A magenta szó idehaza az emebrek többségének nem mond többet, mint egy színt (bíborvörös)… esetleg azokban a körökben jelenthet többet, ahol a gothic és dark wave műfajok dominánsak. A norvég csapat 95-ben alakult Vilde Lockert művésznő vezetésével, és 97-ben megjelent az első kislemez. Vilde, amúgy a szemfülesebbek számára nem ismeretlen szépség, hiszen bár csak vendégzenészként adta a hangját formációknak, ezek közül több neves is van, mint pl. az Arcturus, Fleurety és az Apoptygma Berzerk (tehát a mélyebb scene kísérletező vitorlásai). De nem csak ő töltött be komoly szerepet projektekben, itt van pl. Anders Odden (akinek kulcsfontossága volt a kezdeteknél), s olyan csapatokban gitározott, mint az Apoptygma Berzerk, Cadaver (a Necrosis lemezük egy mestermű!!!), illetve vendégként megfordult az újjá alakult Celtic Frost-ban és Minisrty-ben (koncertek alkalmával), és a Satyricon-hoz is volt némi köze, ahogy az újabb generációs Mortiis korongokon is van ujjlenyomata… illetve csatlakozott még Daniel Hill, aki újvért fecskendezett a lefulladt gépezetbe, s a szívbillentyűk újra préselni kezdtek. A Magenta zeneimunkássága amúgy egész beszédes – még valami Coca-Cola managment és Mortiis keverés is volt illetve egy valag maxi áll mögöttük, de csak egy nagylemez, idén itt a folytatás…

A külsőségek és a hangzás egyértelműen mutatja hogy volt pénz és idő is, nem sajnálták egyiket se norvég barátaink. Zeneileg viszont szép kis talány az új Magenta, hiszen egy zenei szabad és játszótér, melyben perspektivikusan áramló ötlethalmazok zuhatagát kell érteni. Van itt techno, EBM, dark wave, synth-pop, industrial, cyberpunk, psychedelic, filmzene és persze gothic. A több mint egy órás produkció 10 dalt és 3 remixet tartalmaz, és vendégzenészekben sincs hiány, hiszen itt van a kultikus norvég ipari-goth csoda, avagy Gothminister illetve a szintén norvég Jonas Groth, akinek amúgy olyan zenekarokhoz kapcsolódik a neve, mint az Apoptygma Berzerk, Theatre Of Tragedy és a Zeromancer. És akkor még egy szót se ejtettem Stu Manx-ról, akivel Groth közösen játszik a Glucifert-ben. (igen, kedves olvasó, én is unom ezt a sok nevet, de nem tehetek róla, hogy a csapat a projektek projektje…)


Hogy ne csak műfajokkal dobálózzak, megpróbálom a Magenta jellegzetes ízeit szegmensekre bontva tálalni, ami azt jelenti, hogy végy alapnak egy kis Sisters of Mercy-t, néhol The Cure-t másutt pedig Depeche Mode-ot, erre pedig a legkülönbözőbb variánsokban rétegződik rá a fentebb felsorolt stílusok színes kavalkádja. Azonban így ahogy elhallgatom, a svéd Alice in videoland bármennyire is egy crossover fénymásológép, sokkal előbb tett le hasonló anyagokat, mint a Magenta - illetve a Mankind is Obsolete utazik még hasonlóban. Néhol az újabb Mortiis divatos lépéseit figyelhetjük meg (de ez nem is oly meglepő, ha már átrágtad magad a bevezetőn és figyeltél) illetve az elektronikával kevert gothic minden tőrje ejt egy-egy sebet a Magenta vérző szívén. Ám bármennyire is egyéniségtől mentes ez a vérzés, csodálatos cseppek hullanak a kiszáradt cserepes földre, és a populáris felszín ellenére mélységet érezhetünk és tátongó űrt, s hogy a depresszív és magányos szövegeken kívül valami más is van a zene mögött. Az a valami más az, amit a zenészek múltjukkal magukban hordoznak és önkéntelenül is domesztikálják és manifesztálják egyszerre. S mindezt átissza a 70’-es és 80’-as évek romantikus pop-discoja… itt-ott megjelenik egy-egy komolyabb zakatoló riff, vagy technos ütem, szép billentyű felhők és apró zajok, gyönyörű szólók és melankolikus, életunt dallamok hadteste…


Nem igazán értem miért éppen a  Darkest Dream-ből készült a klip, mikor sem a dal, sem pedig a videó nem volt éppen a legjobb választás, de zeneileg azt hiszem jól bemutatja azt a csillogó felszín mögé rejtett belső vérzést, mellyel a Magenta játszadozik. Korántsem állítom, hogy hibátlan vagy újító szándékú termékkel lettünk gazdagabbak, mégis valamilyen téren magával ragadó hiszen képes kikapcsolni, ami a mai világban csak nagyon csekéj produkciónak sikerül. Bár a végeredmény könnyedén befogadható – mondhatni populáris, ennek ellenére mégsem hiszem, hogy rádióban viszont halljuk bármelyik dalt is a korongról, a sötétség, mélység és beteges szövegei miatt.