Those fated to fall (2008)
A kicsit Poe birodalmát sejtető sírontúli világba kalauzol el a norvég Funeral. A csapat stílusteremtő és beszédes múltú, s mellesleg 1991-ben alakultak Drammenben. Az új lemez, az eddigieknél is letargikusabb, amiben közrejátszhatott Christian Loos gitárosuk 2006-os öngyilkossága, de már korábban is történtek "radikális távozások"… 2003-ban a basszerosuk, bizonyos Einar Andre Fredrikse kezdte meg utazását abba a birodalomba, ahová a Funeral alakulása óta tart, s annak mezsgyéjén táncolva az ötödik nagylemezzel se okoznak a műfaj szerelmeseinek csalódást.


Zeneileg lassú és morajló mérget kapunk, cseppekben issza be magát tudatunkba és teremt életunt és semmibe hulló őszi tájat, sok varjúval és dél fele tartó madarakkal a kiszáradt fák ölén. A Candlemass hatása tagadhatatlan, nem csak azért mert egy dalban Robert Lowe vendégeskedik (engem alapvetően irritál a virtuóz és operás hangja – s mellesleg az In The Fathoms Of Wit And Reason-ben kap szerepet), hanem mert zeneileg is hasonló koncepciót követ a norvég társaság. A nóták törvényszerűen iszonyat monstrumok és vonaglóak, amolyan haldokló szívverései és lassú örök álomba szenderülés, a szenvedés kevés, inkább csak meg-megcsillanó, ahogy a szép szólók is. Ami még kicsit talán hasonló, az a korai Celestial Season és néhol a My Dying Bride.
A sok mélység és érték, búsuló billentyű téma ellenére (Jon Borgerud csak vendégzenészként szerepel a lemezen), az Old Man's Child-os Frode Forsmo hangja unalmas, kicsit eszembe juttatja a késői Katatonia és Anathema érzéseit (ez utóbbira amúgy a logó is igencsak hasonlít), de azoknál sokkal színtelenebb, jelentéktelenebb, s egy idő után egyenesen idegesítő - holott teljesen más hatást kéne elérnie. Sokat dobhatott volna az egészen, ha változatosabban éneke, ne adj Isten, néhol még hörög is, illetve a nóták még súlyosabbak és keményebbek. Persze, persze, akkor a Funeral meghazudtolná egykori önmagát és múltját, de így meg egy olyan lemezt hoztak létre, amiben rengeteg jó ötlet van, alapvetően jó anyag, csak éppen valahogy nem akaródzik átjönni a kripták rideg szele…


Kár érte, mert remek kis korong, megfelelő külsőségekkel, remek hangzással és igazi mély melankóliával, de ezek a könnycseppek, mégsem tűnnek valahogy őszintének, vagy csak a papírzsebkendőt vették valamelyik hipermarket polcáról le?!

Funeral_Those_fated_to_fall_2008
Kiadó:
Forgalmazó:
Stílus:
Patetikus doom cammogás
Értékelés:
 
Pont
: 6.2 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.The Will to Die (06:18)
2.Those Fated to Fall (07:31)
3.The Strenght to End it (07:31)
4.The Elusive Light (06:32)
5.In the Fathoms of Wit and Reason (08:00)
6.Towards the End (07:14)
7.Let us Die Alone (06:59)
8.The Absence of Heaven (08:14)
9.Hunger (09:17)
10.Fallen Alone (04:18)
Írta:
haragSICK
2009. február 21., szombat, 13:16
Facebook:
boymester 2012. augusztus 31., péntek, 09:48
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3983
Fathoms Of Wit And Reason a legjobb dal, a többi unalmas, mint a legtöbb számuk. Hangulatos, de unalmas. Lehet, hogy irritál Robert hangja, de ha ő nyomta volna fel az egész albumot, már alapmű lenne a doomsterek között:)
--
Youtube csatorna
Koncertek
© 2001-2021 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.019 seconds to render
Query failed:
INSERT INTO `session` (
`id`,`user`,`data`,`ip`,`useragent`,`bot`, `rnd`)
VALUES (
'34tq44rbo5bd1cr5o9jl8lugf7','','szoveg|s:7:\"NATDUKF\";koncert_helyszin|i:1;groups|a:0:{}language|s:2:\"hu\";lyricsfile|s:12:\"neurosis.php\";lyricsrow|i:1;','3.236.218.88','CCBot/2.0 (https://commoncrawl.org/faq/)','0', RAND()
)

Error: Incorrect integer value: '' for column `femforga_femforgacs`.`session`.`user` at row 1