Audio Leash (2009)
Vegyes érzések motoszkálnak bennem, miközben ezt az ismertetőt írom.
Egyrészt örülök, hogy elkészült az új Wendigo lemez.
Másrészt pedig szomorú vagyok, hogy egy újabb nagyszerű hazai banda, hogy szó szerint idézzem: „meghatározatlan ideig felfüggeszti aktív működését”.
De „legyünk optimisták”, ahogy BZ írja az Entropia című dal bevezetőjében, és bízzunk benne, hogy a meghatározatlan idő nem az örökkévalóságot jelenti!


Már itt az elején szeretném közölni azokkal, akik még nem tudják, hogy a Wendigo nem akármilyen búcsúajándékkal kedveskedett nekünk!
Ugyanis az Audio Leash két formátumban (mp3,wav), szövegekkel, artworkkel együtt teljesen ingyen letölthető a www.wendigo.hu oldalról!
Tehát javaslom, ha még nem tettétek meg, húzzátok le a lemezt (ha a torrent letöltést választjátok, akkor pedig seedeljétek is!:)) és hallgassátok újra és újra és újra!
Alakítsátok ki a saját véleményeteket az anyagról és csak azután olvassátok tovább ezt a kritikát!

Mindenesetre azok kedvéért, akik már hallották a lemezt folytatom, pontosabban elkezdem az ismertetőt!

Ahogy berobban az első nóta, a Reach, az ember örömmel konstatálja, hogy már megint valami kolosszális lett a hangzás! A 2006-os debütáló lemez, a Let It Out soundja sem volt piskóta, de az Audio Leash még azt is megfejeli. Kérem szépen ezt a hangzást bármelyik külföldi banda megirigyelhetné!
És a dal?
A dal tipikus Wendigo, húzós riffek/groove-ok és BZ nagyszerű verzéi, valami hatalmas refrénnel megkoronázva! Tökéletes kezdő nóta! Mondjuk az első hallásra föltűnt, hogy valamelyest egyszerűsödött a csapat zenéje, pl. nincs gitárszóló sem ebben a dalban (sőt a legtöbben nincs), ami azért korábban nem volt jellemző a társaságra.
De ettől függetlenül egy szemernyi hiányérzet sincs bennem annyira magával ragadó a zene!
A másodikként felcsendülő Heroes a lemez legnagyobb slágere!
BZ eddig is a kedvenc énekeseim közé tartozott, de amit ebben a dalban és az egész lemezen művel arra nem találok szavakat! Egyszerűen hihetetlen, hogy tud ilyen dallamokat kitalálni és ráadásul piszok jól el is énekelni!
Harmadikként jön a Leash, aminek a verzéi kicsit SOAD-osak, és a megveszekedett gitárszóló-pártiak fellélegezhetnek, mert „végre-valahára” kapnak egy szólót, ha nem is azt a tekerős fajtát, mint az előző lemezen.
De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez a harmadik nagyszerű dal a lemezen!
Hol is tartunk?
Ja, a harmadik dalnál!:)
Az ezt követő Entropia talán az album legsúlyosabb nótája, zeneileg itt érzem leginkább az egyik elődzenekar a Da Capo szellemiségét, főleg a Senkiföldje lemezét.
A Condemned a lemez balladája akusztikus gitárral és szólóval, de a szövege ennek sem habkönnyű!
A Mirrormask Ray Alder egyik zenekarát, az Engine-t idézi, a gitárszóló meg Tom Morrelót.
A Left az egyik kedvencem a lemezről, nagyszerűen építkező nóta, a szövege pedig lehetne akár egy rövid tanulmány is a párkapcsolatokról.
A Failure jó kis szaggatott riffekkel operál, az utolsó fél percre pedig valami eszméletlen módon bemorcosodik! Zsír!
A Spineless a legrövidebb nóta, zakatol is rendületlenül, és még egy kis hc-s agresszív szövegköpködés is színesíti!
Meg egy fincsi, Korn-t idéző sampler is!
Az i-re a pontot a záró, majd 7 perces Drift teszi fel, amihez hasonlóan katartikus nótát csak a Fates Warning tud írni!
Tanítani valóan építkezik a dal, az akusztikus kezdés után szépen befolynak a Muse-ízű billentyűk, majd jön egy újabb nagyívű, lélekemelő refrén, egy pazar zenei váltás, egy kis nyugis space-es hangulat, majd BZ szívbe markoló sorai.
És az ember azon veszi észre magát, hogy minden egyes alkalommal együtt üvölti vele a „And nothing will tear us apart” sort.
Szóval libabőr ezerrel!
És mivel ezt újból és újból át akarom élni, már indítom is újra a lemezt!
Egy pár szót szeretnék még szólni a szövegekről.
Már az is nagyszerű megoldás, hogy BZ minden dalszöveg elé írt egy pár soros bevezetőt.
A Drift bevezetői sorai, mint az egész dal, abból a szempontból is kiemelkednek, hogy nagyon találóan fogalmazza meg egy párkapcsolat, egy szerelem kezdeti stádiumait, a kezdeti dilemmákat, félszeket.
Tény, hogy a legtöbb dalszöveg nem túl optimista, igaz, okkal nem az.
Viszont minden „sötétség” ellenére ott rejlik bennük a fénysugár!

Mindent összevetve elmondható, hogy a Wendigo egy újabb nagyszerű lemezt készített, ami már nem nevezhető progresszív metalnak, de aki szereti az igényes, tartalmas modern metal zenéket és az olyan előadók lemezeit, mint a Fates Warning (kései albumok), Engine, Disturbed… kellemes perceket fog átélni az Audio Leash hallgatása közben!
Végezetül pedig szeretném megköszönni a zenekarnak ezt a két bravúros lemezt, a koncerteket és a példamutató, rajongóbarát hozzáállást!
Az Audio Leash egy szép, de remélem nem örök búcsú!
Viszlát Wendigo!
Wendigo_Audio_Leash_2009
Kiadó:
Stílus:
Modern metal
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Reach
2.Heroes
3.Leash
4.Entropia
5.Condemned
6.Mirrormask
7.Left
8.Failure
9.Spineless
10.Drift
Írta:
oldboy
2009. október 24., szombat, 17:23
Facebook:
AT NIGHT I FLY - September Kills [EP] (2012)
Kritika, oldboy @ 2012. november 4., vasárnap, 13:00
Vörös Attila interjú
Interjú, tündérmetálány @ 2011. január 30., vasárnap, 12:59
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.018 seconds to render