Most pedig ismerkedjünk meg a cseh származású Heiden-nel, ami ez idáig kimaradt az életemből, s ez esetben nem olyan csapatról van szó, amelynél az ismeretlenségbe burkolózás részemről egyszerűen öröm, hiszen a 2003-ban alakult kisvárosi (Brno) horda igencsak igényes produkcióval rukkolt elő. Nem az első lemezük, s némi stílusváltáson is keresztül mentek a srácok, a fekete föld és szívburok érlelte Obsidian a negyedik nagylemezük illetve a korábban pagan black metallal dolgozó brigád ősi értékekhez való kapcsolódását aláírja az is, hogy a négytagú bagázsból hárman a Svardenvyrd nevű képződményben vesztegelnek, de nem merülő hajó ez a pagan metal flotta… míg egy tag a Hyperborean Desire-be, amely egész minőségi black metalt rejt. Mellékesen minden szóban forgó projectet, csapatot a Naga productions adott ki, s bár a többihez személyesen nem volt szerencsém, az Obsidian minőségi bookletje és hangzása erősen arra enged következtetni, hogy a cseheknek kissé jobb dolguk van, mint nekünk. Na de kérem szépen, nem csak a kis és nagy bandák kiadványainak mérföldkővel jobb minősége mutatja azt, hogy a környező országok durván lehagytak minket (gazdasági válság ide vagy oda), hanem tessék meglesni, hogy a Cseheknél vagy a Lengyeleknél milyen koncertek, előadók és fesztiválok vannak, voltak és lesznek terítéken – no és valósulnak is meg (mert idehaza azért ímmel-ámmal hirdetnek meg ezt-azt, de a feléből semmi se lesz, vagy a szervező lép le a pénzzel, vagy a banda mondja le, vagy egyszerűen érdektelenségbe fullad az egész). Na jó, hagyjuk a jelen helyzet gazdasági és morális válságát és adjuk a stafétabotot ilyen téren vak (vagy csak vaknak tűnő) honatyáinknak, és lássuk miért is kapott közel maximális pontszámot az új Heiden lemez.


Azért 9.8, mert az egyediség egy picit sántít, egyik kezével a német Bethlehem beteges téziseit csapja a hóna alá, míg a másik kezében lévő mankó komponensei a régi Tiamat mélységeiben, néhol feltűnnek a norvég Ancient kissé black és rock'n'roll témái, melyek gyakorlatilag megegyeznek a már említett Bethlehem rockosabb perspektíváival (lásd. Dictius Te Necare némely részletét), aztán a a szintén német Eisregen sötét performanceában s a görög szintén dark metal W.E.B. zeneiségéből áll össze (ez utóbbi két csapat idehaza nem igazán ismert, pedig érdemes lenne rájuk oda figyelni!). A fénymásológép gombja felemásan ragadt be, így kapunk erőteljes lenyomatokat és egyedinek nevezhető teljesen fehér lapokat is. A Heiden zeneileg valahol a dark metal és a doom-black között mozog, néhol thrash-es, néhol klasszikus rock zenei vegyületekkel, melyhez vegyük hozzá a néhol filmzenei szegmensekből építkező, kezdetet és véget (Nostalgia Echo illetve a Buried 100 Years Ago), melyek az osztrák egy lemezes Totennacht-ra engednek emlékeztetni. Bár a kiadó nagyon eredetinek titulálja a Heiden zenei mélységeit, azért a határkövek durván érezhetőek, ám a sok színes és veszélyes üvegcse öntözgetése után egy valóban erős és ügyes hibrid képződmény öltött testet a laboratórium megfásult linóleumán.
A mély keserűséggel, fájdalommal és gyűlölettel érlelt és átitatott korong valóban életképes és könnyedén fúródik a hallgató agyába, fogós riffjeivel, megdermedt szólóival és kozmikus magányával.


Ajánlott tehát rengeteg szubkultúra mezőnyharcosának, s érdemes annak is belefülelni a dologba, aki nem riad vissza a hibrid kísérletektől, hiszen a kreatúra mondhatni tökéletes mimézisen esett keresztül, így tehát lélegzik és életképesebb, mint a boldog emberiség, hiszen az Obsidian főpilléri a halálban keresendőek, ahogy a hatás bandák mindegyike is.