"Felnőttek leszünk, akik szétzúzzál a fáradt, kimerült rendszert. Mászni és rágni és ásni fogjuk az utunkat egy radikális új világ felé. Az elménket és lelkünket kőből és műanyagból lenné és arannyá fogjuk változtatni; ebben hiszek. Így lesz, tudom."
/Douglas Coupland - Barátnő kómában/
A svájci
Breach The Void múltjával nem sokat foglalkoznék, ami tény, hogy a a
Coroner Records új üdvöskéje, s
Alex Anxionna (ex-
Sybreed) hívta életre, az új korongjuk idén október 11-én jelent meg (csak nekem mostanában semmi időm sincs, így sokat-nagyon sokat csúsztam, de lesz ez még így se…). A hangzás tört és indusztriális csúcs törtetés, melyért
Antfarm Studio-ban
Tue Madsen (
Dark Tranquillity,
Mnemic,
The Haunted) volt a felelős. Bár sok helyen melodikus death metalnak titulálják a csapatot, ehhez a műfajhoz vajmi kevés közük van, inkább maradjunk a mai modern metalnál, melyben a melodikus death metal, metalcore, electro-ipari húzások sűrű vendégek.
Hatások terén olyan nevekről beszélhetünk, mint a
Sybreed,
Mnemic,
Soilwork,
Fear Factory,
Raunchy,
Meshuggah és hasonszőrű társai. A matekos szaggatást intenzív dallamok és néhol már-már csöpögős dallamos refrénekbe vált át. Ebből kifolyólag az összhatás változatos és persze nagyon felemás, sok helyen a hörgés nem kéne, máshol meg éppen a pacsirta témák burjánzanak zavaróan túl. Nehéz megmondani mi is a valódi baj a koronggal, de valahogy nem jön át, pedig nagyon ügyesek a srácok, tudják mi az a törés és a matekkal se hiszem, hogy túl sok gond lett volna a gimiben, de mégis! Nem állnak össze a nóták teljességében, olyan mind, mintha egy elkezdett nagy felvonultatás részesei lennénk, melyben a nagy durranás előtt, a végkifejlett katarzist félrerántva a következő dal köszön be, újra spirálozva az iménti dalba vetett hitet. Ám lényegében több hallgatás után is hiányérzetem támad, hiszen az igazán jó számok hiányoznak, ez itt profi tölteltelék - egy olyan lemez, ami jó ízű moslék, fűszeres hibrid, mai modern kotyvasz, lucskos samplerekkel, feszes témákkal, és megkeseredett kurvákkal egy gépi beteljesülés nászéjszakája mellől.
Néhol amúgy a már emlegetett samplerek és érdekes billentyűtémák felhői progresszív mankókra támaszkodva ügyes rövid köröket szőnek, az amúgy kiszámítható és hiányos albumon, mellesleg csak a záró
System Failure instrumentális Ebm/break-beatje miatt kap nem szégyenteljesebb pontszámot. Természetesen, ha most vagy 15 éves, kedveled az energikus mai metalt, melyben minden benne van, amitől aktus lesz egy szemrehányó önkielégítésből, akkor a
Breach The Void táborában a helyed!