Telepathic With The Deceased (2004)
Ez életem első Xasthur hallgatása, így ha valami olyat írnék ami banálisan természetesnek hat a korábbi albumok tekintetében, előre elnézést kérek.

Az első érzésem már rögtön az intro felcsendülésekor kopogtatott; azt mondta, hogy ezek, bármilyen is lesz a folytatás, tudják mit csinálnak, egyszerűen annyira karakán az egész. És mondom, ez még csak az intro volt.

Gondolom senkinek sem lesz meglepetés, hogy a zene közelít a Burzumhoz, persze mai, modern megközelítésben, de ez egyáltalán nem baj. Sőt! Itt nem konkrét átvételekről beszélek, hanem a hangulat, az összhatás ami idézi a nagy öreget.

Világosan kirajzolódik, hogy a zenészek mire törekedtek: egy végtelenül embertelen, száraz, mizantróp érzés, környezet zenébe foglalására. Jelentem, ez száz százalékosan sikerült. Baromira tetszik a zene. Hadd ismételjem meg magam, de látszik, hogy a őket nem a felhasznált hangszerek vagy a cél vezették, hanem őszintén ilyen lett az eredmény. (azaz nem a farok csóválta a kutyát)

A nóták jobbára lassú, vonszolós fajtából valók. A dob elég szellős, és mondanom sem kell, végtelenül egyszerű. Erre jön az ismerősen recsegő gitár. Na és nem lehet kihagyni a szintis aláfestést sem, ami azért hozzájárul az eléggé szélsőséges zene emészthetővé, hallgathatóvá tételéhez. Az "ének" is beleillik a rendszerbe; szándékosan távolinak, egyszersmind halottnak (vagy a túlvilágról jövőnek :)) hallatszik a nyers károgás/sikítás. Bár már a címből látni, ez a koncepció. Mindezt elég gyakran torzított formában kapjuk a hangfalakból, ami például a címadó számban egyenesen a szívem csücske. Persze nemcsak itt, hanem a számok legtöbbjében tisztán érzem azt a dühöt, ami miatt fémzenét hallgatok, és gondolom ezzel nem csak én vagyok így. Éppen ezért nem is mennék végig a nótákon, mert egységesen erősek. Újra egy album, ami nemcsak befoltoz egy nem létező űrt és elvesz egy órát a rövidke életünkből, hanem érzéseket ad át...ami mindennél többet jelent. Legalábbis nekem. Ami még külön tetszik, az olykor-olykor megjelenő sámánisztikus révületre hajazó tika-tika témák, amik mégtovább szélesítik a zene által hagyott űrt. Öngyilkosjelölteknek nem ajánlott! :)

Ami világosan kirajzolódik az ajánlómból, hogy nem ismerem a zenekar hátterét, hogy ki vagy kik készítik ezen nagyszerű temetési indulókat. De nekem sosem ez számít, ebből már kinőttem. (csak az érdekel mikor szabadul ki végre Varg - hehe) Csupán a végeredmény; ami jelen esetben a naponta meghallgatott tucatnyi szar közül hegyként emelkedik ki.

Amit talán az elejéről kihagytam az az, hogy eléggé szélsőséges a zene, így valószínűleg sokak számára, akik egyébként kedvelik a stílust, időt vesz igénybe a ráhangolódás. Azt mondom ne sajnáljátok, mert megéri, a lemez nagyszerű.

A legjobb nóta a címadó Telepathic With The Deceased.

Kapcsolatban az elhunytakkal. Le a kalappal.

Hallgassátok meg!
Xasthur_Telepathic_With_The_Deceased_2004
Stílus:
Black Metal
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
Dalok:
1.Entrance Into Nothingness
2.Slaughtered Useless Beings In A Nihilistic Dream
3.Abysmal Depths Are Flooded
4.May Your Void Become As Deep As My Hate!
5.Telepathic With The Deceased
6.A Walk Beyond Utter Blackness
7.Cursed Revelations
8.Drown Into Eternal Twilight
9.Murdered Echoes Of The Mind
10.Exit
Írta:
Ezt a cikket Aske néven írta valaki a régmúltban, ha tudod ki az, jelezd!
2005. november 15., kedd
Facebook:
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.015 seconds to render