Disarmonia Mundi - Nebularium + The Restless Memoirs [EP] (2009)
Dupla CD-és és igényes tálalásban dopták piacra az új Disarmonia Mundi kislemezt, amihez kapásból kapunk is egy remaszterizált és feledésbe merült nagylemezt a 2002-ből, az olasz csapat amúgy avagy mellesleg Avigliana nevű városkában kezdett neki a nagy útnak 1999-ben. Az említett 2002-es Nebularium a debüt nagylemez és a The Restless Memoirs EP-ét kiadták simán kislemezként is. Aztán a kiadó és a csapat egyaránt rájött, hogy talán így eladhatóbb a dolog, s most duplában dobálják, boldog-boldogtalanak… pontosabban, mindazoknak, akik szeretik a dallamos és melankolikus halál fémek éles üvegszilánkokkal és halcsontokkal tarkított háborgó tengerét. Olyan csapatok lenyomatait érezhetjük, mint a Tiamat, Edge of Sanity, In Flames, Opteh, Katatonia, Soilwork, Darkane (ez utóbbi két név már csak a frontember miatt is evidens; Björn "Speed" Strid…) és még sokan mások az eladható, de azért durvulgató halmazból.


A Nebularium sokak szerint a legjobban sikerült lemezük volt, mégis szerzői kiadásban és nevetséges alacsony terjesztésnek köszönhetően gyakorlatilag elkallódott, ha így nézzük ez a fajta archíválás remek ötlet és lehetőség a pótlásra. Itt a Disarmonia Mundi zeneisége a rengeteg féle színből és váltásból állt, szinte a progresszív és atmoszférikus extrém metal lebegése a melodikus death metal között piszisébe eshetünk. Nem szeretnék különösebben értelmezni egy immáron hét éves korongot; mindenesetre, ha azt mondom (annak ellenére, hogy én aztán végképpen nem vagyok egy dallamos halál fém fan – sőt! A reinkarnációját, a metalcore-t gyakorlatilag hányinger szinten gyűlölöm) érdemes volt újratálalni, akkor ezzel mindent leírtam, amúgy annyira progresszív és kísérleti ízű, hogy még a hardrock és heavys témák is előkerülnek és penge thrash futamok is be-beköszönnek, avagy ha nem is mestermű, de üti a szintet, mint a főbérlő hónap elején a szakadt ajtót…
A másik anyag a már említett The Restless Memoirs [EP] már teljesen más peremeken mozog, sokkal inkább érezni azt az unalmas és korántsem szárnyalni, inkább csak kiszolgálni és kinyalni vágyó melo death metalt rejt, melyben a samplerek komoly alapokat szolgáltatnak. Természetesen érdekes kis anyag ez így önmagába is, hiszen a hat dal egészen 1999-től 2006-ig periódust öleli fel, s nagyon észre lehet venni a „fejlődést”. Unalmas és már 1000x lesikált és lefogott riffek hada öleli át a hallgatót, az meg vonaglik a szokványos és a posvány mértékének közepén, kiszolgálva a jelen trendek megfásult és vérszegény félreszúrt karját…

A debüt remek, a folytatás egyre gyérebb… akkor most mit is pontozzak? A kezdetet vagy a jelent? Vagy hogy együtt kéne? Nos, akkor a Nebularium 9.9, a The Restless Memoirs 6 a végeredmény; 7.95



Disarmonia_Mundi_Disarmonia_Mundi_Nebularium_The_Restless_Memoirs_EP_2009
Kiadó:
Stílus:
Melodic meló...
Értékelés:
 
Pont
: 7.95 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
Disc 1
1.Into D.M. (3:06)
2.Blue Lake (7:02)
3.Mechanichell (5:02)
4.Guilty Claims (7:15)
5.Burning Cells (4:38)
6.Demiurgo (7:07)
7.Nebularium (7:07)
8.Awakening (2:51)
9.Chester [Live in-studio bonus] (3:58)
Disc 2
10.Across the Burning Surface (4:12)
11.Flare (3:08)
12.Spiral Dance (3:40)
13.Kneeling on Broken Glass (3:48)
14.Chester (3:56)
15.Ghost Song (3:15)
Írta:
haragSICK
2009. június 30., kedd, 08:43
Facebook:
Mors Principium Est - Embers Of A Dying World (2017)
Kritika, boymester @ 2017. február 7., kedd, 13:59
Engel - Raven Kings (2014)
Kritika, emp @ 2014. december 13., szombat, 14:35
The Night Flight Orchestra - Internal Affairs (2012)
Kritika, 9000Sanyi @ 2012. július 27., péntek, 08:01
Disarmonia Mundi - The Isolation Game (2009)
Kritika, haragSICK @ 2009. december 19., szombat, 17:53
Brutal Assault 2009 - 2009. augusztus 6., Jaromer
Koncertbeszámoló, godfucked @ 2009. augusztus 13., csütörtök, 11:39
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.03 seconds to render