyricsfile|s:12:\"neurosis.php\";lyricsrow|i:1;','44.200.175.255','CCBot/2.0 (https://commoncrawl.org/faq/)','0', RAND()
)

Error: Incorrect integer value: '' for column `femforga_femforgacs`.`session`.`user` at row 1