A korukat meghazudtolóan érett és kidolgozott (alapvetően technikás / progresszív death metalként aposztrofálható) zenében utazó
The Faceless tagjai 2005-ben jöttek össze a kaliforniai Encino-ban, s alig egy évvel a banda megalapítása után már elérkezettnek is látták az időt a szélesebb körű bemutatkozásra. A debütáló albumuknak a Sumerian Records szavazott bizalmat, s az
Akeldama, bár messze nem volt tökéletes, vagy formabontóan eredeti mű, már előrevetítette, hogy a srácok fognak még kellemes pillanatokat szerezni nekünk a későbbiekben. Bár nem tudhatnak hosszú múltat a hátuk mögött, a szokásos jövés-menés az ő soraikat sem hagyta érintetlenül, főleg az énekes és dobos poszton adták egymás kezébe a kilincset az újonnan érkezők. A leginkább labilisnak számító ütős poszton volt szerencséjük többek közt
Marco Pitruzzella-hoz, aki a
Vital Remains, a
Vile és az übertechnikás
Brain Drill soraiból ismert,
Elliot Sellers-hez, aki a
Job For A Cowboyban tett villámlátogatást, valamint az
Animosity ütőse,
Navene Koperwies is meglátogatta a kis kompániát. Utóbbi úriember egyébként a
Sleep Terrorban is ügyködött előzőleg, s érdekességképp, pont az ő helyére érkezett oda az a
David McGraw, aki a nemrég bemutatásra került
Cattle Decapitationban is játszik.
A fentiekből kitűnhet, hogy a manapság nagy teret hódító deathcore nem idegen közeg számukra (a promón is a többnyire trendi zenekaroknak otthont adó Lifeforce emblémája díszeleg), ám gyorsan eloszlatnék minden kétséget, itt nem a lebutított
Dying Fetus és
Suffocation témáké lesz a főszerep. A lemez gerincét
Michael Keene és
Steve Jones gitárosok kreatív játéka adja; a két úriember a dallamok és a technikás megközelítés kettősségét – ha már a lemez címe is a dualitásra utal – olyan érzékkel kezeli, amihez foghatót a szintén tavalyi
Decrepit Birth lemezen tapasztalhattunk. Játékukon egyenlő arányban osztozik e két komponens, sem az egyik, sem a másik pólus nem kerekedik fölénybe a másik kárára, s ez, valamint a rövid lemezhossz is elősegíti az unalom és az öncélúság baljós árnyának távolmaradását. A
The Faceless-t több helyütt olyan bandákhoz hasonlítják, mint a
Necrophagist, vagy a
Spawn Of Possession, ám ezt érdemes fenntartásokkal kezelni; a zenei elképzelések valamennyire rokoníthatók, ám mindkettő nagyságrendekkel brutálisabb a maga nemében, a hangzásuk mellett a témáik is súlyosabbak. A
Planetary Duality az említettek anyagaival összehasonlítva könnyebb és dallamosabb hallgatnivaló, sok a szóló és a technikás megközelítésben fogant, mégis harmonikus témafüzér, s ezt a vegyületet további adalékok színesítik. A
Coldly Calculated Design például egy kellemes énekdallammal lett ellátva; nem tudom, ez is a hörgésekért felelős
Derek "Demon Carcass" Rydquist tolmácsolásában hallható-e, vagy a gitáros
Michaeltől, de többször is felbukkanhatott volna, mivel egyáltalán nem zavaró, sokat tesz hozzá az anyaghoz. Valamint, már a két perc hossza sincs
Prison Bornban, s a későbbiek folyamán is (
A Prophecies Fruition, The Ancient Covenant, vagy épp
Xeno Christ) rendre előkerül egy effektezett, robotszerű, space-esen lebegő torzított énekhang, amit a
Cynic hasonló megoldásaihoz lehetne kötni.
Masvidalék futurisztikus, progresszív oldala a későbbiek folyamán is megmutatkozik, elég csak a
(The) Ancient Covenant végét, vagy a
Coldly Calculated Design elegáns gitárharmóniáit említenem. A
Shape Shifters tulajdonképp egy torzított gitárok nélküli, hangulatos átkötő, akárcsak a címadó kompozíció első fele, a
XenoChrist a zongorás intermezzo, a
Sons Of Belial pedig a hangulatos kezdés és az ismételten felbukkanó tiszta énekhang okán emelkedik ki. De igazából mind a kilenc dalban van valami emlékezetes és szerethető, a
Legion Of The Serpent például egy nyitottabb
Death rajongónak is tetszhet.
A
The Faceless második albuma nem az eredetiségével vagy újszerűségével, inkább az érzéssel megkomponált dalaival szerezhet a zenekarnak újabb híveket, aki nem ódzkodik a dallamoktól, a modern hangzástól, s attól, hogy egy alapvetően sem túl súlyos (technikás) death metal lemezt olykor-olykor progresszív ízű megoldások lazítanak fel, próbálkozzon meg vele.