Naa ismerkedés egy kis progresszív ízekkel a Cruz del Sur féle konyhareceptek alapján. Avagy a philadelphiai Pharaoh emelgeti forrongó gőzével a lábos tetejét, immáron 1998 óta, s semmit se kapkodnak el, a Be Gone a harmadik nagylemez, melyben a már említett progresszív alapanyagok keverednek a power és thrash illetve heavy fűszerekkel, a készétel, pedig több mint ízletes!


Ez a 47 perc egyszerre idézi a modern jelent és a régi időket, a tudás patentul a helyén, és a töménytelen építkezések (melyek némelyike már-már jammelés felinggel megáldva tanúskodik a tudás magasságáról) mégis minden precíz és kiegyensúlyozott, megtartva a hangszerhasználat virtuozitásának és a dalok alapkoncepciójának egyensúlyát. A Dickinson féle Iron Maiden tagadhatatlan, de a Blind Guardian és Dio fajta ösvényre is gyakran rálépnek, és még sorolható lenne jó pár név, azonban annak ellenére, hogy Pharaoh alapvetően progresszív vizeken evezget sűrű power nevű csónakjukban, mégsem egy Dream Theather-es színház tárul elénk, azonban annyira nem kísérleti és egyedi, mint King Crimson! A borító jól tükrözi azt az álmokkal és fantazy-val átszőtt képet, melyet a philadelphiai srácok prezentálni próbálnak. A legtöbb értéket mindenképpen néhai Iron Maiden és Manowar fanok fognak benne találni, én magam soha sem voltam a vas szűz oltár építgető sem barbár heavy metal harcos, így hát nálam a Be Gone egy jó anyag, de semmi több. Ez azonban nem a Pharaoh hibája, és bátran ajánlom a két fentebb említett zenekar rajongóinak az új lemezt!


Nagyon érezhető hogy négytagú társaság rengeteg dolgot hallgat, és ez a műfaji kavalkád, ha nem is radikálisan, de teret enged a változatosságnak úgy, hogy közben nem tér le a kijelölt útról. 1000x rosszabb korongok jönnek ki naponta a műfajból, melyek unalmasak és csöpögnek a fénymásoló még meg nem száradt festékétől, addig a Pharaoh a maga nemében egyedi koronggal lepi meg a heavy és power fanokat, akik nem ódzkodnak a progresszív telítettségtől! Hajrá! Avagy Cover Your Eyes And Pray!!!