Már lassan másfél év telt el, hogy elhagytam a Nuskull fedélzetét (hagyjuk milyen okokból, a múlt úgy is mindig csak megszépül), s abban az időszakban kerültem kapcsolatba a noisecore és progresszív betegség HC között mozgó (avagy Converge stílus) YOG nevű formációval, akiknek végül interjúját már ide a Fémforgácsra kényszerültem áthozni (itt olvasható). A zenekarra együtt a kiadóval is úgy tűnik örök barátságot kötöttem, hiszen minden évben minimum egy promót küld a szintén svájci Get a Life! Records, s minden alkalommal megírom, hogy a Nuskull a múlté (ahogy most is meg fogom tenni és mellékelem nekik majd a fordított kritikát is), ennek ellenére mindig a nevem elé rakják a postai címben, hogy NUskull web’zine… No sebaj, a kiadó minőségi termékekkel foglalkozik, a kísérletibb halmazból egészen a betegségig hajlítva azt a bizonyos pálcát. Minden kiadványuk igényes, mind zeneileg, mind nyomdailag, mind hangzás terén. A fura nevű megint csak svájci When Icarus Falls formáció az artcore és a post-rock között mozog valahol félúton.


Nem is csodálom, hogy a Get a Life! rákapott, mikor az utolsó The Evpatoria Report és Zatokrev-et is ők adták ki, ehhez vegyük hozzá még a hatások terén a következő meghatározó elméleti és pszichedelikus önmarcangolás szikéket: Mono, Cult of luna, iSiS, The Ocean, Unfold, későbbi Ulver, Magyar Posse, Menomena, Microfilm és persze az elmaradhatatlan Sigur ròs.
Az agykérget annyira sikeresen és szép ívben metszi a When Icarus Falls fényes tárgya, hogy ez a több mint félórában taglalt utazás három nótán keresztül olyan érzékeket és perspektívákat helyez előtérbe, mely csak bizonyos esetekben hatnak, s csak nagyon kevéske számú előadónál. Ikarusunk lehet, hogy a napkorong olvasztotta viaszszárnyaival a mélybe zuhan, de ez a repülés és tobzódás elég erős, ahhoz hogy elvarázsolja a hallgatót, s kimondhassuk egyértelműen; hihetetlenül szomorú és érzékletes haldoklás fültanúi lehetünk, melynek a vége bármennyire is sértő, de a megváltó elmúlás. Az ilyen mélységű és tartalmú muzsikák mindig valahol titkon elgondolkodtatnak arról, miért is vagyok egy megkeseredett ember, és miért is zavar a lét értelmetlen tétlensége éppen abba az irányba sodorva szeretteim és önmagam is, amely az Over The Frozen Seas-nél is kézenfekvő. Felmerül bennem az az annyira egyszerű és magától értetődő kérdés, miszerint minek is élek, minek élünk, s lényegében az életnek van-e értelme a létezés fizikáján és annak új életet adó nemzésén kívül. Miféle körforgás az, amely konvencióknak megfelelően történik, legyen az a társadalmi norma és kollektíva fejlődött, nagy szavakkal élve európai felvilágosult vagy éppen primitív és civilizálatlan minden fejlődéstől elzárt réteg. Mi értelme annak a létezésnek, amely kezdetekben magában hordozza a halál magvát, hogy aztán lassú (vagy éppen gyors és hirtelen burjánzásával) növekedve lassan elmúljon, s ha ez megtörtént emlékezetbe marad-e vagy csak 25 év múlva elbontják a nem látogatott sírt, mert lejárt az „örök nyugalom bérlete”…
Korántsem szeretnék belemenni a létezés és az idő harmóniájába (s annak nem létezésébe) a hedieggeri modelleket érintve, de talán ezek a gondolatok azok, melyek leginkább kifejezik azt, amit a When Icarus Falls síralma megidéz.
Fel lehet fogni természetesen az életet, nihilnek és a semmibe hullásnak, felelősségtől és érdemtől mentesen, hogy aztán nehézkes rehabilitáción keresztül újra a társadalom szerves (s talán hasznos) részévé lehessünk, felfoghatjuk úgy, hogy az élet nem más, mint az álmok és vágyak beteljesedésének törvényes, vagy éppen törvényszerű, megkonstruált és a pillanat adta sors előre - vagy éppen utólag megírt babérja - ásója - szemfedője. S persze úgy is, hogy mindennap egy új gátat bontunk el, hogy estére egy megint más helyre falazzuk vissza. Bárminek is fogjuk fel létezésünk, ez a zene csak azoknak adhat sokat, akik alapvetően nem boldogok, gondoltak, gondolnak, vagy átélték a halál valamely szegmensét, valami(k), vagy valaki(k) által. Az év egyik legmélyebb és művészibb anyagját tették le a svájci srácok, amely félő, hogy ezt a disszonáns harmóniát nem képes élőben visszaadni, de egy keserű őszi reggelen sokat adhat, mikor elgondolkodsz, hogy érdemes-e harcolni, gürcölni, az anyagi, a lelki és a szellemi boldogság-boldogulás érdekében…