Legacy of Evil (2007)
Mikor anno megkaptam a promó listát, direkt nem választottam az új Limbonic Art-ot, mert engem valahogy soha se bírtak megfogni, így tehát a kritikám Isten igazából olyan felemás dolog lesz, hiszen nincs valós kompetenciám az 1993-ban alakult sandefjordi hordával kapcsolatban. Én nem vállaltam el, de Zao vagy Brandan „barátom-volt kollégám” igen, s gerinctelenül ezt sem írták meg, így ennek apropóján próbálom meg az elvarratlan szállakat letisztázni és elmerülni a világ egyik legkultikusabb szimfonikus black metaljában. Két ember alkotja; Vidar Jensen és Krister Dreyer akik nem egy nagyobb formáció oszlopos tagjai, segítséget pedig női vokálok terén vendégzenészektől kaptak rövidebb-hosszabb ideig. A Legacy Of Evil az ötödik nagylemez, aminek sem hangzását, sem pedig külsőségeit nem értékelném, hiszen a promó a két említett volt kolléga valamelyikénél felejtődött…
..sajnos a Limbonic Art mélységeibe soha sem voltam képes valósan elveszni, így igazán korrekt betekintést sem kaptam soha a norvég varázslók zeneiségéből, azért igyekszem kritikát írni és nem üres szavakkal dobálozni, pedig amennyire ismerem a csapatot; simán pötyöghetném, hogy egy újabb minőségi szimfonikus prodikcióval gazdagodott az Univerzum, és akik eddig szerették, ezután is fogják… avagy, korántsem tértek le a kijelőlt útról.
S valóban - nagyjából, azokat a témákat kapjuk alapvetően, mint amiket én is anno hallottam a 97-es In Abhorrence Dementia című korongon (azt is azóta elcseréltem kitudja már mire…), s a Limbonic Art soha sem az igazán nagy újítások délceg csillagközi hercege volt, hanem a megteremtett világuk két személyes ura. Néhol igencsak energikusak, és természetesen a már jól ismert monumentális bólogatások is társunkká szegődnek a sötétség és félelem inspirálta ismeretlen felé haladó üstökösön, mely közel egy órán keresztül repít, többnyire sebességgel és égő fénycsóvával, bár akadnak teljesen letisztult és elmélyülő részek is. Az én bajom mindig az volt, hogy soha se hallottam igazán erős riffeket, a dalok egy időután számomra összefolytak, eggyé gyúródtak és ennek a halmaz atmoszférája nem kapcsolt ki, nem vitt mélyre, számomra a norvég csapat egy pejoratív jelenség, melyhez kevés vagyok, hogy megértsem. Az összefolyás mellett a dobok egysíkúsága is kiakasztó, s ez utóbbi itt is néhol igencsak érzékelhetővé lesz, azonban a gitárok néhol ténylegesen riffelgetnek, és a nagy elszállás-felszállás energikusan hullik a klasszikus zenei felhők alá. Néhol emlékeztet a Diabolical Masquerade zeneiségére, csak korántsem olyan sokszínű, s lehet ez az én bajom. Amúgy kapunk ügyes kórusokat, azonban egyáltalán nincs annyi teltsége sem ezeknek, sem pedig a szintetizátoroknak, mint a korai anyagjaikon, egy picit zsákutcának érzem, s bár nekem tetszik, hogy gitárcentrikusak próbálnak lenni (vagy csak a billentyűk hangereje csúszott volna lejebb?!), amolyan felesleges kiadványként determinálható a dolog amely egyáltalán nem rakható oda némelyik igazán jól sikerült korongjuk mellé. A múltra utaló jelek több helyen is szerepet kapnak, de egyik sem olyan igazán ötletes, mint ahogy anno megismertem őket és Vidar Jensen vokálja se változott sokat, nekem régen is egysíkúnak tűnt, most pedig, hogy a zene is azzá „fejődött”, egyenesen szörnyű pár helyen, azért A Void Of Lifeless Dreams és a Seven Doors Of Death című tételeket kielelném (illetve érdemes odafigyelni a Twilight Omen elejére is, ami erősen Mortiis - Crypt of the Wizard szerű, csak annál sokkal több rétű – én azt sem bántam volna, ha ilyesmikből többet is belecsempésznek A Legacy Of Evil-ba…) , hiszen ezekben a nyers űr és pokol béli energia és fájdalom eszencia remekül hat, és a szimfonikus futamok is ügyesek, de még ezek sem érik el a korábban felállított mércét… mondom mindezt én, aki mint már írtam párszor; soha se szerettem őket és soha se bírtak teljeségében lekötni. Hogy én volnék kicsi a feladatra, vagy csak egyszerűen nem az én világom a Limbonic Art, azt a fene se tudja, viszont azt igen, hogy A Legacy Of Evil az eddigi leggyengébb termékük, amin akadnak kellemes pillanatok, tetszelgő égitest repedések és kozmikus magány utazások…
…a múlt nem csak délcegebb, de sokrétűbb, érettebb és korántsem akkora tucat, mint amit itt hallhatunk fárasztó közel egy órában. Hiányolom a remek felvezetéseket és a valóban monumentális dallamokat, s még oly sok mindent, de ez legyen az én bajom. Az viszont az igazság része, hogy ha még egy ilyet raknak le arra a bizonyos asztalra, akkor nem lesznek méltók a nevükhöz, s vagy kanyarodjanak vissza a gyökereikhez és merítsenek, merítsenek, míg részegek nem lesznek, vagy hagyják abba és a többi projectjükre koncentráljanak, de ez így ebben a formában sovány!

