All this fades and reappears
Manifesto (2008)
A schwarzenfeldi Deadlock immáron negyedik nagylemezével ringatja el a modern metal szerelmeseit, 97-ben alakult a német brigád, zenéjük pedig szép ötvözete az elektronikus és gothic elemek keveredésének a mai maistream metalcore-ral, avagy a melodikus death metal reinkarnációjával. Az egyszerű külsőségekkel (de találó, ez a meseszerű digitális munka) és című Manifesto hangzása iszonyatosan izmos és tiszta. Kell is hozzá ez, amúgy elveszne az erő…
Igazán nagy változásokat nem mutatnak a tavalyi Wolves-hez képest, a koncepció már a megszokott, erőteljes elektro-goth alapokra feszes riffek és szaggatások épülnek rá, melyek néhol igényes szólókba, vagy súlyosabb témákba végződnek. Johannes Prem széttorzított hangja súlyos és morajló, míg Sabine Weniger amolyan populáris tündérke csilingelő hangjával. Az ő vokál témáinak többsége annyira könnyedén emészthető és szép, hogy az rádióban is leadható lenne… kicsit Nightwish és EvaneScence…
A dalok bár komplexek, azért kellően kiszámíthatóak, hogy hol milyen váltás fog következni, s korántsem olyan súlyos, mint mondjuk a Bleeding Throught, leginkább a Scar Symmetry-hez lehetne hasonlítani a produkciót, akinek a volt énekese Christian Alvestam szerepel is a Dying Breed című nótában. Érdekesség talán még hogy a The Moribund Choir vs. The Trumpets Of Armageddon intró gyanánt egy totális EBM zúzda, míg a Fire At Will-ben szerepet kap a szaxofon, a címadó egy zajos ambient szösszenet illetve a Temple Of Love is felkerült a Manifesto végére. Nem rossz ez a dal, s mint feldolgozás megállja a helyét, ám annyira el laposultak ezek a dallamok szegény Sisters of Mercy-től, hogy egy újabb verzióban hallgatva se ad már semmit! Minden összevetve olyanoknak ajánlott a dolog, akik a Fear My Thoughts, Heaven Shall Burn, Bleeding Throught féle új generációs core-okat keveredését el tudják viselni a Nightwish szerű epikus magasztossággal. Amik egyértelműen hasonló dolgokban utaznak azok a Scar Symmetry, Nightrage és a The Agonist.
Mindent egybevéve a német dallam brigád változatos és viszonylag maradandó korongot alkotott meg, az újító perspektívák kellemes hangulatot adnak, mind a mellett, hogy intenzív és dühös, avagy jó anyag, de korántsem világmegváltó!
Igazán nagy változásokat nem mutatnak a tavalyi Wolves-hez képest, a koncepció már a megszokott, erőteljes elektro-goth alapokra feszes riffek és szaggatások épülnek rá, melyek néhol igényes szólókba, vagy súlyosabb témákba végződnek. Johannes Prem széttorzított hangja súlyos és morajló, míg Sabine Weniger amolyan populáris tündérke csilingelő hangjával. Az ő vokál témáinak többsége annyira könnyedén emészthető és szép, hogy az rádióban is leadható lenne… kicsit Nightwish és EvaneScence…
A dalok bár komplexek, azért kellően kiszámíthatóak, hogy hol milyen váltás fog következni, s korántsem olyan súlyos, mint mondjuk a Bleeding Throught, leginkább a Scar Symmetry-hez lehetne hasonlítani a produkciót, akinek a volt énekese Christian Alvestam szerepel is a Dying Breed című nótában. Érdekesség talán még hogy a The Moribund Choir vs. The Trumpets Of Armageddon intró gyanánt egy totális EBM zúzda, míg a Fire At Will-ben szerepet kap a szaxofon, a címadó egy zajos ambient szösszenet illetve a Temple Of Love is felkerült a Manifesto végére. Nem rossz ez a dal, s mint feldolgozás megállja a helyét, ám annyira el laposultak ezek a dallamok szegény Sisters of Mercy-től, hogy egy újabb verzióban hallgatva se ad már semmit! Minden összevetve olyanoknak ajánlott a dolog, akik a Fear My Thoughts, Heaven Shall Burn, Bleeding Throught féle új generációs core-okat keveredését el tudják viselni a Nightwish szerű epikus magasztossággal. Amik egyértelműen hasonló dolgokban utaznak azok a Scar Symmetry, Nightrage és a The Agonist.
Mindent egybevéve a német dallam brigád változatos és viszonylag maradandó korongot alkotott meg, az újító perspektívák kellemes hangulatot adnak, mind a mellett, hogy intenzív és dühös, avagy jó anyag, de korántsem világmegváltó!
