„Az apokaliptikus jóslatok beteljesülését hiába várjuk - már beteljesültek. Ahogyan egyes teológusok szerint a teremtés napjai alatt évmilliókat kell értenünk, ugyanúgy a világvége sem egyperces kataklizma, hanem századokig tartó folyamat, amit lassúsága folytán nem érzékelünk. Beleszülettünk, természetesnek vesszük, és szorgosan dolgozunk rajta tovább. Akárcsak a spiritizmus szellemei vagy a filmipar zombijai, nem is tudunk róla, hogy meghaltunk. Ha mégis élni akarunk, új életet kell kezdenünk, s az nem könnyű. Az új élet új erkölcsöt kíván, amelynek alapja a világtakarékosság elve.”
/Meszlényi Attila: A világvége illemtana/
A svéd
Evocation ismerősen kell, hogy csengjen, én magam is többször foglalkoztam már velük kritika és interjú terén is, így hát kihagynám a felesleges köröket, emésszük a lemezt, ehhez ugyanis nem kevéske gyomorsav kell, hogy valóban a belekbe kerülhessen. A kiadásért a
Cyclone Empire volt a felelős, a külsőségekért pedig a lengyel gyors-művészünk;
Xaay, akinek egere alatt már vonaglott
Nile,
Behemoth és
Vader borító is.
A csapat továbbra is a death metal svéd vonalas éllovasa igyekszik lenni, komplex dallamos halál fém burjánzás, de valahogy az ötletek nem sütnek olyan hatalmasat, mint amit várnánk. Ami elsőre is feltűnik, hogy a sok fogós középtempó, melynek komor dallamai alatt földbe döngöltek a tamok, most gyorsabb, kapkodósabb témákat kapunk, ami alapvetően hajaz az
At The Gates munkásságára, ám nem annyira monumentálisak a dallamok, hiába vannak a nóták maguk komplexen eljátszva és pöpecül összepattintva. Élnek a technikás váltások, szépen jönnek-mennek a témák, riffek, szólók, de miután lepörgött a korong kétszer is egymásután, s felakartam idézni magamba mit is hallottam, a válasz semmi volt, nem működik az
Apocalyptic, semmi igazán mérvadó világvégét, a holnap bekövetkező Poklát, sem pedig az előző lemezeken olyan jól működő burjánzásokat nem érzem. Profi munka, de inkább stílusgyakorlat, mint szív-vér album, s igazából a lefektetett zene se annyira hatalmas nagy eresztés, sok mai fiatal csapat készít hasonlót, csak őket sehol sem írják, mert kis kiadók és kis nevek bölcsője.
A csapat fanatikusai, a műfaj szerelmesei biztosan több jót látnak majd a harmadik
Evocation nagylemezben, de nekem csak ennyire futotta, sorry...