Limbonic_Art_Legacy_of_Evil_2007
Kiadó:
Forgalmazó:
Stílus:
Szimfonikus black metal
Értékelés:
 
Pont
: 7 / 10
Dalok:
1.A Cosmic Funeral Of Memories
2.A Void Of Lifeless Dreams
3.Grace By Torments
4.Infernal Phantom Kingdom
5.Legacy Of Evil
6.Lycanthropic Tales
7.Nebulous Dawn
8.Seven Doors Of Death
9.Twilight Omen
10.Unleashed From Hell
Írta:
haragSICK
2008. november 27., csütörtök, 18:24
Facebook:
Thomas 2008. november 30., vasárnap, 12:40
Thomas
Csatlakozott:
2008. január 4.
Hozzászólások: 110
Elég nehéz lehet úgy értékelni objektíven egy zenét, hogy alapból nem fog meg... Nekem a régebbi albumaik tetszettek (főleg a Moon In The Scorpio), de azok után ez valahogy erőtlennek, önismétlőnek tűnik. Ráadásul ez a stílus telítve van jobbnál jobb új bandákkal (Crystal Abyss, Alzaganth, Bishop Of Hexen, stb), amik mellett még kevesebbnek tűnik ez, amit most ide ők leraktak. Kár értük.
--
.:+h0m@$:.
Brandan 2008. november 29., szombat, 11:08
Brandan
Csatlakozott:
2008. június 19.
Hozzászólások: 125
de Zao vagy Brandan „barátom-volt kollégám” igen, s gerinctelenül ezt sem írták meg,

én nem irtam meg ezt a szart és még mindig nálam van,és csak ezt az 1et, mert a többit megirtam, igen a volt barátaid és volt kollegáidról van szó ,hogy mindenki tudja mivan,
nem azért nem írtuk meg mert gerinctelenek vagyunk, hanem mert te alánk raktál ennyi
godfucked 2008. november 27., csütörtök, 20:06
godfucked
Csatlakozott:
2004. március 16.
Hozzászólások: 2759
szerintem meg az ultimate death worship is jo, ez viszont egy teljesen folosleges probalkozas volt. respectedebb bandanak maradtak volna meg az utokornak ez a lemez nelkul...
amugy nalam az ad noctum a kedvenc mind kozul...
--
Did I see a moment with you,
In a half lit world,
I'm frightened to believe,
But I must try
Pistike66 2008. november 27., csütörtök, 18:57
Pistike66
Csatlakozott:
2008. június 17.
Hozzászólások: 3408
Nem igazán tetszett, a régi anyagaik szerintem sokkal érdekesebbek voltak, azok engem meg tudtak fogni nagyon atmoszférikus világukkal, de ebben nem találtam sok érdekeset.
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.048 seconds to render