Van ez a két amerikai srác, Tim Gutierrez és Kevin 131. Ők egyébként testvérek. Illetve Eric Forrest, aki az E-Force-ból és a Voivodból lehet ismerős sokaknak. Az a hír járja, hogy ez a három bomlott egyén titokban emberkísérleteket végez, valahol egy távoli farmon. Állítólag az elmén folytatnak behatásos vizsgálatokat. Konkrét bizonyítékok a környéken történt eltűnéseken kívül nincsenek, bár a Count Back From Ten már a harmadik publikációjuk a házi laboratórium eredményeiből. Nos ahogy az öntörvényű vegyészmérnököktől elvárható a hátsó kert kis fa bungalója alá rejtett laborból kikerült feljegyzések és kísérleti eredmények meghökkentők, sokszor zavarba ejtők, és ahogy a ’pi’ megfejtése is életveszélyes küldetés – mint ahogy azt láthattuk egy hasonlóan elborult testvérpár tollából – így a Count Back From Ten is igazából csak egy igényes külsőbe csomagolt (Dr. Pataki Zoltán lélekpatológus munkája) csapda. Egy átverés… 

 Szépen értelmez, okoskodik az ember, belebonyolódik a képletekbe. Naphosszat jegyzetel, szép lassan elfordul a külvilágtól és észre sem veszi, hogy már nem az ágyában, hanem a műtőasztalon fekszik és három őrült doki sertepertél körülötte. Természetesen az anesztes vicces kedvében higította az altatógázt, így bár mozogni nem tudunk, azért a szike hidegét az emlékek kifacsart vízióival megfűszerezve mindvégig érezni fogjuk. És a szike vág, a csontfűrész felpörög. A három műkedvelő vegyész - korboncnok pedig élvezettel babrál magatehetetlen testünkön. Hol metsző thrashes riffözönnel, hol agresszív ipari darálóval, hol pedig totális bekattanással molyolnak valami véres kis cafaton. Szaggatnak, pusztítanak, újraértelmeznek és alkotnak. Lassan a fájdalomtól eltorzult arccal oldalra pillantva az ódon pince egyik dohos falához applikált kis vitrinben olyan kémcsöveket pillantunk meg, amikben szépen elkülönítve megtalálható a Slayer esszencia, a Thy Disease párlat, a Voivod kivonat, a Prong vegyület, egy cseppnyi Cavalera örlemény és egy nagyon nagy adag Melvins aroma. A félig nyitott komód aljából pedig egy formalinos edény oldalán a „Lombardo keze” felirat olvasható elmosódottan. Természetesen a testbe fecskendezett kísérleti anyagok receptje már tökéletes házi mestermű. Kétségünk sem lehet affelöl, hogy az eredmény csak is egy ocsmány torzszülött lehet, így amikor majd a tükröt elénk tartják, garantáltan visítunk a rémülettől.

 Az ébredés után szúró kín, undor és valami kátrányos szélű sárga tályog képe vár ránk. A három orvos pedig majd mosolyogva fogad a lábadozóban. A műtétet sikeresnek könyvelik el és ahogy távoznak a vizitről, és minket ismét elfog az émelygés a látottak felidézésétől, még a következő beszédfoszlány jut el agyunkhoz az ájulás előtt:

-Gratulálok Eric!
-Gratulálok Gutierrez doktor urak!
-Ismét sikeresen végrehajtottuk a lélekfelnyitás kényes procedúráját.
-Igen, a szövődmények elkerülhetetlenek, de a páciens szempontjából ez másodlagos.
-A lényeg, hogy a szembesítés megtörtént. Kérem készítsék elő a következő beteget.