Ismerkedjünk meg a lengyel Hellveto-val, amit egyetlen személy, bizonyos L.O.N. nevű úriember alakított egymagában 1995-ben és működteti a dolgot azóta is, sok más projekjével együtt, melyekből csupán a Blakagir-ből lett valami. Érdekes dolog hogy mindkét formációját egyedül csinálja, és mindkettő esetében csacsiját a Pulverised Records elitista istállójába tudta terelni… 11. nagylemezét hozta össze a Hellveto égisze alatt, és számtalan demó, split és EP áll mögötte. Én kicsit kétkedve fogadtam a CD-t, melynek külsőségeiben hiba nincs és a hangzás is a műfajhoz képest korrekt, de azért a Pulverised Records mindig is egyet jelentett a minőségi súlyos termékekkel… ehelyett mit is hallunk itt?


Black metal, pagan megoldásokkal és nagy adag klasszikus zenei fertőzéssel, a hangszereken érezni hogy egyember műve (főleg a dobok monotonságán – bár ma már annyira steril hangzású dolgok jönnek ki élőhangszerekkel és tagokkal is, hogy végeredményében is zavaró). A zenét pedig leginkább a szláv pagan, militarista folk és RAC dolgokhoz lehetne kapcsolni, olyanokhoz mint mondjuk az Arkona, Kroda, Темнозорь, Slavland, Veles és a Woodtemple és még sokan mások az undergroundból. A nóták amúgy egész változatosak, főleg ha akusztikusra vált és onnan kezd szépen építkezni, ez szinte mindegyikben benne fogant, azonban a gyors részeknél érződik leginkább a gépiesség és megkreáltság, mindesetre egy személy hozzon össze ilyet, nem rossz naaa…
De ennyi! Semmi világmegváltó vagy extra, amolyan elhallgatható próbálkozás, amiben van fantázia, de az Istenek nem akar átjönni az a pagan atmoszféra, ami mondjuk a Kroda brigádnak nagyon jól sikerül (holott azt is két ember alkotja) évek óta. L.O.N. a rengeteg projectje mellett, nem is tudom hogy képes élni és lélegezni, hiszen a Neoheresy érezhetően profi és rengeteg időt felemésztett anyag. Mégis, engem nem győzött meg. Bár egy szóval se állítom hogy rossz, és ha lelőnének, se tudnám pontosan megfogalmazni minden is leledzik a probléma – talán hogy mesterkélt és a pagan éppen ellentéte?


Igen! Talán ez lehet az, hiszen nincs meg az a természetessége, aminek meg kéne lennie, ennek ellenére persze remek dallamokat kapunk, némelyik nem hogy remek, hanem egyenesen lenyűgöző, s ha mondjuk ezt 10 éve készíti el, akkor talán másképpen gondolok rá. Nem, nem, ez esetben nem a trend a bajom, hanem a lerágott csont már húsra se emlékeztető íze… jó pár évvel ez előtt se lett volna hegyeket megmozgató, de ma már egyenesen édektelen, avagy kisközösség még kisebb halmazá(nak)hoz szól, a Pulverised Records pedig úgy érzem egy picit félrenyúlt (és ez már a harmadik Hellveto korong a singaporei elitista kiadó gondozásában) és a Blakagir se egy főnyeremény – talán csak annyi, hogy sokkal sötétebb és mélyebb dolog, hiszen alapvetően nagyrésze ambient…


Azért akik rajonganak a pagan black metalokért, s ráadásképpen előnyben részesítik a szimfonikus és klasszikus elemekkel árszőtt ötletbarázdákat, azok tehetnek egy próbát (a CD multimédia gyanánt tartalmazza a Taran klipjét, amit amúgy a cikkben is megleshető).