A halál madarai sírnak az élet ágain… avagy ensomhet kollégám olyan ügyesen adott róla a hírekben hajdanán ízelítőt, hogy egy az egyben be is másolom, s ezzel letudom a discográfiai és biográgiai adatok halmazát, szóval… „A The Black egy kultikus svéd black metal formáció, annak idején Rietas néven még Jon Nödtveidt is a zenekar tagja volt. Megalakulásuk után egy évvel, '92-ben egy demóval jelentkeztek (Black Blood), majd a '94-es The Priest of Satan nagylemezt követően a hallgatás homályába burkolóztak. A demo és lemez 2008-as újrakiadása után idén megtörik a csendet, és Alongside Death címmel új albummal jelentkeznek.”

Lehet egyesek majd megköveznek, de én egy az egyben az újabb Satyricon vonalat érzem ki a nagy hallgatás után visszatérő egykori csapat új lemezén illetve néhol beugrott még a zenei megoldások és hangulat terén a Zyklon-B - Blood Must Be Shed kislemeze, de lényegében ez is Dødheimsgard, Satyricon és Emperor project volt. S ezzel le is írtam mindent, amit a The Black-hez kapcsolni illene, s bár kultikus névről van szó, én semmi igazán nagy extrát nem érzek, csak hogy szép a design (D.F Bragman), remek a hangzás Peter Bjärgö (Tyrant, Arcana, Crypt Of Kerberos) – no meg Pulverised Records! S persze ettől még lehet dobálózni Jon Nödtveidt nevével, de ő számomra Dissection, s azzal össze se érdemes hasonlítani, azt a váltásokkal teli, de alapvetően a gyors és a gonosz középtempó között tekergő gyilkos és gyűlölettel telt kígyót, amit a Alongside Death rejt. Minőségi termék, de korántsem akkora kaliberű, mint amekkora golyót egy ilyen visszatéréstől várunk volna. Azért nem kell róla lemondani, mert a külsőségek igényesek - bár én promót kaptam, de az eredeti kiadvány valahogy így néz ki...


Szóval már a külsőségei miatt is érdemes beszerezni, s persze mindent összevetve természetesen minőségi anyag, tele rejtett értékekkel, amelyek a tátongó űrt nyitják meg, hogy aztán újra a zene pengéi közé eshessünk. Rideg és nyirkos muzsika ez, gépies lüktetéssel és megmagyarázhatatlan ürességgel, koszos és véres, túlvilági angyalok ölelte, de nagyjából ezeken a szegmenseken dolgozik a Satyricon is a Rebel óta… akkor meg miről beszélünk?