A szegedi
Real Lies zenekarra úgy bukkantam rá, hogy az újra mozgolódó
Flop zenekarral adtak közös bulit, melynek beharangozásakor eljutottam a
MySpace-ükre. Az ott hallható dalok kedvet csináltak, hogy a weblapjukról letöltsem a
Tenorman címet kapott EP-t. Aztán meg is kaptam a srácoktól a lemezt, így már fizikai valójában megtapasztalva oszthatom meg a véleményem a produktumukról.
Adott egy négytagú zenekar, a hagyományos dob-basszus- 2 gitár, ének felállásban. A dalszerzés, hangszeres tudás rendben. Egyéni hangvétel is OK (bár azért bizaonyos stílusok jeles képviselőinek hatása érezhető). A zenében olyan stílusokat vélek felfedezni, mint a grunge, a stoner (ezekkel engem már megnyertek maguknak), hard rock, stb. Ha már mindenképp kategorizálni kell, akkor a széleskörűen értelmezett modern rock címkénél nem igen találhatnék jobbat. A szövegek magyar nyelven íródtak, mindegyikbe sikerült jól megjegyezhető dallamokat tenni, ráadásul el is lehet ezeken rágódni az értelmezés során.
A
Kamionpuszi lüktető basszusa miatt tetszik igazán, a végére meg egy
Morello-rokon (
RATM,
Audioslave) gitárkínzás került.
A kettes Mechanikus keringő nekem kissé az
Alice in Chains-t idézi. Kellemesen, kissé melankólikus gitártémával indul, majd egy olyan témába kezdenek, amilyet például a
Pearl Jam-től is szívesen vennék.
Az
Új hús talán a leginkább grunge, ellentétben a két előbbi tétellel, ahol azért bőven akadt más is a hatások között. A
Holdlemente sodró riffjei a dal második felére pedig inkább lelassulnak, s de a húzása megmarad a zenének. A legvégére pedig csak lassulnak, lassulnak, míg a nyugis éjszakai
Tücskölésbe váltunk. Majd levezetésként egy akusztikus
Zárszóval ér véget a bő 25 perces anyag.
A gitáros-énekes
Váczi Balázs ugyan nem egy hangszálakrobata, de kellemes az orgánuma és jól is használja az adottságait. Ahol kell karcosabban, rekesztve ereszti ki a hangját, de képes a finom dallamok előadására is.
Balázs a szövegek felelőse is, ebben a szintén szegedi egykori
Nyers zenekar szövegírójának,
Czutor Zolinak (ma
Belmondo) munkásságával érzek némi párhuzamot.
Nagyon jók a dalszerkezetek, egyfelől tartják a hagyományos verze-refrén-verze felépítést, jól felépített és jól elhelyezett ötletes szólókkal kiegészítve. Azonban sok helyütt jön egy-egy váratlan, meglepő, de igazából nagyon is odaillő gitár, dob vagy basszustéma, ami ad egy csavart az egésznek, s teszi még emlékezetesebbé az adott nótát.
Ha már itt tartunk, meg kell említeni, hogy a két gitáros (
Szabó Attila a másik) mellett a basszer
Nagy Gergelynek és
Papdi Csaba dobosnak is nagy érdemei vannak abban, hogy a dalok így megszólalnak. Külön nem is emelnék talán ki senkit sem a zenekarból.
Ami nem tetszett, az az
Intermezzo című, szerintem teljesen felesleges tétel. Szerintük nem és meg is van a miértje. A tücsökzenét meg kicsit rövidebbre vettem volna, bár volt már olyan, hogy szinte fel sem tűnt, hogy bő két percen át hallható a dalok között.
A csapat valamennyi tagjának gratuláció jár, csakúgy mint
Vári Gábor hangmérnöknek. Az Ep telten, arányosan szól, a házi felvétel ellenére. Ha ezt a soundot koncerten is hozzák garantált a másnapi nyakfájást az olyan bólogatásra ingerlő dalok után, mint a
Kamionpussz vagy a
Mecha waltzer. Remélem sikerül majd élőben is összefutni a srácokkal!
A lemez dizájnja ötletekkel teli. Nem mondom, hogy ezek korszakalkotók, de a dalokhoz ezzel is sikerül némi pluszt adni.
Összességében úgy érzem ez egy stílusát már megtalált zenekar munkája, akik előtt akár szélesebb körű ismertség kapui is megnyílhatnak. Remélhetőleg sikerül valamikor a közeli jövőben egy teljes albumnyi dallal előrukkolniuk. Én mindenesetre szívesen venném.