Visszatért a Philadelphia-i death metal legenda, most örüljünk vagy sem? Mindenesetre a Goreaphobia letette arra a bizonyos asztalra első nagylemezét, 1988-as fennállása óta, melynek korai évei aktívak voltak, majd 2004-ig eltűnt a formáció és azóta hallani róluk ezt is azt is. Lényegében nem is legenda ez a csapat, hanem sok nagy zenésznek első vagy első csapatai közt volt. A mostani felállás Jim Roe (dobos) kivételével az eredeti – őt amúgy az Incantation-ből ismerhetjük. A további bagázs: Alex Bouks – gitár (ő is Incantation tag és játszott a tényleg legendás Paul Speckmann féle Master-ben) aztán itt van még a frontember és négyhúros pengető Chris Gamble az Absu-ból és a Ancient Rites-ből… nagy nevek, mi a helyzet a zenével?


Igazi old school death metal, ami lényegében egy fikarcnyit sem tér el mondjuk a Gorguts és korai Asphyx illetve társaik féle thrash-el fertőzött halál fémes vágtáktól. A lemez nem szól túl jól, mintha direkt állították volna be úgy, mint ha egy régi korongot hámoznánk. Csak a pergők hangzásán lehet észrevenni, hogy ez mostani felvétel… a nyers témákban néhol csodálatos dallamok bontakoznak ki, s mint az effajta agyas zenék, szépen építkeznek és váltakoznak – de nem csak a hangzás és atmoszféra birtokolja a régi idők persektíváit, hanem maguk a külsőségek is, vessél csak egy pillantást a borítóra (Kris Verwimp munka). Itt-ott egészen Celtic Frost érzésem támadt, ahogy a Possessed és a Venom is nem egyszer jutott eszembe, de természetesen ezeknél komplexebb és durvább muzsikát rejt ez a 48 perc, főleg mert a holland Pestilence sem kizárható!
Akadnak lassú és vonagló tobzódások és szélsebes vágták is, mindvégig érezni hogy mély és keserves gyökerekből merítkezik a Goreaphobia és hogy a Mortal Repulsion nem egy átlagos korong, más kérdés hogy mit kezd ezzel majd a mai fiatalság, amely a deathcore-okon nőtt fel, meg a post-grindokon…


Azt sem merem kijelenteni, hogy hiánypótló mindez (hiszen már 2007-ben volt egy best off, tehát a dalok nagy része ki lett adva, és ezek a nóták már újak, azóta írták őket), de hogy szükség volt-e rá, vagy sem, hogy igazán jó, vagy sem… nos ezt majd az idő és a piacgazdasági dönti el, no meg a hallgatók / olvasók / s az esetleges rajongók.