Ismeri valaki az arizonai Fall of Empyrean-t? Nem? Pedig idén a harmadik nagylemezzel jelentkezett a 2000-ben alakult amcsi horda. A kiadásért a Grau Records tehető felelőssé, akik jól szervezett támadással vetik latba erejüket, az igényes külsőségek rendesen old school hangzást takarnak, ami elméletileg doom-death metal, gyakorlatilag pedig a 80-as évek végi death metal vonal mai martaléka.


Valóban a doom jelző élő, hiszen a nóták szinte sehol se csapnak át az őrléses vágtákból igazán sebes és repítő témákba, sőt, rengeteg helyen ragaszkodnak a középtempóhoz, amik ily módon erőteljes hullámzásba kezdenek, a végeredmény pedig egy ideje volt már időutazás. S hogy hatások terén milyen nevek említhetőek meg? Nos, rengeteg, de tényleg! Felsorolhatnám itt a ’80-as évek vége és ’90-es évek eleji összes nagyobb death metal hordát, a Morgoth-tól egészen a korai Sinister-en át az Entombed, Grave, Gorefest, Benediction, Gorguts, Gomorrah halmazig… Az amerikai srácok egy az egyben a múltból élnek, s pár meglepő megoldást leszámítva (gondolok itt az akusztikus bontásokra és kicsit doom-gothic vonalra a nótákban itt-ott) a régmúlt nagy death metal csapatainak reinkarnatív kohéziói ők, de ennek ellenére, hogy semmi, de semmi újat nem hoztak létre…


…mégis remek anyaggal jöttek ki amiben az ember, ha akarja minden riffre gazdát talál az elmúlt 20 év távlatából, de az igényes összkép végett mégsem ezzel tölti a hallgató az időt, hanem elmerül ebben a réges-régi idők masszájából újraolvasztott savas kádban…