Devin Townsend Project
Ki (2009)
Kanada egyik elsőszámú exportcikke, Devin Townsend felszámolta régi életét, felhagyott az alkohol- és drogfogyasztással, aminek valljuk be, minden kicsit érettebben gondolkodó ember életében be kellene következnie. Óriási lépés ez, nem egyik napról a másikra történik. Mégis, az utolsó szólóalbuma óta "csak" két év telt el és a hírek egy négy albumos, megközelítőleg 60 dalt tartalmazó, különböző stílusban megírt és előadott konceptanyagról érkeztek. A "Ki" ennek az albumcsokornak az első darabja, lássuk mire is jutott "fűtőanyag" nélkül a kanadai csodagyerek.

 

Az album címe a keleti kultúrákban jártasoknak biztos többet jelent, mint nekem. Én annyit tudtam kihámozni, hogy minden létező élet egyik alapelemét nevezik így, vagy mi, ne haragudj, ha nem jól értelmeztem, sosem vonzott ez a téma. A lényeget azért leszűrtem. Ez a bevezető darab a lemez-kvartettből. Ki gondolta volna?!


A lemezt nyitó "A Monday" pont olyan, mint egy hétfő reggel: nem történik benne semmi. Végülis csak egy intró.
Az ezt követő "Coast" már sokkal érdekesebb. Kellemes ambient-pop kombinációt kapunk, Devin éneke pedig kifejezetten megnyugtató, hallgattatja magát a dal.
A "Disruptr" jól veszi át a stafétát, azt a különös lüktetést, amit az előző dal végén hallhattunk. Nyugodtan indul, mégis érezni, hogy a dal szét akar robbanni. És robban is. Személyes kedvenc, sokadik hallgatás után is képes meglepni valamivel.
Legfőképpen a folytatással, ami a "Gato" címet kapta. Itt hallhatjuk az albumon előszőr a vendégénekes Ché Dorval hangját, aki lenyűgözött. A számomra teljesen ismeretlen, a semmiből előbukkant ifjú hölgy csodás hanggal van megáldva és ami még fontosabb, óriási párost alkotnak Devinnel, a dal életre kel a vokális teljesítmény hatására. Abszolút 10 pontos darab.

 
 

A "Terminal" című szerzeményen viszont simán be lehet aludni, ha nem szenvedsz álmatlanságban. Devin nyugis éneke szép ezen az ambient alapú dalon, csak nem érdekes.
A "Heaven Send" izgalmasabb, legfőképpen azért mert ismét Ché hangjában gyönyörködhetünk, na meg nem csak nyugis altatót kapunk. A majd' 9 perces, igazi metal-os darab hirtelen vált át a jazz-es, ambient hatásokat is felvonultató "Ain't Never Gonna Win..." című szerzeménybe, ami két track közötti űrkitöltésnek tűnik.
Sajnos a "Winter" sem tudott meggyőzni arról, hogy nekem szeretnem kéne az ilyen "altató" stílusú dalokat, ugyanúgy éreztem, mint korábban a "Terminal"-nál.
A "Trainfire" a frászt hozta rám azzal a hülye rockabilly kezdésével. Sajnos később sem tudtam vele megbarátkozni, főleg azért mert a dal a közepe felé megszűnik mint dal és csak buta prüntyögést hallani. Az önkifejezés szabadsága vagy értelmetlen kiútkeresés a semmiben ragadt dalból? Döntsd el Te!
A "Lady Helen" egy nyugis darab, ami (ismét) elvesztegetett időpocsékolással, számomra értelmetlen lötyögéssel van lezárva, sajnos elég hosszan.
A címadó "Ki" nemcsak a második leghosszabb tétel, hanem a vég kezdete címét is elnyerte. Talán ha jobban odafigyelnék a szövegre, megérteném miért is kellett ezt a dalt ilyen formában felrakni, de az igazat megvallva nem érdekel. Dögunalom a köbön, karöltve a két másik, lemezt záró dallal ("Quiet Riot" és "Demon League"). Ezek olyan messze állnak az ízlésemtől, amennyire csak lehet. Biztos bele lehetne magyarázni, hogy miért is kellene elfogadnom ezeket a "dalokat", de számomra csalódással ért véget a lemez, akárhányszor is hallgattam meg.

Most valami tanulságfélét kellene ideírnom, egy összegzést az albumról, de nem megy. Nem tudom egységes egészként kezelni a "Ki"-t, mert az én ízlésemnek ez túlságosan szétdarabolt, nagyonis szabad. Nem tudom beleélni magam az albumba, csak egyes részeibe és ettől idegen, hideg marad.
Sajnálom, hogy így alakult, mert Devin korábbi munkáit feltétel nélkül el tudtam fogadni, reméltem ez most is így lesz. Majd talán a lemeznégyes második darabja megbékít, mert az előzetes hírek szerint sokkal direktebb lesz. ("11 rocking songs and no bullshit")
Úgyhogy vegyünk egy nagy levegőt, forduljunk arccal a jövő felé, ezt az anyagot meg felejtsük el szépen!
Devin_Townsend_Project_Ki_2009
Kiadó:
Stílus:
Ambient/Rock/Metal
Értékelés:
 
Pont
: 6 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.A Monday (1:43)
2.Coast (4:36)
3.Disruptr (5:49)
4.Gato (5:23)
5.Terminal (6:58)
6.Heaven Send (8:54)
7.Ain't Never Gonna Win... (3:17)
8.Winter (4:48)
9.Trainfire (5:58)
10.Lady Helen (6:05)
11.Ki (7:21)
12.Quiet Riot (3:02)
13.Demon League (2:54)
Írta:
maniac
2009. augusztus 31., hétfő, 15:19
Facebook:
Devin Townsend Project - Transcendence (2016)
Kritika, farrrkas @ 2016. október 20., csütörtök, 23:18
Meshuggah - The Violent Sleep of Reason (2016)
Kritika, Werewolfrulez @ 2016. október 20., csütörtök, 22:35
The Epic Industrialist Tour - 2012.12.02. A38
Koncertbeszámoló, 9000Sanyi @ 2012. december 12., szerda, 04:54
Devin Townsend Project - Epicloud (2012)
Kritika, oldboy @ 2012. október 14., vasárnap, 11:22
Időgép - Szilánkok (2009)
Kritika, maniac @ 2009. szeptember 13., vasárnap, 16:06
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.021 seconds to render