Unexpected Fate (2009)

Kezdem komolyan megkedvelni az olasz csapatokat. Az új Necrodeath korong után itt a Bulldozer, amely szintén ősrégi banda és 20 esztendeje nem adott ki lemezt.

Lássuk, mi az, amit tudnunk kell a zenekarról! A Bulldozer-t 1980-ban Dario Carria bőgős, Andy Panigada gitáros és Erminio Galli dobos indította útjára. Egy esztendő után a csapat katonai szolgálat miatti kötelezettségek okán feloszlott, de Andy 1983-ban Alberto Contini basszusgitáros-énekes és Don Andras dobos segítségével újraformálta a zenekart. Ez a felállás rögzítette a legendás Fallen Angel demót, majd 1985-ben bemutatkozó The Day Of Wrath nagylemezt, valamint az 1986-ban megjelent The Final Separation albumot. A The Day Of Wrath anyagát Algy Ward, a brit Tank és Warhead zenekarok bőgős-énekese producelte, a dalokon egyértelműen nyomot hagyott a munkája.

A The Final Separation kiadása után a banda viszonya megromlott a Roadrunnerrel, amely a lemezborító kiváltotta viták miatt nem promotálta megfelelően az albumot. A kiadóval történt szakítás a Bulldozer-en belül is felszültségeket okozott, ezért a Metalmagicnél megjelent 1987-es IX: Circle Of Hell lemezen ismét új muzsikus, Rob Cabrini dobolt. Ez a felállás jegyzi a banda utolsó stúdiólemezét, a Neurodeliri-t (1988) és az Alive in Poland című koncertet (1990), majd a csapat újra feloszlott.

A legutolsó kiadvány, amelyen a Bulldozer logó látható, az 1992-ben „posztumusz” megjelent Dance Got Sick kislemez-trilógia, amely talán otromba tréfának indult, de Japánban akkora diadalt aratott, hogy az Avex Trax a szigetországba hívta Contini-t, hogy hasonló produkciókat készítsen. Alberto ezt követően rengeteg időt töltött a kelet-ázsiai országban, DJ Sick néven készített remixeket, de Milánóban saját produkciós céget is alapított.

2007-ben egy olasz power metal csapat, a Labyrinth Japánban turnézott. A banda felkérte Contini-t néhány Bulldozer-klasszikus közös előadására. A műsornak óriási sikere volt. Ekkor fordult meg Contini fejében a banda újjáalakításának gondolata – az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy ehhez a gondolat-megforduláshoz a lendkereket a Labyrinth kiadója pörgette meg. Egy esztendővel később Alberto és Andy Panigada bejelentette, hogy a Bulldozer újra él. Mivel Rob Cabrini Sniffer Dog nevű Korn/Soulfly-kópia bandája lekötötte minden idejét és nem akart részt venni a reunionben, így a zenekar új dobosa némi válogatás után egy Death Mechanism nevű csapat ütőse, Manu lett. Megkezdődtek a próbák, és 2008 augusztusában az olasz csapat hozzálátott az Unexpected Fate dalainak megírásához, amely június elején került a boltokba.

A lemezre egészen véletlenül akadtam rá, miközben a Necrodeath korongról készülő íráshoz gyűjtöttem anyagot. Milyenek a „véletlenek”! A Bulldozer történetesen ugyanannál a kiadónál, a Scarlet Recordsnál szolgál (amelytől a reunion alapötlete is származik), mint a Necrodeath, és a lemezük borítója is a Nerve Design munkája. Bár… nem sikerült olyan jól.

Az album anyaga viszont hasonlóan nívós, mint a genovai haverok új lemeze. A korong első három-négy nótája egyértelműen a régi időket idézi, a 80-as évek elejének thrash muzsikáját, amelynek alapjai a NWOBHM bandák; a Tank, Motörhead, a Raven, de főleg a Venom munkáin álltak. A címadó nótához, valamint az Aces Of Blasphemy-hez vagy a Salvation For Sale-hez hasonló őserejű talpalávalót annak idején többek között a Slayer Show No Mercy lemezén vagy a Sepultura Schizophrenia albumán, és talán a Celtic Frost Morbid Tales vagy a Bathory legendás bemutatkozó korongján hallhattunk.

Az ősi rítusok után a Use Your Brain valamivel modernebb thrash esszenciát tol az arcunkba, amolyan „összamerikai” durvulás formájában, amely a földrajzi pozícióktól független, békésen megfér benne San Francisco és New York. Az én szőrös szívemnek ez a legkedvesebb fajta thrash muzsika, ezt művelte a fénykorban többek között az ausztrál Mortal Sin, a német Deathrow, a brit Xentrix, a dán Artillery és az amerikai Atrophy is. Zenéjükben egyaránt jelen volt a a Bay Area technikás játékstílusa és az East Coast hardcore-os agressziója, mint ahogyan az Unexpected Fate dalaiban is. Az anyag vízválasztó vonala, vagy leginkább kakukktojása a punkrockos dallamokkal küzdő Micro VIP, amelyet követően folytatódik az oldshool thrashelés.

Az anyag megszólalása nem a korszerű trendeknek megfelelő, hanem – minden valószínűség szerint szándékosan – inkább a 80-as évek extrém munkáira hajaz. Mély tónusok, fuzzos, szőrösre torzított gitárok, erősen kiemelt szólóhangszínek, csattogó nagydobok, kemény, fahangú pergőhangok jellemzik, ennek ellenére a hangzás arányos, minden tisztán kivehető.

Az album tehát szinte minden tekintetben kiváló munka, ám stílusidegen módon abszolút fénypontjait a szólók jelentik. Alberto-nak jót tett a zeneiparban eltöltött idő, sok hasznos ismerősre tett szert produkciós menedzserként. Az albumra hívott is néhány vendéget, akik között igen illusztris művészek is vannak. A gitárszólókat Andy Jennifer Batten-nel (Jennifer Batten's Tribal Rage, Jeff Back, Michael Jackson), Kiko Loureiro-val (Angra, Tarja Turunen), Olaf Thörsen-nel (Labyrinth, Vision Divine) és Anders Rain-nel (Labyrinth) osztotta meg, a The Counter-Crusade című nótában pedig Billy Sheehan (David Lee Roth, Mr. Big, Steve Vai, G3) teker egy jóízű basszus-prímet. Nem állítom, hogy az album az említett muzsikusok nélkül laposabb lenne, de tény, hogy munkájukkal pazar módon hozzájárultak a lemez anyagának változatosságához.

Bulldozer_Unexpected_Fate_2009
Kiadó:
Stílus:
Thrash
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Unexpected Fate
2.Aces Of Blasphemy
3.Salvation For Sale
4.Use Your Brain
5.Micro VIP
6.Bastards
7.Buried Alive By Trash
8.The Counter-Crusade
9.The Prediction
10.In The Name
Írta:
fkanya
2009. szeptember 29., kedd, 20:29
Facebook:
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.019 seconds to render