Újabb kuriózum az extrém metalzene őskorából. Ilyen régi anyagokkal bajban vagyok, mivel a 80as évekből csak néhány számomra kult black banda anyagát követtem vissza, így az első zsengékről nem tudok sok mindent elmondani, másrészt én akkor még tervben sem voltam, nemhogy tapasztaljam az akkori metal világot. Szóval a valódi érdeklődési köröm főként a 90'es évek kezdetétől indul, odáig elég részletesen ismerem a (főleg norvég) extrém metal történetét. Ez egy normális hosszúságú anyag, ami mai füllel inkább thrash-esnek hat mintsem blacknek, de olykor heavy metalos pillanatai is vannak. Ez mind a riffekben, mind az egyszerű döngölő dobjátékban és a viszonylag normális (legalábbis a maiakhoz képest) énekben tettenérhető. Ellenben kísérteties a hasonlósága van a Venom egy évvel korábbi, 1982ben megjelent stílusteremtő Black Metal anyagával, igaz annak valamivel jobb a hangzása, de zeneileg szinte teljesen egy nyomon halad a két album. (Ellenben a Morbid Angel Altars-ára nem hasonlít. Ezt csak azért említem, nehogy azt higgyétek, teljesen botfülem van.

Ugyanazt tudom elmondani mint az Ildjarn esetében, szóval a Hellhammert sem ismerem túlzottan behatóan, ez az első hallott anyagom tőlük. Azt, hogy ez pályafutások melyik részére tehető, szintén nem tudom, de valószínűleg az elejére. Szóval a Hellhammer ha lehet még inkább a black metal "kifejlesztői" közé tartozik mint Ildjarn, azaz valószínűleg komoly diszkgráfiával bír, aminek megismerése nem tartozik életem nagy céljai közé, annak ellenére, hogy ez egy korrekt nosztalgiázó anyag mint már annyiszor mondtam, az extrém metalzene hajnalából.

Aztán nézzük tovább a kapcsolódási pontokat.

Ezen az albumon is van egy Revelations of Doom nóta, amit ugye eleddig a Bathorytól ismertem a 84es debütáló nagylemezről mint intro, így valójában a számcímen kívül semmi hasonlóság, majd a Gorgorothnál is feltűnt mindenféle formában. Úgyszintén fellelhető egy Reaper nevű nóta, aminek hasonlóképpen semmi köze nincs a Bathory azonos című albumán fellelhető dalhoz.

Aztán érdekesség, hogy a nagyhatású dalokat tartalmazó 2004es Fenriz féle válogatáson szerepel a zenekar a The Third of the Storms nótával, ami véleményem szerint nem is a legjobb az albumról. Mindjárt a következő Buried and Forgotten sokkal hangulatosabb és jóval előremutatóbb, nem annyira thrash-es. És egyben az album talán legjobb nótája.

Szóval újabb egyedi anyag jutott el hozzám, amit ugyan nem fogok túl gyakran hallgatni, de az értéke felbecsülhetetlen.