A francia black metal csapat első nagylemezéhez lehet szerencsénk, a beszédes nevű
Way to End 2006-ban alakult, a
Debemur Morti Productions-nek köszönhetően, pedig sokak előtt ismertekké válhatnak. Nem sima black metallal állunk szembe, van benne némi kísérletezési hév is, mely szép dallamokba fektetve érkezik, kár hogy a gyér hangzás végett, ennek egy része nem jön át…
Mint a címe is jelzi; összefüggés húzható meg az utazó és utazás között, ám hogy melyik galaxison... a kissé sci-fi jellegű logó miatt, a kísérletet igyekeztem valami indusztriális fertőzésnek venni, ám inkább post és jazz féle kiállást kaptam. Ami kicsit talán hasonló zenét játszik az a
Fleurety, legalább is hasonlóan avantgárdé a
Way to End, mely mellé rengeteg nevet lehetne még írni, de egyik sem teljesen ilyen – a fiatal csapat zöldfülűsége ellenére egészen egyedi koncepcióban dolgozik. A kaotikus hangvétel ellenére az atmoszférák disszonáns valósága mégis úgy épülnek egymásba, mint egy őrültekházában felejtett és egymásba helyezett maruszja-babák. A tátongó mélység és a felszín bűvölete egyaránt olyan patetikus semmibe hullást eredményez, amely mellett nehezen megy el érintetlenül a nyitottabb black metal hallgató, s talán nem is vesszük észre, amint a lucskos avarba süllyed karunk és elnyel az a rengeteg, melyet a sokszínű – ám egyenesen a Halálba vezető -
Way to End jelenteni igyekszik a létezés porondján.
Olyan elmúlás ez, amiben rengeteg rejtett érték van, s egy kicsit jobb hangzással talán még jobban átjöhetett volna az, amit kifejeznek. Fogunk még róluk hallani, s ha ez az első lemez, akkor milyen lesz egy második, vagy netán harmadik?!