Kiadó:
Stílus:
Kortárs core hibrird
Értékelés:
Pont
: 8.9 / 10
Külalak
: Igényes
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
| 1. | The Moribund Choir vs. The Trumpets Of Armageddon |
| 2. | Martyr To Science |
| 3. | Slaughters Palace |
| 4. | The Brave / Agony Applause |
| 5. | Deathrace |
| 6. | Fire At Will |
| 7. | Seal Slayer |
| 8. | Manifesto |
| 9. | Dying Breed (feat. Christian Alvestam (Scar Symmetry) |
| 10. | Altruism |
| 11. | Temple Of Love (Sisters of Mercy cover) |
Írta:
2008. október 24., péntek, 11:20
Facebook:
| Jillian | 2008. október 24., péntek, 14:50 | |
 Csatlakozott:
2008. június 24. Hozzászólások: 1433
|
Csak számomra az, nekem valamiért hihetetlenül bejött már az előző két anyaguk is. Talán a göteborgos és goth dallamok keveredése miatt, lévén ezt a két stílust kedvelem leginkább.  Viszont az tény, hogy az ehhez hasonló lemezeket ma már többnyire mindenhol lehúzzák (most nem erre a kritikára gondolok, hanem úgy az átlag core-melodeath albumokéra). Elhiszem, hogy uncsi már az 1000 féle klón, de engem még mindíg inkább egy ilyen zene köt le, semmint a 10-15 percesre nyújtott prog-doom számok. Persze azok között is vannak számomra is érdekesek. Viszont ez már megint csak ízlés és egyén függő.  --  |
|
| snecy | 2008. október 24., péntek, 14:22 | |
 Csatlakozott:
2008. február 22. Hozzászólások: 742
|
Melyik bolygón lenne ez az év lemeze?  |
|
| emp | 2008. október 24., péntek, 14:14 | |
 Csatlakozott:
2007. december 17. Hozzászólások: 2497
|
Egyetértek Sheol véleményével, annyi különbséggel, hogy nekem bejön az a rész. De még így is azt mondanám, hogy nincs igazán értelme, vagy nem volt értelme belerakni... Ilyen devianciákban teljesedik ki és mutatkozik meg a németek perverz vonzódása a RAP műfajhoz... -- Vigyázzatok, 30 felett mindenki gyanús! |
|
| Sheol | 2008. október 24., péntek, 13:53 | |
 Csatlakozott:
2004. január 11. Hozzászólások: 1188
|
Én nem a műfaji kereszteződésekről beszélek, mert itt nem arról van szó. Az a rész az albumon egy az egyben rap. --  |
|
| haragSICK | 2008. október 24., péntek, 13:44 | |
| Csatlakozott:
2008. január 3. Hozzászólások: 1161
|
A rap rockban és metálban való megjelenése a második generációs crossover megjelenésével volt egy időben, mint a Clawfinger, Senser, Gunjah, de hogy még előrébb menjünk ,ott van a Beastie Boys, a Jugment night filmezen album és a műfaji kereszteződések egyik alapja, a Run DMC ft. Aerosmith - Walk This Way nóta. Nincs ezzel semmi gond, az viszont kétségtelen, hogy nem illik bele a Deadlock új korongjának koncepciójába, avagy a feldolgozás is könnyen lehagyható lett volna. -- "MisanThr0PiG & Здравствуйте CO." |
|
| Sheol | 2008. október 24., péntek, 13:31 | |
| Csatlakozott:
2004. január 11. Hozzászólások: 1188
|
Na azért ne lépjünk már ilyen könnyedén túl azon, hogy egy metal albumon egy szám fele egy az egyben tetves rap, vagy fasz se tudja milyen trollzene.  Úgy látszik új divat van születőben, az albumokon megjelenő kötelező feldolgozásnóta már nem elég, most már egy teljesen idegen stílusnak is meg kell jelennie a változatosság jegyében. Egyébként tényleg nem rossz az album többi része. -- |
|
| haragSICK | 2008. október 24., péntek, 12:58 | |
| Csatlakozott:
2008. január 3. Hozzászólások: 1161
|
Nekem speciál semmi bajom se volt a rap betéttel, az viszont meglepő, hogy számodra az év lemeze, mikor nem is buzi metalcore  Nincs ezzel az anyaggal semmi gond, nem egyedi, de nem is kell annak lennie, hiszen hibrid. -- "MisanThr0PiG & Здравствуйте CO." |
|
| Jillian | 2008. október 24., péntek, 12:02 | |
| Csatlakozott:
2008. június 24. Hozzászólások: 1433
|
Egész évben már vártam ezt az albumot, eleinte viszont nekem nem ütötte meg a Wolves szintjét, aztán sokadszori hallgatás után valahogy mégis túllépett rajta. Bár őszintén szólva a Deathrace végén lévő "dolgokkal" egy hallgatás után, többször már nem tudtam megbirkózni.  Mindenesetre ez nálam az év lemeze, ha nem is a legegyedibb zene. -- |
|
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
This page took 0.112 seconds to render