Polarity (2010)
Aki évek óta figyelemmel kísérte a death metal undergroundot, tisztában lehet azzal, hogy a kaliforniai Decrepit Birth története szinte egy igazi siker-sztorival ér fel. A 2003-ban, a Unique Leader színeiben megjelent …And Time Begins még egy brutális, nyers, kompromisszum-mentes death metal lemez volt olyan tagokkal a felállásban, mint Derek Boyer (Suffocation, Dying Fetus, Criminal Element), vagy épp Tim Yeung (Vital Remains, Hate Eternal). A tagcserék után megjelenő második albummal, a 2008-as Diminishing Between Worlds-szel azonban elmozdultak egy olyan irányba, melyben a tengerentúli bandák által művelt komplex riff-tenger kéz a kézben alkotott jól felépített egységet a Death-re (és kisebb részben a Cynic-re) jellemző progresszívebb vonalvezetésű témákkal, dallamokkal és az ezoterikus szövegekkel. A bemutatkozó anyag hívei fanyalogtak, azonban még többen voltak, akik térdre borultak előttük, így fokozott érdeklődés előzte meg a Nuclear Blastnál megjelenő friss művet, a Polarity-t.
Azt hiszem, senki nem lepődik meg, ha azt mondom, az idei lemez egyenesen következik a Diminishing…-ből. Egy kicsit talán még dallamosabbak is lettek, de úgy, hogy közben az első hangok alapján felismerni, kikről van szó. A debüt hívei tehát óhatatlanul ismét csalódni fognak, de ezzel a lemezzel valószínűleg még többen fogják megjegyezni a nevüket. Ha valaki nem ismerné őket, egy olyan elegyet képzeljen el, mely egyszerre komplex és technikás, ugyanakkor hangulatos is. A Death még mindig jó hasonlítási pont lehet, ugyanakkor az ének durvább, és itt igazán gyors tempók és a mai death metal bandákra jellemző, amolyan Severed Savior,- Odious Mortem-szerű aprólékos riff- és témaváltások is felbukkannak, igaz már kevésbé súlyos formában. Sűrű, rétegzett zene ez, melyben sokadik hallgatásra is fel lehet fedezni új dolgokat, de azonnal ható emlékezetes (gitár)dallamoknak sincs híján – a death metalra, megkockáztatom, itt már Bill Robinson öblös hörgését leszámítva szinte csak kiindulópontként kell gondolni. Talán merész ötlet volt mindjárt egy hat és fél perces dallal nyitni, de az (A Departure of the Sun) Ignite the Tesla Coil elég jó keresztmetszetet ad az elkövetkezendő bő negyven percről. Komplexen felépített váltások, meglepően dallamos riff-kavalkád, törések, leállások, hangulatos szólók garmadája alkotja a dalt, mégis követhető, nem öncélú. Az akusztikus levezetése után érkező Metatron akár a Diminishingen is elfért volna, itt is rengeteg dallam, váltás és Death hatás fedezhető fel, ugyanakkor az utána következő Resonance talán egy kicsit fogósabb. A Solar Impulse könnyed, (Cynic-rokon) lehelet-finom jazzes futamaival és a szólókkal talán a legdallamosabb szám a lemezen, jó eséllyel elsőként érhet be annál, aki csak most ismerkedik a bandával. Ami némiképp újdonság tőlük, hogy pár helyütt a háttérben szintetizátor-részletek is felbukkannak. Ilyen például rögtön a nyitó szám; de megemlíthetők a hangulatfokozó betétek és fúvós hangszerek a Brief Odyssey in Time-ban, vagy a szólóorgiában tobzódó Sea of Memories halk háttérzörejei is, melyeknél a hangulat miatt egy pillanatra még a Nocturnus neve is bevillant.
Hangszeres téren nehéz bármelyik tagba is belekötni, kimunkált riffek, csodás harmóniák és virtuóz szólók, fifikás és intenzív dobjáték jellemző – itt tényleg csak Bill Robinson hörgése az, amire az „átlagos” jelző illeszthető, ez a monoton, erőtlen hang ehhez a zenéhez már tényleg kevés. Nem arról van szó, hogy tiszta refrének kellenének ide, mert nem, viszont még ebben a stílusban is vannak olyan énekesek, akik erősebb torokkal vannak megáldva, s jóval kifejezőbbek Billnél.

Azt nem mondom, hogy felérnének a Death zsenialitásával, vagy Chuck dalszerzői képességével, mert ahhoz még kell fejlődni, de aki vonzódik ehhez a zenei világhoz, mindenképp tegyen egy próbát eme (ismételten) Dan Seagrave által festett borítóba csomagolt anyaggal.

Decrepit_Birth_Polarity_2010
Kiadó:
Stílus:
technikás / progresszív death metal
Értékelés:
 
Pont
: 8.8 / 10
 
Külalak
: Szép
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.(A Departure of the Sun) Ignite the Tesla Coil (06:34)
2.Metatron (04:14)
3.The Resonance (03:45)
4.Polarity (04:27)
5.Solar Impulse (02:55)
6.Mirroring Dimensions (03:37)
7.A Brief Odyssey in Time (01:03)
8.The Quickening of Time (02:43)
9.Sea of Memories (02:23)
10.Symbiosis (04:25)
11.Darkness Embrace (02:28)
Írta:
butch
2010. szeptember 29., szerda, 11:42
Facebook:
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.023 seconds to render