Illdisposed Inner Interest (2009)
Karcagon mondhatni pezseg a zenei élet. A 2009-es év három, számomra nagyon fontos lemezt hozott. Mondhatom, mindhármat (Stardrive, Kontrollzé és jelen írás tárgya, a Vale of Tears aktuális albumai) jó cimboráim, barátaim alkották meg, s akkor még nem szóltam a 2008-as Decadence lemez újrakiadásáról.


 
A Vale of Tears pályafutását szinte a kezdetektől figyelemmel kísérem, már a demóik is megmutatták, hogy van fantázia a csapatban. Szóval nézzük, mit sikerült összehozniuk a harmadik nagylemezre!
Azt megállapíthatjuk, hogy két egymást követő VoT lemez sem készült még ugyanabban a felállásban (s, ha emlékeim nem csalnak, ez az állítás demókra is igaz) viszont most is sikerült a megüresedett basszusgitárosi posztra megfelelő zenészt találni a felvidéki Belá Olivér személyében. Azonban Ő sem friss tgja már a csapatnak, hisz 2006 novembere óta játszik a zenekarban. (Viszonylag friss hír, hogy most meg doboscsere volt...).
Szóval az Illdisposed Inner Interst lemezzel véleményem szerint sikerült ismét nagyot alkotni, s fejlődni is. Mulicz Feri szerintem még sosem vokalizált ennyire változatosan. A ritmusszekció feszes, Pali kétlábgépes témái pedig már-már a tanítani való kategóriába kívánkoznak. A gitárosok témái pedig hasítanak, de ugyanakkor olyan dallamokat is hoznak, hogy csak kapkodom a fejem. Lehet, hogy csak az én meglátásom, de több helyen, mintha az Iron Maiden hatását is érezném a gitárdallamokban/témákban.


A lemez egy visszafogott bevezető után berobbanó igazi "szögelős" tétellel kezd (Landscape Disguised Agony), s rögtön sikerült egy emlékezetes refrént is összehozniuk. Dícséretes, hogy erre is nagy hangsúlyt fektettek, nálam ez nagy pozitívum! Bár talán a nóta kicsit hosszúra sikerült.
A lemez első csúcspontja számomra egyértelműen a negyedikként érkező Wired-up Minds. Itt lassítanak kissé az eddigi száguldó tempón, egy visszafogott, dal kerekedik, amire baromi jól esik a headbang. A dalban vendégeskedik Cselényi Csaba (Stardrive/ Wall of Sleep), aki itt a szövegért is "felelős". A bedrótozott elmék cím pedig önmagáért beszél.
Az ezt követő Diaporama többek között a Remorse-főnök Zsola szólója miatt is érdekes. Egyébként egy jó kis zúzda, Feri változatos vokalizálásával.
A lemez másik csúcsteljesítményeként a Termination Pointot jelölném meg. A kezdésként felhangzó 1956-os archív rádiófelvétel szinte megadja az alaphangulatot az egyébként szintén lassabb tételhez. Itt pedig a jobb sorsra érdemes Dying Wish-ből Papp Lajos segít be a hörgésbe.
A lemezt záró Lost Reality-t pedig újravették - mintegy igazságot szolgáltatva a 2003-as From Birth To Expiration lemezes nótának. Igazi koncertre való dal, kvázi slágernek is nevezhetnénk.

A hangzásról csak elismerően lehet nyilatkozni, bár talán elég lenne csak annyit mondani, hogy a Denevérben készült Töfinél. A borító pedig Havancsák Gyula műhelyében készült és szokás szerint zseniális.
Vale_of_Tears_Illdisposed_Inner_Interest_2009
Kiadó:
Forgalmazó:
Stílus:
dallamos death/thrash
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Landscape Disguised Agony
2.Time Judge Modern Ages
3.Martyrs Prove
4.Wired-Up Minds
5.Diaporama
6.The Clock Is Ticking
7.These Solemn Words
8.Termination Point
9.Lost Reality
Írta:
9000Sanyi
2010. január 19., kedd, 17:19
Facebook:
hammerengő 2010. február 9., kedd, 22:17
hammerengő
Csatlakozott:
2009. március 23.
Hozzászólások: 223
Jól nyomják a "karcagi" srácok!
Izmos, húzós muzsika, fincsi kis durvulat!
Szerény személyemnek nagyon bejön! \m/
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.054 seconds to render