A fura nevű csapat Phoenixban alakult 2004-ben, 2005-ben és idén jelent meg egy-egy nagylemezük, zeneileg power-thrashnek tekintik őket, ami nagyjából fedi is a valóságot, már csak azért is hiszen
David Ellefson a négy húrost pengeti, míg
Jimmy DeGrasso a dobokat püföli, tehát a legendás
Megadeth volt legénységének fele a másolás billentyű gombjával hull a semmibe…
…egyesek kapásból a post-munkálkodó
Megadeth-nek tekintik az
F5 formációt, amely a power és thrash dallamosabb, de azért kellően fogós riffjei mellett gazdag progresszív szólókat és heavy ízeket is vegyítenek a
The Reckoning 41 percébe. Kapunk pár remek refrént és a dalok úgy egészében összepakoltak és érettek, nagyon érezni, hogy profi zenészek alkotják az amerikai csapatot. Zeneileg, pedig természetesen a hatások terén a
Megadeth említhető meg leginkább, de az
Iron Maiden,
Disturbed,
Iced Earth,
Tourniquet és néhol nagyon is hasonlít
Dale Steele orgánuma
Mat Maurer-ére az ausztrál thrash
Mortal Sin-ből.
Jimmy DeGrasso dobtémái erősek, nagyon is érezni hogy neki némi köze volt a múltban
Suicidal Tendencies-hez, a két gitáros pedig annak ellenére hogy teljesen ismeretlen nevek, nagyon ügyesen kezelgetik a hangszereiket, a flamenkós témáktól egészen a már-már indusztriális halmazokig jutunk el, s közben rengeteg heavy-power / nu-metal és dallamosabb thrash állja utunkat. Ennek ellenére úgy Isten igazából nem tudok mit kezdeni a
The Reckoning zeneiségével, bár lehet velem van a baj, hiszen nekem a
Megadeth-től is elsősorban a
Countdown to Extinction és a
Youthanasia tetszett, s ezekből szinte semmit se hallhatunk az arizonai horda új lemezén. Lehet előnyösebben hallgatnám az amúgy korrekt hangzású és borzalmas klisékbe csomagolt korongot, ha igazán súlyos részek is tarkítják a nagy semmibe hullást. Részemről a nagy leszámolás elmarad, kedves és profi anyag, amit érdemes hallgatni, de aki esetleg a két nagy
Megadeth tag miatt venné meg, az előtte hallgasson bele, nehogy nagyot nézzen aztán…
Ha a
The Reckoning nem született volna meg, akkor is világ maradt volna a világ, de azért a bátrabb és nyitottabb heavy fanok nyugodtan próbálkozzanak, illetve mindenki, aki kedveli a dallamos és nagytudással összerakott kompromisszumokkal és gondolkodó szövegekkel megáldott metal zenét.